Az indiánoknál természetes volt a genderek elfogadása
Sokan hiszik, hogy a XXI. század szüleménye a genderelmélet, aminek lényege, hogy több társadalmi nem van, mint biológiai. Persze izgalmas eszmecsere tárgya lehet, hogy a „fiúsabb” lányok a fiúkhoz vagy a lányokhoz hasonlóbbak-e viselkedésükben, életfelfogásukban, ahogy az is, hogy egyáltalán szükséges-e hasonló megkülönböztetés. Az viszont az európai történelemből egyértelműen látszik, hogy a múltban nem tudtunk mit kezdeni a hasonló szemléletű népekkel. Vegyük például az indián kultúrát: nem csak gazdasági, de társadalmi okokból is sokan haltak szörnyet az újvilági hódítók érkezése után.
Ha nem is biztosan a legelső, de mindenképp a legkorábbiak egyike a berdache szó, amivel a Kanadába érkező franciák illették az ott talált őshonosok néhány, számukra meghökkentő módon viselkedő tagját. A berdache szó lényegében „fiatal, homoszexuális, passzív férfit” jelentett eredetileg, de a használata később mégis azokra az indiánokra korlátozódott, akik talán leginkább a mai transzvesztitákhoz hasonló életet éltek (bár a kulturális különbségek miatt ez egy nagyon távoli hasonlat). A sziúk a winke, a navahók a nadle szóval írták le, ha egy férfi akár „önismereti”, akár sámánisztikus célokkal, de nőként kezdett viselkedni, akár önmagát rendszeresen megsértve, menstruációt is szimulálva. Az Észak-Amerikai törzsek magyarra fordítva őket hívták „férfinőnek”.
