Nem adjuk fel! Helyzetjelentés: hol tartanak a nem- és névváltoztatás jogáért folytatott jogi eljárásaink?
Négy éve lehetetleníti el a 33. §, hogy a transz emberek nemüknek megfelelő névvel és iratokkal élhessék az életüket. Azok ügyét, akik 2020. május 29. előtt kérték nemük és nevük hivatalos iratokban történő megváltoztatását már sikerre vittük. Akik viszont korábban nem kérték azt, joggal érezhetik reménytelennek a helyzetüket, hiszen az Alkotmánybíróság is cserben hagyta őket. Ezért irányítottuk pereskedéseinket az európai fórumok irányába: jelenleg több, mint 80 ügyfelet képviselünk az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, és a Magyar Helsinki Bizottsággal közös ügyünkben az Európai Unió Bírósága előtt folyik egy előzetes döntéshozatalra irányuló eljárás.
Az Országgyűlés 2020 májusában egy salátatörvénybe rejtett rendelkezéssel – a 33. §-sal – ellehetetlenítette a transz emberek számára a nem- és az ahhoz kapcsolódó névváltoztatást. A jogorvoslati eljárások azoknak az ügyében, akiknek a törvény hatályba lépése idején volt beadott kérelme, sikerrel zárultak, hiszen az Alkotmánybíróság kimondta: a 33. §-t visszamenőleg nem lehet alkalmazni. Az ilyen érintettek így egy hosszú és megalázó procedúra útján ugyan, de meg tudták változtatni nemüket és nevüket irataikban. A kormányhivataltól kapott információk szerint 59 érintettnek sikerült ez, közülük 41-nek a Háttér Társaság Jogsegélyszolgálata segítségével.
Azok azonban, akik 2020. május 29-ét követően indították (volna) el az eljárást, továbbra is a nemi identitásuktól eltérő iratokkal kénytelenek élni. Immár négy év telt el a 33. § árnyékában, joggal hihetjük, hogy csak egy új, elfogadóbb és az emberi jogok iránt elkötelezett parlamenti többség tud a jelenlegi helyzeten változtatni, erre pedig két évig biztosan nincs esély. Van egyáltalán bármi remény?
A Háttér Társaság Jogsegélyszolgálatánál nem nyugodtunk bele abba, hogy az Alkotmánybíróság 2023 februárjában hozott gyáva és a kormányzati elvárásokat mindenben kiszolgáló döntése szentesítette a jogfosztást. Felhívásunkra első körben több, mint 60 érintett vállalta a strasbourgi székhelyű, az Európa Tanács keretében működő Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtti pereskedést, ehhez idén januárban még közel két tucat ügyfél csatlakozott, jelenleg nem is tervezünk több ügyet vinni.
Az EJEB-hez bárki benyújthat panaszt, ha úgy véli, az állam megsértette az Egyezményben foglalt jogait, ráadásul a hazai jogi környezet miatt itthon már nem kellett újabb eljárásokat indítanunk. Részben pont a hozzáférhetősége miatt az EJEB eljárása kifejezetten lassú, a Bíróság leterheltsége nagy. Ennek ellenére minden általunk képviselt kérelmező kapott már ügyszámot, és reméljük, hasonló tempóban halad tovább az ügy. Az EJEB eljárása nem fog azonnali megoldást hozni még akkor sem, ha ott sikerrel járunk: az ítéleteket a magyar államnak végre kell hajtania, így kormányzati akarat is kell ahhoz, hogy egy kedvező ítélet valóban megváltoztassa a kérelmező és a pereskedésben részt nem vevők életét. Fontos azonban: amíg az állam egy-egy ítélet végrehajtását elszabotálhatja (ezt sajnos más típusú ügyekben meg is teszi néha), közel 100 esetben ezt már lényegesen nehezebb megtennie. Az Európa Tanácson belül ráadásul külön mechanizmus létezik az ítéletek végrehajtásának felügyeletére: a Miniszteri Bizottság azt szorosan figyelemmel követi, ennek részeként rendszeresen akciótervet és beszámolót kér a kormánytól, és addig napirenden tartja az ügyet és nyomást gyakorol az államra, amíg az ítéletben foglaltaknak nem felel meg a szabályozás. Májusban személyesen is találkoztunk a Bizottság munkáját előkészítő szakértőkkel, hogy minél megalapozottabb ajánlásokat tehessenek a Bizottságnak.
Ezzel párhuzamosan a Magyar Helsinki Bizottsággal képviseletet biztosítunk egy hazánkban élő menekültnek, aki szintén kérte, hogy irataiban változtassák meg a nemét és a nevét. 2023 tavaszán a Fővárosi Törvényszék bírája az ügyben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt (ahova közvetlenül mi nem tudnánk eljutni): ebben arra vár választ, hogy az EU adatvédelmi rendelete – közismert nevén a GDPR – alapján joga van-e a transznemű személynek kérni a nem- és névváltoztatást a magyar hatóságoktól. Utóbbi ügyben az EUB június elején meghallgatást tartott, ezen mi is kifejthettük álláspontunkat (természetesen amellett érveltünk, hogy joga van), és szeptember közepén megszületik a főtanácsnoki vélemény is. Utóbbi ugyan nem köti az EUB-ot, az esetek többségében mégis előrevetíti a várható döntés irányát. Az EUB ítélete a kérdést előterjesztő magyar bíróságra kötelező, így ügyfelünk esetében mindenképpen alkalmazandó lesz, de a pozitív döntés újabb lehetőséget nyithat meg a magyar állampolgárok számára elérhető nem- és névváltoztatásért folytatott küzdelemben is. Az ügyben remélhetőleg még idén megszületik az ítélet. A gyorsaságon túl az Európai Unió Bíróságának előnye, hogy lényegesen erősebb jogosítványokkal rendelkezik, amikor egy ítélet végrehajtását kell számonkérni a kormányon, hiszen bírságot szabhat ki (a közelmúltban a menekültügyi rendszer hiányosságait elítélő döntés végrehajtásának elmaradása sokmillió eurós bírságot ért).
Amíg nem változik a helyzet és nincs egy hozzáférhető, gyors és átlátható eljárás a nem jogi elismerésére, biztosan nem fogjuk feladni. A cél számunkra szentesíti az eszközt: bármilyen jogi érvelést és jogorvoslati formát megpróbálunk, ha azon keresztül megszüntethető a transz és interszex közösséget érintő jogfosztás.
A nem jogi elismerésének visszaállítása érdekében folytatott stratégiai pereskedési tevékenységünket az Európai Unió „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjából finanszírozott, az ÖKOTÁRS Alapítvány és partnerei által lebonyolított Közös értékeink program támogatja.
