100 éves a meleg filmművészet: A kötél / Rope (1948)
Százéves a meleg filmművészet. 1919-ben készült el ugyanis az első film (Mások, mint a többiek/Anders als die Andern), amelynek a központi témája a homoszexualitás volt. Évtizedekig a mozi tulajdonképpen csak arra szolgált, hogy kifigurázza, nevetség tárgyává tegye ezt a szexuális kisebbséget vagy éppen brutális szadistaként mutassa be a melegeket, ezzel is táplálva a velük szembeni előítéleteket. Sorozatunkban 2019 folyamán - a centenárium alkalmából - a legjelentősebb meleg filmekről lesz szó a kezdetektől napjainkig.
A kötél (eredeti cím: Rope) 1948-ban készült színes amerikai film Alfred Hitchcock rendezésében. A filmhez Patrick Hamilton azonos című színműve adott alapanyagot. Ez volt Hitchcock első színes filmje, amely egyetlen helyszínen játszódik, egy lakás belsejében.
John Dall, Farley Granger és Dick Hogan
Két fiatalember, Brandon és Philip úgy véli, hogy gyilkosság terén is képesek tökéletest alkotni. Kitervelnek egy bűntényt, abból kiindulva, hogy a gyilkosságra nincs semmilyen indítékuk. A közelgő ünnepi vacsora előtt egy kötéllel megfojtják legjobb barátjukat, Davidet, akit mindketten lenéznek, ugyanakkor irigyelnek is. A holttestet egy ládába rejtik, épp mielőtt megérkeznek a vacsoravendégek, köztük David menyasszonya és édesapja, valamint egykori egyetemi tanáruk és példaképük, Rupert Cadell, akinek félreértett egyetemi óráin előadott teóriáiból nyerték a gyilkosság ötletét. David eltűnése, Philip viselkedése és más jelek alapján idővel azonban pont Cadell fog gyanút, hogy valami szörnyűség történt, amihez a fiúknak is közük van.
A forgatókönyv alapjául Hamilton 1929-ben kiadott The Rope című színműve szolgált, mely egy 1924-ben történt hírhedt bűneset eseményeit dolgozta fel: Nathan Leopold és Richard Loeb – a chicagói egyetem két diákja – előre megfontolt szándékkal meggyilkolták a 14 éves Bobby Franks-et. Céljuk a tökéletes bűncselekmény elkövetése volt. Hamilton színművében a két fiatal fiú közötti dialógusok erősen homoerotikusak voltak, valamint a tanár és a diákok közötti kapcsolatot is ilyennek írta meg. Több rizikós elemet újra kellett írni a forgatókönyvben, hogy átengedjék a filmcenzorok. A filmben a rendező utalt a két fiatalember homoszexualitására, de nyíltan nem ábrázolta őket melegeknek, ennek ellenére a filmet több amerikai városban betiltották.
Tehát a színdarab, illetve a film is egy megtörtént esetet dolgoz fel. Erről lejjebb olvashattok. Nem tudni azonban, hogy a meleg szál hogyan került a történetbe. Az 1924-es gyilkosságról szóló tudósítások nem tesznek említést arról, hogy a két fiatalember homoszexuális hajlamú lett volna. Arról sem, hogy esetleges beteges vágyaiknak engedve meggyalázták volna áldozatuk holttestét. Igaz, később történt valami, s ott már felmerült egy meleg indíték. Az egyik elkövetőt a börtönben meggyilkolták. Rabtársa, aki az életét kioltotta, önvédelemnek minősítette tettét, mert állítása szerint áldozata meg akarta őt erőszakolni. Viszont ez 1936-ban történt, hét évvel azután, hogy a szerző A kötél című színdarabot megírta.
DOMINIQUE FERNANDEZ KRITIKÁJA
A II. Világháború előtt a filmművészet komikus ábrázolással gúnyolta a melegeket, később azonban már teljesen más volt a helyzet. Fernandez ezt írja: „A második világháború után viszont némileg lazultak az erkölcsök, úgyhogy az amerikaiaknak új bástyákat kellett emelniük, és valósággal háborút hirdettek a perverz, beteges és bűnöző hajlamú homoszexuálisok ellen. Két nagy filmrendező is csatasorba lépett: Alfred Hitchcock két filmmel, az 1948-as A kötél-lel és az 1951-es az Idegenek a vonaton-nal.
A tanár (balról) szerepében James Stewart
A kötél férfi szerelmespárja – Shaw Brandon és Philip – megöl egy fiatalembert pusztán az ölés öröméért. Itt nemcsak a homoszexualitás és a bűn kötődik szorosan egymáshoz, de a gyilkosok szándéka, hogy a gaztettüket filozófiai választással igazolják, velük született lelki fejletlenségüket, szinte debilitásukat is jelzi.
A tanáruk, akinek ennyire elferdítették a tanítását, és akit ezzel a bűncselekménnyel el akartak kábítani, felfedi az igazságot, megmondja nekik, hogy fel fogja őket jelenteni, majd a következő kis erkölcsi prédikációt intézi hozzájuk: „Kioltottátok egy társatok, egy emberi lény életét, aki képes volt úgy élni és szeretni, hogyan ti sosem lettetek volna képesek. Segíteni fogok a társadalomnak abban, hogy azt tegye veletek, amit tenni fog. Meg fogtok halni mind a ketten.”
ÉRDEKESSÉGEK A FILMRŐL
Amellett, hogy a cselekmény egy helyszínen játszódik, még azzal is utalt színházi eredetére, hogy 10 perces (filmtekercs) hosszúságú jelenetekből áll, melyek észrevétlenül illeszkednek egymásba. A film olyan hatást kelt, mintha nem lenne benne vágás. Ehhez az ötletet Hitchcock a darab korábbi megfilmesítéséből a BBC által 1939-ben bemutatott Rope című TV-filmből merítette.
A vágás nélküli jelenetek leforgatása a stúdióban komoly szervezést igényelt: s kameramozgások elősegítése érdekében az asztalokat és székeket folyamatosan át kellett rendezniük a kellékeseknek és a színészek is ügyelniük kellett, hogy a kamerák lefektetett vezetékeiben ne botoljanak el. A forgatás során mindenki igyekezett, hogy a lehető legkevesebb hibával sikerüljenek a felvételek, olyannyira, hogy egy alkalommal felvétel közben az operatőr lába eltört, amikor a kamerakocsi nekiütközött, a felvételt azonban nem szakították meg.
A rendező utasítása
„Az egyik legnagyobb gondom az volt”, – mondta Farley Granger – „hogy bízzak benne, hogy lesz a fenekem alatt szék, mikor le kell ülnöm, hogy a segédek időben odatették.”
„Még felvétel közben is nehezen tudtuk, hol is tart a film” – mondta Stewart. – „A falak mozgásának hangja állandó problémát jelentett, és volt, hogy újra kellett venni a jelenetet a hang miatt úgy, hogy mikrofonokat használtunk, mint a rádiójátékokban.”
ADATOK A FILMRŐL
A kötél / Rope – színes amerikai krimi, 1948, 80 perc
Rendező: Alfred Hitchcock
Főszereplők: John Dall (Brandon), Farley Granger (Phillip), Dick Hogan (David), James Stewart (Rupert Cadell)
A film megtekintése eredeti nyelven:
A VALÓS TÖRTÉNELMI HÁTTÉR
Leopold és Loeb néven vált ismertté Nathan Freudenthal Leopold, Jr. (Chicago, 1904. november 19. – Puerto Rico, 1971. augusztus 29.) és Richard Albert Loeb (Chicago, 1905. június 11. – Joliet, 1936. január 28.) a Chicagói Egyetem két hallgatója, akik 1924. május 21-én előre kitervelten meggyilkolták a tizennégy éves Bobby Frankset.
Loeb és Leopold, a két elkövető
Tettüket azért követték el, hogy megvalósítsák a tökéletes bűncselekményt. Cselekedetük nagy megdöbbenést keltett, mert a gyilkosságot két jómódú családból származó, intelligens, fiatal diák követte el. Bírósági tárgyalásuk nagy nyilvánosság mellett zajlott, melyet az „Évszázad perének” kiáltottak ki. Az eljáró bíró ítéletében életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki rájuk.
A gyilkosság elkövetésekor Leopold 19 éves, Loeb 18 éves volt. Mindketten az University of Chicago hallgatói voltak. Magas intelligenciahányadossal rendelkeztek, kimagasló tanulmányi eredményeket értek el. Leopold már befejezte az egyetemet és Phi Beta Kappa társaság tagja volt. Jogot hallgatott, emellett ornitológiai tudásával is kitűnt. Rajongott Nietzsche munkásságáért: nagy hatással volt rá az egyik elmélete, az emberfeletti ember. Loeb az University of Michigan történetének legfiatalabb diplomása volt.
A két diák Chicago egyik jómódú környékén, Kenwoodban lakott. Még tinédzserként ismerkedtek össze a Chicagói Egyetemen. Leopold Loeb cinkostársa lett: kezdetben kisebb lopásokat követtek el, majd egyre nagyobb bűncselekmények következtek, végül a gyilkosság.
Leopold és Loeb hét hónapon át tervezték a gyilkosságot és azt, hogy hogyan jussanak váltságdíjhoz a lebukás legkisebb kockázata nélkül. A páros 1924. május 21-én egy bérelt kocsiba csábította Bobby Frankset, Loeb egyik távoli rokonát. Egyikük egy vésővel mért ütést rá, majd egy zoknit tömött a szájába. Franks nem sokkal később meghalt. A testet a Hammondi Wolf-tóhoz vitték, hogy eltüntessék. Az áldozatot levetkőztették, ruháit az út szélén hagyták. Franks testére sósavat öntöttek, hogy az azonosítást megnehezítsék. Ezt követően megvacsoráztak egy hotdog-árusnál.
Chicagóba visszatérve felhívták Bobby édesanyját, hogy tudassák: Bobbyt elrabolták. Küldtek egy levelet is a váltságdíjról. Elégették a véres ruhadarabjaikat, és a kocsi kárpitjából is megpróbálták eltüntetni a vérfoltokat. Az este további részét kártyázással töltötték. Még azelőtt, hogy Bobby anyja kifizette volna a váltságdíjat, felfedezte a holttestet egy lengyel bevándorló Tony Minke. Mikor erről tudomást szereztek, tönkretették az írógépet, mellyel a levelet írták, és elégették a holttest mozgatásához használt köntöst is.
Az áldozat
Hugh Patrick Byrne nyomozó bizonyítékok után kutatva talált egy szemüveget a holttest mellett. A szemüveg teljesen hétköznapi darab volt, egy dolgot kivéve: a zsanérjának egyedi kialakítása volt. Mint kiderült Chicagóban csupán három ember vásárolt szemüveget ilyen zsanérral, az egyik Loeb volt. A rendőrség felkereste Loeböt, aki azt állította, hogy a szemüveget madárfigyelés közben vesztette el. Elmondta, hogy Leopold vele volt a gyilkosság éjszakáján. Felvettek két nőt, akiket a golfpálya közelében tettek ki, de a nevüket nem jegyezték meg. Később kiderült, hogy Leopold autója sofőrjük garázsában állt azon az éjszakán. Ezt a tényt a sofőr felesége is megerősítette.
A kihallgatás során Leopold és Loeb alibije darabokra hullott. Először Loeb, majd Leopold tett vallomást. Bár a vallomásukat a tények többségében alátámasztották, mindketten a másikat vádolták a gyilkosság elkövetésével. A legtöbb kommentátor úgy vélte, hogy Loeb mérte a végzetes ütést Bobby Franksre. A gyilkosság motivációja nem a váltságdíj volt; családjuk stabil anyagi hátteret biztosított nekik. Elismerték, hogy a vadászat izgalma vezette őket és a vágy, hogy a tökéletes bűncselekmény hajtsák végre.
Perük nagy médianyilvánosságot kapott, az első esetek egyike volt melyet az Egyesült Államokban az „Évszázad perének” neveztek. A tárgyalást a Courthouse Place-ben tartották. Loeb családja a 67 éves Clarence Darrow ügyvédet fogadta fel, aki ismert volt arról, hogy ellenzi a halálbüntetést és a darwinizmus lelkes híve. A média arra számított, hogy Darrow beszámíthatatlanságra hivatkozva fogja kérni ügyfelei felmentését, ehelyett mindenki meglepetésére mindkét vádlott bűnösnek vallotta magát. Így sikerült elkerülniük az esküdtszéki tárgyalást, amely minden valószínűség szerint elmarasztaló ítéletet vagy a halálbüntetést jelentette volna. Helyette Cook County körzeti bíróság bírája John R. Caverly járt el az ügyben.
A tárgyalás utolsó napján Darrow mintegy 12 órás védőbeszédet mondott, melyet pályája legjobbjának tartott. A bíróság Leopoldot és Loeböt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a gyilkosságért és további 99 évre a gyermekrablásért. A bíró az ítélethozatal során figyelembe vette, hogy a vádlottak kiskorúak voltak a bűncselekmény elkövetésekor.
Leopold és Loeb az Illinois állambeli Joliet Correctional Centerben töltötte büntetését. 1936. január 28-án Loeböt egy fogolytársa James E. Day a zuhanyzóban megtámadta, és a torkát egy borotvapengével elvágta. Loeb belehalt sérüléseibe. Day a vallomásában azt állította, hogy Loeb meg akarta erőszakolni, de ez nem nyert bizonyítást. Ennek ellenére vallomását elfogadták és az esetet önvédelemnek minősítették.
Leopoldot 1958-ban 33 év büntetés után feltételesen szabadlábra helyezték. Még ebben az évben megírta önéletrajzi könyvét Life plus 99 Years címmel. Puerto Rico-ba költözött, hogy elvonuljon a nyilvánosságtól. Megházasodott. A Castañer General Hospitalban Castañerben, Puerto Rico-ban dolgozott labor és röntgenasszisztensként. 66 éves korában 1971. augusztus 27-én szívrohamban halt meg.
Forrás: Wikipedia
A sorozat további cikkei:
Mások, mint a többiek A kezdetek az 1919 előtti évekből A 20-as évek filmjei A 30-as évek filmjei Tűzijáték Vörös folyó A kötél
