Az iskolában megalázták a lányos külseje miatt, színdarabot írt belőle

Anne Fontaine (Coco Chanel, Ártatlanok, Gemma Bovery), Színpadon az életem című filmjének története nem számít különösen egyedinek. Van egy fiú, Marvin, aki valahol Franciaországban él, vidéken és leginkább szenved, mert a családja szegény és egyébként is elég rémes alakokból áll, de azért is, mert az iskolában folyamatosan terrorizálják lányos megjelenése miatt. Ő viszont a művészeten keresztül mégis kitör ebből a közegből, ahol a szakmai sikerek mellett a bőrében is jobban érzi magát. A film legmeghatározóbb tulajdonsága, hogy több különböző idősíkon játszódó történetet mesél, és teljesen szabadon ugrál közöttük. Rögtön az elején azt látjuk, ahogy a már idős Marvin (Finnegan Oldfield alakításában) sminkeli magát, hogy aztán ugorjunk a még iskolába járó Marvinra (Jules Porier), akit iskolatársai a wc-ben aláznak meg furcsasága miatt.

A nem lineáris történetmesélés végig megmarad a filmben, és ez az, ami a leginkább megakadályozza abban, hogy azok a kisebb mikrotörténetek, amik benne vannak a filmben, kellő érzelmi hatást tudjanak kiváltani. A film legerősebb része az, ami vidéken játszódik és Marvint a diszfunkcionális családja körében mutatja meg. A koszos családi fészek és a legszívesebben ruha nélkül flangáló, kissé iszákos apa (Grégory Gadebois) és az egyébként jószándékú anyuka (Catherine Salée) nem tud megfelelő érzelmi támogatást adni a fiúnak.

A családi életet bemutató jelenetekre összességében nem jut igazán sok idő a közel kétórás játékidőből, de amiket látunk, azok így is emlékezetesek maradnak. Anne Fontaine rendezőnek itt sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt a művészfilmes hangulat és megoldások, illetve a realista megközelítés között. Érezhető, hogy egy erős kezű rendező irányítja a nyüzsgő családtagokat a kamera előtt, mégis természetesnek és hitelesnek hat a szemünk előtt kibontakozó jelenet. Később Martin másságát elfogadni képtelen testvér kifakadása is egyszerre tud kontrollált és hiteles lenni a szemünkben.

Szintén hatásosak azok a jelenetek, amikor a fiatal Martin számára világossá válik a saját szexuális identitása. Ezek a jelenetek őszintébbek és érdekesebbek ahhoz képest, amit később, az idősebb Marvin életéből látunk. A rendező a Pierre Trividic-csel közösen írt forgatókönyvben igyekszik szem előtt tartani a történetekben rejlő párhuzamokat, de ezek nem kárpótolnak. Az, hogy az idősebb Martin elkezdi színpadra állítani a saját életéből merített művet, vagy, hogy viszonyba bonyolódik egy idősebb férfival nem tud olyan érdekes lenni.

A magyar címben is szereplő színdarab megvalósítása érdekes lenne, de kevés jelenetben foglalkoznak vele ahhoz, hogy igazán meghatározza a film utolsó harmadát. Itt kap szerepet Isabelle Huppert is, aki kihozza ebből a kis szerepből, amit csak lehet, saját magát alakítja, mindenféle kikacsintás nélkül, a legnagyobb természetességgel.

Kár, hogy a zaklatott történetmesélés miatt nem lehet azt mondani a filmről, hogy a célját megvalósította volna. A fiatal Marvin életét bevallottan The End of Eddy című 2014-ben megjelent könyvből merít, amit a szerző mindössze 19 éves korában írt meg. Ennek az intimitását és realizmusát jól sikerült beágyazni a történetbe, viszont a művészettel kapcsolatos történet kevéssé illik bele az összképbe.

Fontaine rutinos rendező, aki tudja, hogyan kell atmoszférát teremteni, ezért fordulhat elő, hogy a majdnem kétórás játékidő nem tűnik vontatottnak, vagy elhúzottnak. A hangulatába bele lehet feledkezni, ami lehet másoknak jobban kárpótol a gyengébb történetekért. Nem ez a film fog gyökeresen újat mondani a homoszexualitásról, a művészetekről, vagy a kettőről együtt, haragudni viszont így sem lehet rá.

Bemutató dátuma: 2018. május 3. (Forgalmazó: Cirko Film)   index.hu