Az alábbi írás a karizmatikus.hu-n jelent meg Tárkányi Ákos szociálpolitikus, demográfus tollából. Az ember elolvassa és kinyílik a zsebében a bicska, és értelmetlenül néz, mert nem érti, hogy miként lehet ennyi hülyeséget leírni. Persze Tárkányi úrnak nem ez az első, a homoszexuálisokat pocskondiázó írása, korábban is volt már, hogy megosztotta "értékes gondolatait". 

És tessék:

Érvek a homoszexuálisok házasodási és örökbefogadási "joga" ellen

A homoszexuális kapcsolat sajátos jellegénél fogva, mint párkapcsolati modell eleve kizárja a gyermeknemzést, sőt a heteroszexuális házassággal szemben elutasító életfelfogást demonstrál.

A homoszexuális szülők által nevelt gyermekeket nemcsak az fenyegeti, hogy nemi identitásuk összezavarodik a torz szülői minta, magatartás miatt, és így maguk is homoszexuálissá válhatnak.

(Ilyen kutatási eredményekről a HVG 2004. január 31-ei számában megjelent „Minták érték nélkül” című cikben lehet olvasni.)

Ezen kívül a homoszexuálisok által nevelt gyermekeknek sokkal gyakrabban kell elszenvedniük a biológiai szülők elvesztése után egy vagy több nevelőszülő elvesztését a férfi homoszexuális párkapcsolatok nagyfokú bomlékonysága miatt; azt, hogy az utóbbi miatt itt még több, még bonyolultabb “válás utáni szituáció” alakulhat ki (ami megfoszthatja őket a biztonságérzettől és összezavarhatja a pszichés fejlődésüket); a gyakoribb gyermekbántalmazást (ld. Cameron 1998 Psychological Reports, p1155-1191); végül (az AIDS miatt a férfiaknál) a szülők súlyos betegségét és halálát. További veszélyeztető tényezők, hogy a homoszexuálisok között az átlagosnál jóval nagyobb az alkoholisták, drogosok aránya (a leszbikus nőknél is), a férfiaknál általános a partnerváltogatás vagy a szexuális hűtlenség. Félő, hogy a férfi homoszexuálisok – akiknek felmérések szerint mintegy 40%-a valamikor szexuális visszaélés vagy erőszak áldozata volt – nem mindig zárják ki szexcentrikus életvitelükből a gyermekeiket sem. Mindkét nemnél gyakran korábbi traumáktól pszichésen terheltek a felek. 

Ami pedig a homoszexualitás kialakulását illeti, tévedés, hogy azonosították volna a homoszexualitásért felelős géneket illetve hogy bizonyítást nyert volna ilyenek létezése. (Erről a témáról részletesen írtam a Magyar Nemzet 2001. július 30-ai számában, a 7. oldalon megjelent Homoszexualitás és valóság című cikkemben.) Megjegyzem, hogy tekintettel az emberi viselkedés, ezen belül a szexuális viselkedés bonyolult voltára, lényegében kizártnak tűnik, hogy bármilyen biológiai alapú hajlam – amennyiben ilyen egyáltalán létezne – önmagában meghatározhatná egy szexuális torzulás kialakulását. Tehát a homoszexuálisok azzá válnak, nem annak születnek, ennek az ellenkezőjét (tehát hogy a homoszexuálisok „ilyennek születtek”) még a homoszexualitás genetikai eredetét – sikertelenül – bizonyítani próbáló kutatók sem állították. 

Viszont azt kimutatták, hogy a homoszexuálisok családja gyakrabban volt sérült (válás, árvaság, nevelőszülő), és szüleik között nagyobb volt a törvénnyel összeütközésbe kerülők aránya (Fergusson et al., Archives of General Psychiatry, 1999;56:876-880).

Tehát a homoszexualitás kialakulásáért bizonyítottan felelős a negatív szülői háttér.

Ilyen negatív szülői hátteret jelentenek általában a homoszexuális párkapcsolatok, tehát logikus, hogy ezek maguk gyakran lehetnek a homoszexualitás kialakulásának okai a bennük nevelődő gyermekek számára. Így a negatív jelenség újratermeli önmagát, újabb és újabb gyermekek életét téve tönkre. 

Nemcsak a homoszexuálisok örökbe fogadási, hanem ettől függetlenül a házasságkötési joguk ellen is szólnak komoly érvek. A házasság intézménye alapvetően a gyermekszülés és -nevelés biztonságos körülményeinek az érdekében létezik, és a jognak mint ilyen intézményt kell védelmeznie. A homoszexuális kapcsolat viszont sajátos jellegénél fogva, mint párkapcsolati modell eleve kizárja a gyermeknemzést, sőt a heteroszexuális házassággal szemben elutasító életfelfogást demonstrál (teljesen kizárják egymást), így a jognak nem indokolt, de nem is szabad támogatnia. (Bár akadnak gyermektelen heteroszexuális házasságok, de azoknál alapvetően más a helyzet, mert nem jelentenek olyan párkapcsolati modellt, amely a modell alapvető jellegénél fogva lehetetlenné tenné gyermekek nemzését. Ezért azok esetében a jog nem igazol egy torz párkapcsolati modellt.) 

A homoszexuális nemi identitás és életstílus általában alkalmatlanná tesz a gyermeknevelésre, ugyanis mindkét nemnél az általuk nevelt gyermekek jelentős része nemi identitásának összezavarásával jár, mindkét nemnél igen gyakran különböző devianciáktól, illetve korábbi traumáktól pszichésen terheltek a felek, a férfiaknál pedig általában igen bomlékony és szélsőségesen szexcentrikus is a kapcsolat. Ha a homoszexuális párkapcsolatok éppen az ellenkezőjét jelenítik meg annak, amit a családjog jelenleg védelmez – ami a gyermekeknek sajátos jellegüknél fogva megfelelő, biztonságos környezetet jelentő párkapcsolatok – akkor törvénybe iktatása teljesen ellentétes lenne a családjog jelenlegi alapvető céljával, jellegével. 

A homoszexuális „házasság” azt sugallná a társadalomnak, főleg a fiataloknak, hogy mindegy, hogyan él valaki, és a szexualitás, párkapcsolatok, házasodás, gyermekvállalás területén a személyes döntéseinknek vagy választott életstílusunknak nincsenek következményei.

Hiszen sok fiatal azt gondolhatja egy ilyen törvényhozás után, hogy „ha a gyermektelen és zavaros homoszexuális párkapcsolatokkal valami baj lenne, akkor biztos nem legalizálnák, de hát manapság már mindegy, hogyan él valaki, minden normális”. De ez nem így van. Családszociológiai és demográfiai tárgyú kutatásaim alapján jól tudom, hogy az egyre elterjedtebbé váló élettársi kapcsolatok sokkal bomlékonyabbak mint a házasságok, és hogy az alacsony gyermekszám hosszú távon a társadalom rendkívüli mértékű elöregedéséhez vezet. A kapcsolatok fölbomlása valószínűleg gyakran lelki sérülésekhez és a biztonságérzet hiányához vezet, gyermekek és felnőttek számára egyaránt, az elöregedés pedig a nyugdíjrendszer összeomlásához, tömeges időskori szegénységhez, vagy mindkettőhöz.

A szexuális normák relativizálása (amit a homoszexuális „házasság” törvénybe iktatása is sugallna) tovább erősítheti azt a tendenciát, hogy sok tizenéves nem veszi figyelembe a józan normákat, korlátokat, és házasság előtt, biztonságot nem jelentő kapcsolatokban él nemi életet, gyakran tragikus következményekkel (amit az abortuszok, nemi betegségek, áldozattá válás és pszichés sérülések jelentenek).

Tárkányi Ákos
szociálpolitikus, demográfus

A fenti írást (a furcsa ö betűk javítását nem számítva) változtatás nélkül közöltük, mely írás a karizmatikus.hu oldalon jelent meg és annak tulajdonosa. A fenti írással a gay.hu szerkesztősége semmilyen formában nem tud közösséget vállalni, és annak tartalmától elhatárolódik.