Nem egyszerű feledni ezen szerelmesleveleket 12. századi apácák között
A Bonni Egyetem professzora nem olyan rég középkori apácák levelezéséből tett közzé kettőt. Az ezekben lévő szenvedély átizzik az évszázadokon.
A két levél nem küldött- és válaszüzenet, két különálló szerelmi vallomás, és Erik Wade középkorszakértő, macskafan posztolta a Twitterre. Eredetileg a „Középkori latin nyelv és az európai szerelmi líra felemelkedése” című kötet második kiadásában jelentek meg, Peter Dronke fordításában, szerkesztésében – még 1968-ban. Dronke a téma igazi szakértőjének számít.
Wade viszont Jaqueline Murray „Kétszeresen is odaadó és kétszeresen láthatatlan: Leszbikusok a középkorban” című cikkét osztotta tovább.
A Dronke által fordított első levél így hangzik:
„C-nek, ki méznél, vagy lépes méznél is édesebb, B. minden szerelmét elküldi neki, ahol az ő szerelme van. Te, ki egyedi és különleges vagy, miért halogatod jöttöd oly soká, és miért vagy oly messze tőlem? Miért akarod, hogy egyetlened meghaljon, ki – ahogy te is tudod – szeret téged lélekkel testtel, aki érted sóhajtozik minden órában, minden pillanatban, akár egy éhes kismadárka.
Amióta édes tenmagad nélkül vagyok kénytelen létezni, nem kívántam hallani, vagy látni más emberi lényt, de ahogy a gerle is elveszíti kedvesét, örökké a kis száraz faágon gubbaszt, így én is szüntelenül lamentálok, amíg majd ismét bizalmad élvezhetem. Keresem, kutatom szerelmesem, és nem találom őt – egy árva szóval sem vidít fel engem. És csakugyan, amikor a legédesebb nyelved, s alakod keltette magányon elmélkedem, egészen depresszióba süllyedek, hisz mostanság nem találok semmit sem, ami szerelmedhez hasonlatos lenne, édesebb a méznél, vagy a lépesméznél is, összehasonlítva azzal, mit az arany és az ezüst ragyogása is elhomályosít. Mi kell ennél több?
Benned megvan minden finomság, minden tökéletesség, így lelkem örökké bánkódik hiányod miatt. Te minden hűtlen arcátlanságtól mentes vagy, méznél és tejnél is édesebb vagy, páratlan vagy ezrek közül is, téged mindenkinél jobban szeretlek. Te egyedül vagy szerelmem és sóvárgok utánad, te vagy az édesség, ami elmém feltüzeli, nélküled sehol nincs számomra öröm. Veled minden gyönyörűséges volt, nélküled pedig minden hosszadalmas és nehéz.
Így el akarom mondani neked igazán, hogy ha az én életem árán megválthatnám a tiedét, azonnal megtenném érted, az egyetlen nőért, akit szívem szerint választottam. Ennélfogva kérlelem Istent, hogy a keserű halál ne jöjjön el értem addig, míg nem élvezem kedves lényed megint.
Isten áldjon. Minden hitemmel és szerelmemmel szeretlek. Ne haragudj kézírásomért, mindig gondolok rád.”
A levelet – Wade szerint – egy 12. századi apáca írta, aki egy másik apáca által írt levelet is posztolt.
„G-nek – egyetlen szerelmének, rózsájának A-tól – becses szerelme zálogaként. Micsoda erő lakozik bennem, hogy tán elviselem, hogy tán türelmesen várok, míg távol vagy? Az erőm vajon a köveké, hogy várnom kell visszajöttöd, én, kinek kínja nem csitul sem éjjel, sem nappal, mint kinek kezei s lábai gúsba kötöttek?
Nélküled mindama öröm és bűbáj hitvány, kitaposott sárhoz válik hasonlatossá, ahelyett, hogy felderülnék, könnyeket árasztok, lelkem sosem lesz már örömteli. Amikor a csókokra emlékezem, miket adtál, és hogy milyen szavakkal kényeztetted kicsiny kebleim, meg akarok halni, mivel nem engedik, hogy láthassalak. Mit kellene – a legboldogtalanabb – tennem? Hová kellene – a leggyámoltalanabb – fordulnom?
Oh, ha testem rábíztam volna a földre, amíg várom, hogy visszatérj, vagy ha Habakukk révült fogata jönne értem, hogy legalább egyszer eljönne, s meglátnám kedvesem arcát – akkor az sem érdekelne, ha abban az órában meg kellene halnom! A világon még nem született nő, ki ilyen szeretnivaló, ilyen kedves lenne, aki színlelés nélkül szeret engem ilyen mély szerelemmel.
Így hát, a véget nem érő fájdalmam addig nem csillapul, míg nem részesülök a kegyben, hogy ismét láthatlak téged. És csakugyan, ahogy azt egy bizonyos bölcs férfi mondja, nagyon nagy nyomorúság egy ember számára a lét, ha nem lehet azzal, akivel lennie kell, miközben elmúlik a világ, arcod sosem feledem szívem közepéből.
Miért mondjak többet? Térj vissza, édes szerelmem! Ne halaszd tovább utazásod, tudd, hogy nem viselem el még tovább hiányod.
Isten veled, emlékezz rám.
Nem ők az egyetlen azonosnemű szerelmesek az egyház kötelékén belül, hisz a kereszténység korai éveiben két római katona is egymásba bolondult, de például Szent Péter és Szent Pál is túl mentek barátságukon… Talán még meg is esküdtek!
Mégis, ezen apácák szenvedélye túlélte az évszázadokat. A tweetre adott válaszok is arról tanúskodnak, mennyire meghatották az olvasókat a sorok.
Love letter from one twelfth-century nun to another nun. We read it in class on Tuesday and ???
"[I] sigh for you at every hour, at every moment, like a hungry little bird."?#medievaltwitter pic.twitter.com/LUv2bqoA6X
— Erik Wade (@erik_kaars) 2018. december 5.
(LGBTQ Nation)
Lancois
