100 éves a meleg filmművészet: A 20-as évek filmjei (megnézhetsz 4 filmet)
Idén ünnepeljük a meleg filmművészet centenáriumát. 1919-ben készült el ugyanis az első film, amelynek a központi témája a homoszexualitás ábrázolása volt (Mások, mint a többiek/Anders als die Andern). Sorozatunkban 2019 folyamán - a jubileum alkalmából - a legjelentősebb meleg filmekről lesz szó.
Az első meleg film kópiát szinte teljes egészében megsemmisítették, s utána évtizedekig a mozi tulajdonképpen csak arra szolgált, hogy kifigurázza, nevetség tárgyává tegye ezt a szexuális kisebbséget vagy éppen brutális szadistaként mutassa be a melegeket, ezzel is táplálva irányukba az előítéleteket.
A XX. század elején az Egyesült Államokban, ebben a fiatal országban, amely legendát keresett magának, a születő filmművészet teljesen törvényen kívülinek ítélte a homoszexualitást: a vadnyugat meghódítása, a férfias és uralomvágyó Amerika mítoszának minden gyanú fölött álló hímekre volt szüksége, írja például Dominique Fernandez, a meleg művelődéstörténet egyik kiváló ismerője. Charlie Chaplinnek tevékeny része volt ennek a legendának a kialakulásában. Törékeny és kecses testével, Proustéhoz hasonló nagy, fekete szemével ő testesítette meg az amerikai férfi nőies oldalát. Ugyanakkor mindig bevándorló, csavargó maradt, marginális figura, aki megerősítette a társadalmat saját erejének és erkölcsi tisztaságának a tudatában: jókat lehetett nevetni fintorain, affektálásán. Így űzte ő ki, komikus alakban, a nézőkből a homoszexualitást.
STAN ÉS PAN FILMEK
Stan és Pan 1925-től kezdve újabb színekkel egészítette ki a homoszexuális pár komikus képét, szinte a burleszk határáig. A Dadák-ban közös ágyban fekszenek, köztük az örökbe fogadott csecsemő. Stan kigombolja a hálóingét, és elővesz egy cumit: az anyaság paródiája. A Don’t shove című filmben szökött rabokat alakítanak, akik valahogy civil ruhát szereztek, de összecserélték a nadrágot: az egész filmben mást sem csinálnak, mint megpróbálják visszacserélni, de ebben is mindig megakadályozzák őket valamilyen döbbent és felháborodott harmadik személy, aki a félmeztelen férfit látva nem éppen nadrágcserére gondol először.
Stan Laurel és Oliver Hardy számos filmje sorolható ebbe a kategóriába. Az 1923-as The Soilers-ben egy meleg seriff kerül a céltábla közepére, az 1929-es That's My Wife-ben maga az egyik komikus bolondozik női ruhába.
MICHAEL (1924)
Az 1924-ben forgatott Michael című dán némafilm az öt évvel korábbi első meleg film, a Mások, mint a többiek történetét dolgozza fel újból. Mindkét alkotás alapjául valójában Herman Bang 1902-ben megjelent regénye, a Mikaël szolgált. Carl Theodor Dreyer rendező azonban pontosabban követi Bang regényének cselekményét, mint a korábbi filmverzió készítői.
A híres festőművész, Claude Zoret (Benjamin Christensen) beleszeret az egyik modelljébe, Michaelbe (Walter Slezak). A pár egy ideig boldogan él, de Zoret jóval idősebb Michael-nél, s ez egy idő után zavarni kezdi a fiút. Egy nap egy csődbe jutott grófnő felkeresi Zoret-et, hogy egy portrét készíttessen vele. Valójában az a szándéka, hogy kiforgassa a vagyonából az idős művészt. A nő azonban azt veszi észre, hogy a fiatal modell nagyobb érdeklődést tanúsít iránta. Cinkossá válnak, s felbújtja a fiút, hogy lopja meg mesterét. Amikor az idős ember rájön, mi folyik itt, egy világ omlik össze benne.
SEX IN CHAINS (1929)
Az 1929-ben forgatott Sex in Chains (Szex láncok között) az első úgynevezett börtönfilm, ami a rabok közötti homoszexuális kapcsolatot mutatja be. Valódi meleg szexet természetesen nem látunk a filmben, csak utalások vannak rá.
A film egy ifjú házaspárról szól. Számos gond nehezíti életüket, a férj pedig egy verekedés miatt börtönbe kerül. A film nagy része a férfiak közti szexuális kapcsolat kialakulásáról szól egy nők nélküli, zárt közösségben - persze csak a jelzés szintjén, mint például amikor kenyérből gyurmáznak a rabok férfi aktokat…
(folytatjuk)
A sorozat további cikkei:
Mások, mint a többiek A kezdetek az 1919 előtti évekből A 20-as évek filmjei A 30-as évek filmjei Tűzijáték Vörös folyó
