Különcök a meleg világból: Andy Warhol

Már magukra a melegekre is különcként tekint a társadalom nagy része. A queer szó jelentése eredetileg furcsa, különös, szokatlan. Viszont a melegek közt is vannak felettébb „furcsa” emberek, igazi queer-ek. Főként művészek ők. Sorozatunkban róluk lesz szó.

Andy Warhol (Pittsburgh, 1928. augusztus 6. – New York, 1987. február 22.) amerikai képzőművész. Egyike volt azon amerikai képzőművészeknek, akik központi figurájává váltak a pop-art irányzatnak. Másságát nyíltan vállalta. Sikeres reklámrajzoló karrierje után Warhol világhírnévre tett szert mint festő és avantgarde filmkészítő.

Élete

Andy Warhol családja magyarországi származású. Szülei, Ondrej (Andrew) Warhola (1888–1942) és Julia Zavacky (1892–1972) ruszinokhoz tartozó lemkók, 1909-ben házasodtak össze, a magyarországi Mezőlaborcból (ma: Kelet-Szlovákia) vándoroltak ki Amerikába. Az édesanya sosem tanult meg angolul. Warhol is édesanyjával magyar-ruszin keveréknyelven beszélt. Apja 14 éves korában meghalt. Az utolsó kívánsága az volt hogy a család megtakarított pénzét Andrew tanulmányaira fordítsák. Kívánsága teljesült, Andy beiratkozott a Carnegie Institute-ba, és arról álmodozott, hogy kereskedelmi művész lesz.

Szexualitása

Warhol nyíltan felvállalta homoszexualitását. Sok ember hitte róla, hogy "aszexuális" és hogy csak egy "kukkoló", de ezekről a feltételezésekről az életrajzírók (mint például Victor Bockris) lerántották a leplet. Pályafutása során erotikus fényképeket alkotott és meztelen férfiakról készített rajzokat. Számtalan híres munkájának (Liza Minnelli, Judy Garland, Elizabeth Taylor portréi és filmjei, mint a Felláció, Az én kurvám és a Magányos cowboyok) a meleg szubkultúra, illetve a szexualitás összetettsége és a szexuális vágy volt a forrása. Az Andy Warhol Museum honlapján több férfit is felsoroltak, akivel professzionális és személyes kapcsolata is volt: köztük a Sleep c. filmjében szereplő John Giorno költőt is, Warhol viszont azt állította, hogy szűz.

New York-i kommuna

Andrew, miután diplomát szerzett, 1949-ben New Yorkba költözött. Egyik ismerősével, Philip Pearlsteinnel közösen bérelt egy lakást, majd egy kommunában élt. Ez az időszak az absztrakt művészet alkonya volt. Warhola ekkor még csak cipőreklámokat rajzolt, áruházi kirakatokat rendezett, és lapoknak dolgozott. Miután New Yorkba érkezett, nevét Warholáról Andy Warholra változtatta. Egyik barátja így emlékszik az akkori Warholra: „Noha úgy 19 éves lehetett, fiatalabbnak nézett ki. És olyan félénk volt – ritkaságszámba ment, ha egyáltalán megszólalt. A kommunában lakó egyik lány annyira dühös lett rá emiatt, hogy hozzávágott egy tojást. Épp a fején találta.” 1950-ben Pearlstein megnősült, Warhol és Philip útjai elváltak.

A képzőművész

1960-ban újságokból és képregényekből készített festménysorozatot. E munkái kirakatdekorációként jelentek meg az 57. utcai Bonwit Teller áruházban 1961 áprilisában, de egyetlen nagy múltú galéria sem fogadta be. Warhol az egyik barátja tanácsára elkészítette első dollárbankókat és Campbell-féle leveskonzerveket ábrázoló festményeit. Majd Marilyn Monroe eredeti fényképek alapján alkotott portréi következtek. A Campbell-féle leveskonzerveket 1962-ben állították ki Los Angelesben, ősszel pedig a New York-i Stable Galériában nyílt nagy sikerű tárlata. A Keleti 47. utcában The Factory (Gyár) néven új műtermet nyitott, és barátai segítségével már tömegesen állította elő selyemszitanyomatos képeit. Műterme megtelt transzvesztitákkal, homoszexuálisokkal, az underground élet domináns egyéniségeivel. Ez a Gyár fénykora: "Ezüstgyárnak" nevezték, mert a fal alufóliával volt borítva. Ez volt Warhol "2. Gyára".

A filmrendező

1963-ban filmezni kezdett. Legtöbb filmje az unalomról szólt. Warhol így nyilatkozott a mozgóképeiről: „Én szeretem az unalmas dolgokat. Az is szórakoztat, ha csak ülök, és kifelé bámulok az ablakon. Csak idő kérdése. Mindig lehet látni embereket, akik folyton az ablakból bámészkodnak. És ha nem az ablakból mozizom, akkor egy üzletben ülök, és onnan figyelem az utcát. A film számomra nem más, mint az időtöltés egyik módja.”

Andy Warhol nevéhez rengeteg leginkább a „kísérleti” jelzővel illethető film fűződik. 1963-as, első filmjében, a Sleep-ben barátja, John Giorno látható, amint 5 óra 20 percig alszik. Az alkotás premierjén állítólag kilenc ember volt jelen, de abból ketten az első órában távoztak. Nézhetetlenségben még ezt is felülmúlja az 1964-es Empire című 8 óra 5 perces alkotás, amelyben végig a New York-i Empire State Building látható egyetlen kameraállásból, lassított, fekete-fehér felvételen. Ebben az évben készült a Blow Job című némafilm is, amelyben végig egy fiatal férfi arca látható, miközben (állítólag) orálisan kielégítik.

Halála

Andy Warhol viszonylag fiatalon, 58 éves korában halt meg egy epeműtét komplikációinak a következményeitől, de majdnem nem élte meg a 40. születésnapját sem. 1968. június 3-án súlyosan megsérült, amikor egy írónő, Valerie Solanas többször rálőtt a Factoryben. Az Andy Warhol Museum oldalán olvasható beszámoló alapján a kórházban először halottnak nyilvánították, majd ötórás műtéttel mégis sikerült megmenteni az életét.

Warhol egyébként jól ismerte Solanast, aki többször is szerepelt a filmjeiben. A radikális feminista írónő állítólag azért támadt rá, mert visszautasította az egyik forgatókönyvét. Solanast mentálisan instabilnak nyilvánították, de felelősségre vonták a tettéért, három év börtönt kapott.

Néhány műve