A leszbikus tinédzserek tényleg a pokolra jutnak?

Kritika a Cameron Post rossz nevelése című filmről a Zürichi Filmfesztiválról

A húszmillió forintos kérdés: mi lesz, ha két azonos nemű, az azonos nemhez vonzódó, éppen szexualitásukkal ismerkedő kamaszt egy hálószobába zárnak? 

IGEN, PONT AZ. 

És ezen nem nagyon lepődik meg senki, legfeljebb az egyház azon képviselői, akik szerint imával lehet gyógyítani a homoszexualitást.

Róluk szól a Cameron Post rossz nevelése (The Miseducation of Cameron Post) című film, a független amerikai film legújabb nagy dobása, amely elnyerte a világ legfontosabb függetlenfilm-fesztiválja, a Sundance zsűrijének nagydíját. Csak az a baj, hogy tényleg úgy tesz, mintha a fentihez hasonlóan összetett dolgok jelentenék a húsz- és negyvenmillió forintos kérdéseket, pedig valójában mindenki pontosan tudja rájuk a válaszokat már azelőtt is, hogy beülne a moziba.

A Cameron Post egy olyan egyházi táborról szól, ahová a legbigottabb szülők viszik el a gyereküket, miután rájöttek, hogy vagy homoszexuális, vagy legalábbis a kamaszkori hormontúltengést nem csak az általuk elfogadható módon éli meg. Ide kerül be a Cameron Post nevű lány is, hogy a tábor vezetői beleverjék a fejébe: valójában nem irigyelni valóan mély szerelmet érez barátnője iránt, hanem a Sátán kísértette meg, bűnt követ el, de sebaj, mert ha megérti, hogy mi okozta benne ezt a súlyos problémát – lány létére sokat focizott? túl közeli kapcsolatot ápolt az azonos nemű szülőjével? –, akkor könnyedén le is lehet győzni azt, és újra normális lesz ő is.

Desiree Akhavan abszolút hatásosan mutatja be, hogy ez a folyamat mennyire gyötrelmes azok számára, akiket alávetnek, mert a tábor végeredményben nem tesz mást, mint elhiteti velük, hogy gyűlölniük kellene magukat és a „bűnüket”. Mert az átnevelők semmiféle megértést nem mutatnak azok felé a kamaszok felé, akiknek elsősorban pedig pont erre lenne szükségük, de a szüleiktől kapásból nem számíthatnak rá. És mert az egész leegyszerűsítő hülyeségeken alapszik: nyilvánvalóan nem attól lesz valaki leszbikus, hogy nagyon sikeres volt egy „férfias” sportban. És mert az önutálat sosem vezethet semmiféle jóra, és csakis tragikus kimenetele lehet, a kérdés csak az, hogy csendes depresszió formájában, vagy valamilyen véres tragédia révén.

tovább olvasom a cikket az eredeti oldalon