Melegek és az egyház
Lehet-e a homoszexualitással kapcsolatos egyházi tanítást úgy megismertetni és képviselni, hogy azt az érintettek ne érezzék személyük, életük elítélésének, leértékelésének? Mi lehet egy ilyen helyzetben az egyháziak tudatos vagy kevésbé tudatosított célja: a tanítás precíz megjelenítése, vagy inkább, hogy a melegeknek a keresztény közösségekben elfoglalt helyéről beszéljenek? Inkább morálteológiai vagy inkább lelki-pasztorációs oldalról ajánlott a témát megközelíteni? Van-e olyan, hogy „melegpasztoráció”, illetve van-e rá igény? Absztrakt tanokról, elvekről fognak a résztvevők eszmét cserélni, vagy inkább egymás személyes tapasztalatait, életét igyekeznek majd megérteni? Eltér-e az egyes keresztény egyházaknak a homoszexualitással kapcsolatos álláspontja? És hogyan reagálnak az egyházak képviselői, ha esetleg e kényes téma kapcsán egy kalap alá veszik őket? A kérdezők közül hányan fogják az egyháziak körében is megjelenő pedofíliát összefüggésbe hozni a (papi) homoszexualitással? Lehetnek-e a melegek papok? Vajon többségben lesznek-e a kérdésekbe, filozófiai vagy teológiai okfejtésekbe bujtatott beszólások, odamondogatások? És tényleg, vajon a papok beszólnak-e majd?
