Dúró Dóra, a jól álcázott LMBT-aktivista?
Hamburger Béla publicisztikája
Dúró Dóra a radikális jobboldal képviselője, vagy legalábbis annak látszik. Ám ha szót fogadunk a mi hazánk nagyvezérének, és nem arra figyelünk, hogy mit mond, hanem hogy valójában mit tesz, akkor felmerülhet a gyanú, hogy az elnökhelyettes asszony kiemelt feladatának tekinti a melegek létének és helyzetének minél szélesebb körben történő megismertetését, no meg a társadalom irántuk való érzékenyítését.
Gondolhatnánk persze arra is, hogy egyszerű kereskedelmi érdekek szolgálata vezette akkor is, amikor a Meseország mindenkié című könyvet ledarálta (!), s ezzel a legszélesebb tömegek figyelmét is ráirányította a korábban lényegében ismeretlen kötetre. Hála az ötletes gerillamarketing-akciónak, a könyvet ezután többször is újra kellett nyomni, hogy a megugró keresletet ki tudják elégíteni.
Hasonló történt napjainkban is: Dúró asszony kvázi feljelentette a Nemzeti Múzeumot, hogy a World Press Photo díjnyertes képeit bemutató kiállítás egyik fotósorozata a gyermekvédelminek álcázott törvény paragrafusaiba ütközik, ezért fiatalkorúak azt nem nézhetnék-láthatnák meg. Tiltakozása ezúttal is nagy médiavisszhangot váltott ki, ami – láss csodát! – drasztikusan megnövelte a tárlat iránti érdeklődést. A frissen készült (és majd jövőre kiállításra kerülő) sajtófotókon látható, amint a múzeum lépcsőin kígyózik a belépésre várakozók sora. A buzz-marketing sikerét saját tapasztalatból is megerősíthetem: a „zsongás” hatására magam is kíváncsi lettem, s ha nem is a múzeumban, de egy webhelyen megnéztem az ominózus fotósorozatot, ami – szerintem – egyáltalán nem mutat vonzó képet az öreg meleg férfiak világáról, inkább mérhetetlenül szomorú és lehangoló.
Azt nem tudom, hogy L. Simon László rájött-e, hogy a képviselő asszony pusztán trükkös meleg-szószólóként kavarja (mint Piszkos Fred), vagy csak gúnyolódni akart, de úgy látszik, Dúró Dóra megijedt a leleplezéstől. Dühödt reakciója legalábbis erről árulkodik: obszcénnak minősíti a múzeumigazgató verseit, ami miatt „eddig is tudta”, hogy „vonzódik az aberrációhoz”. Nem mintha ennek bármi köze lenne ahhoz a tényhez, hogy a múzeum dolgozói nem kérhetnek életkori igazolást a látogatóktól.
Az aberráció vádjánál súlyosabb és főleg fenyegetőbb, hogy a magyar ifjúság védelmezőjeként fellépő asszonyság szerint L. Simon „már a saját kormányán is gúnyolódik”, amit „Orbán Viktor nem szokott eltűrni”. Hogy ez a mondat csak a miniszterelnöknek címzett feljelentés, vagy határozott iránymutatás, netán egy kikotyogott ítélet, nem tudom. Hamarosan kiderül. Addig is: éljen a melegek és Dúró Dóra megbonthatatlan barátsága!
