Ugrás a tartalomra
x

Homoszexualitás vs. kereszténység: a szürkének is 50 árnyalata van

Mi a bűn? Ki házasodhasson és ki ne? Támad-e a meleglobbi? Keresztény vitán jártunk.

Hogyan tekintsünk keresztényként a homoszexuálisokra? Bűn-e a homoszexualitás? Házasodhassanak-e az azonos nemű emberek? Ilyen és hasonló kérdések megvitatására ült egy asztalhoz négy hívő ember a Kereszténység és homoszexualitás? című esten.

Még talán a fenti kérdéseknél is izgalmasabb volt, hogy gondolkodhat-e gyökeresen másként ugyanarról a témáról négy ember, akik amúgy az élet nagy kérdései tekintetében ugyanazt a személyt (tudniillik a Názáretit) és ugyanazt a könyvet (igen, a Szentírást) tekintik igazodási pontnak. Spoiler: igen

A Kálvinista Apologetikai Társaság által szervezett új közéleti és teológiai beszélgetéssorozat első estjén két református teológus, lelkész, Márkus Tamás és Nagy Gergely képviselte a konzervatív vonalat, a liberálisabb véleményt pedig Lukácsi Katalin római katolikus hitoktató, közéleti aktivista, egykori KDNP-tag, valamint kollégánk, Balavány György, hívő, korábbi missziói munkatárs, jelenleg egy független evangélikus közösség tagja.

Márkus Tamás (aki nem mellesleg a konzervatív protestáns Evangelikál Csoport elnöke) bár biztosította a jelenlevőket, hogy „emberileg próbál nagyon irgalmasan hozzáállni minden embertársához”, erősen nyitott:

Doktrinálisan biztosan sokan kirekesztőnek értelmezik, amit vallok. Az Evangélium szerintem nagyon egyértelmű ebben a kérdésben, ami a többségi társadalomnak lehet, hogy nem tetszik.

Lukácsi Katalin a katolikus katekizmusból idézett; például, hogy

a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek. Ellentétesek a természetes törvénnyel. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének,

ugyanakkor így folytatta:

Az én anyaszentegyházam, amelyhez hű vagyok, ezt tanítja, én ezzel nem mondhatok és nem is akarok ellentéteset mondani. Ez a hitigazság. Amikor pedig elmentem a Pride-ra, azt katolikus keresztény állampolgárként tettem. Szerintem el lehet választani a hitigazságokat attól, hogy hogyan politizálunk.

Lukácsi hangsúlyozta, hogy a nem hívő emberekben azt kell felébreszteni, hogy kedvük legyen hívőnek lenni.

Ha viszont csak azt látják, hogy acsarkodunk azokkal szemben, akik máshogy élnek (…), akkor ezt nem várhatjuk el. (…) Azért éreztem fontosnak jelen lenni a Pride-on, hogy egyfajta gyógyító üzenet és jel legyek ebben a párbeszédben, ami sajnos sokszor veszekedés.

Szerinte sokszor azok gyűlölködnek leginkább, akik a katolikusságra vagy kereszténységre hivatkoznak, és egy nem hívő ilyenkor azt gondolhatja, hogy általában a keresztények gondolkodnak így, holott a hivatalos egyház az utóbbi időben „megértően fordul” a téma felé.

 

A cikk folytatását elolvashatod a 24.hu oldalán

 

Drupal 8 Appliance - Powered by TurnKey Linux