MINDENKI CSAK AKADÁLYOZOTT, IRIGYELT, UTÁLT ÉS KERESZTBE TETT! - UTOLJÁRA LÉPETT FEL MISS MANDARIN!
Miss Mandarin megkerülhetetlen figurája volt az éjszakai életnek és ma már Magyarország legidősebb drag queen-jének számít. A hazai LMBT élet egyik legfoglalkoztatottabb és leginspirálóbb művészének életútja több generáció számára is példaértékű. Karrierjét könyv formájában is kiadták: Én, Miss Mandarin: Egy élet nem elég címmel. Pályafutását a szakma is elismerte; az Arany Tűsarok Gálán Életmű-díjjal jutalmazták. Karrierjét méltóképpen zárta, grandiózus keretek között: a Budapest Pride záróeseményén, a Rainbow Partyn lépett fel utoljára, a Budapest Park nagyszínpadán.
Budapest Eye: Magyarország legidősebb drag queen előadóművésze vagy. Pontosítsunk. Hány évtizede vagy színpadon?
Miss Mandarin: A közelmúltban megpróbáltam utánaszámolni, majdnem 40 voltam, amikor ezt elkezdtem csinálni. Kicsit későn. Különösen a mai tinédzserekhez képest, akik már a pólyában is női ruhába öltöznek. Engem későn talált meg eme műfaj, úgy 30-35 éve.
Budapest Eye: Maradjunk még a kezdeteknél. Egy dédelgetett terv, vagy véletlen volt Miss Mandarin karaktere és miből indult?
Miss Mandarin: Teljesen véletlen volt. Van egy barátom, vagy volt, a Sanyika, aki később egy meleg szórakozóhely vezetője lett, ő és a barátai csináltak kánkánt és más számokat egy házibulin. Az egyik fiú, aki részt vett benne lelkesen, kilépett, nem volt hozzá már kedve, nem akarta tovább csinálni. Így ketten maradtak és kellett egy harmadik. Megkérdezték, hogy van-e hozzá kedvem. Miután a Pince Színházban évekig játszottam, nekem ez nem volt idegen. Női szerepet addig még nem játszottam, de nem volt zavaró számomra. Elkezdődtek a próbák és nagyon nagy siker lett az első buli. Odajött hozzám a házigazda (nemrég búcsúztunk tőle, mert 75 éves korában meghalt) és azt mondta: "Neked ezt folytatnod kell!". Mondom, miért? Azt mondta: "Hát nem hallod ezt a sikert?!?". Na, így kezdődött.
Budapest Eye: Ugyan abban kosztümben, parókában, ékszerekben vagy, amivel berobbantál a köztudatba (Montserrat Caballé opera-énekesnőt alakítva a "Barcelona" dalban - a szerk.), innentől számított Miss Mandarin, Miss Mandarinnak. És most ezzel az emblematikus előadásoddal zártad le a karriered. Miért most?
Miss Mandarin: Tulajdonképpen rajtam kívül álló okok miatt történt így. Főleg Kozma Csaba vizsgafilmjének vagyok az áldozata. Ő szervezete meg a búcsúfellépésemet, amiért nagyon hálás vagyok neki, mert senki másnak nem jutott eszébe. Holott pedig az Alterego Clubban évekig léptem fel, dolgoztam, jó barátaim is vannak még ott, vagy ezek szerint nem annyira jó barátok (mosolyog). De mindenesetre, nekik nem jutott eszükbe. Most viszont úgy érzem, ez egy szép, méltó lezárás volt. Szívetdobogtató, megtisztelő.
Budapest Eye: Sosem rejtetted véka alá a gondolataidat, véleményedet. A szavaidban érezni, hogy maradtak tüskék a múltból. A karrierdben voltak mélypontok, csalódások?
Miss Mandarin: Tulajdonképpen a Jóisten különös kegyelme volt az egyetlen, ami segített, mert mindenki más csak akadályozott, irigyelt, utált és keresztbe tett. Mondjuk szerencsém volt, mert volt olyan pályatárs, akinek szétvágták a ruháját meg a haját. Engem ilyen veszteség nem ért. Bár azért olyan volt, hogy égő csikket dobtak a parókáink közé. Azóta is őrzöm a kis emlékét ennek. A magyar transzvesztita társadalom nem tud örülni senki sikerének. Úgy gondolja, hogy ha valaki jó, attól ő rosszabb lesz. Pedig ez nem így van. Mert éppen az a jó, aminél több jó van, az emeli az egésznek a színvonalát. Erre talán majd egy következő generáció, akik most itt felléptek, ők majd talán ezt belátják.
Budapest Eye: Egyike vagy azoknak, akik kitaposták az utat. De már kevesen vagytok élő legendák, sokan haltak meg a közelmúltban azok közül, akikkel együtt harcoltatok az elfogadásért és jártátok a fellépésekkel az országot. Az, hogy ma a Budapest Parkban, a nagyszínpadon a fiatal transzvesztiták azt csinálnak, amit szeretnének, ez az elődöknek - nektek köszönhető.
Miss Mandarin: Köszönöm, hogy így látod! Rajtad kívül nem sokan látják így. Mert amikor egyszer régen a Capellában ezt mondtam, hogy úttörő vagyok és töröm előttük az utat, úgy kiröhögtek, hogy majdnem kifújt a szél a Capellából. Senki nem is értette, hogy miről van szó.
Budapest Eye: Ezt szomorúan hallom. Ahogy már említettem, sajnos nagyon sok pályatársad nincs köztünk. Zsazsa Tax, Marlon Xtravaganza, Matthias... sorolható még. Alig maradt az ikonok közül. Milyen érzés visszagondolni rájuk, pláne most, hogy az életed egyik legfontosabb szakasza itt és most véget ért?
Miss Mandarin: A haláluk nagyon lesújtott. Nagyon furcsa. El sem hiszem, hogy ez egy búcsúfellépés volt. Hihetetlen! És az is, hogy ennyi idős vagyok, mint amennyi. Bár ez nem látszik rajtam mindig. Ha nem jön velem szembe tükör, azt szoktam mondani, hogy 35-nél többnek nem nézek ki és nem is érzem magam annál többnek. Aztán a valóság erre néha rácáfol.
Budapest Eye: Lezártad a karriered. Ez a csúcs. Mi jöhet még?
Miss Mandarin: Ezen a téren már nem jöhet semmi. Mert amíg eddig eljutottunk, vagy eljutottam, az egy csomó munka volt. Momentán már nem izgat annyira, hogy ezzel foglalkozzam. Amit lehetett ebből, azt kihoztam. Nagyon örülök, hogy ez színpadi szerepeket és lehetőségeket is hozott nekem. Színész akartam lenni, de ez kicsit megbicsaklott, mint a tűsarok. De szerencsés voltam, hogy nagyszínpadokon is lehettem.
Budapest Eye: Van utódod, mentoráltad, aki miattad lett az, aki?
Miss Mandarin: Sajnos nem tudok ilyet. Volt, aki azt javasolta, hogy tanítsak drag queeneket. Még a Capellában próbálkoztam ezzel. Tanácsokat adni, ötleteket adni, jobbá tenni valakinek a műsorszámait. Sajnos teljes ellenállásba ütköztem. Senki nem fogadta meg, amit mondtam. Ezért leszoktattak erről, hogy úgy mondjam. Rájöttem arra, hogy ha már valaki transzvesztitaként színpadra lép, ahhoz annyi gátat kell átlépnie, annyi sorompón kell áttörnie magát, hogy csak kőkemény háttérrel és személyiséggel lehet megvalósítani. Ebbe nem fér bele, hogy valaki ötletet, vagy tanácsot adjon. Sajnos.
Budapest Eye: Tudom, hogy a karriered egyik fénypontjának az én általam kitalált Arany Tűsarok Életmű-díjat tartod (2009-ben alapítottuk), de ezen kívül mik a legfontosabb fordulópontjai Miss Mandarinnak?
Miss Mandarin: Például az, amikor Bécsben megnyertük a transzvesztita versenyt. Egy rózsaréten mentünk ki, megkoronáztak... Az fantasztikus élmény volt! Kaptunk érte egy hét nyaralást. Továbbá nagy élmény volt, amikor Bozsik Yvette felfedezett és fölkért arra, hogy az Egy faun délutánja című darabban legyek a díva. Az utolsó nagy dobásom pedig a könyvem. Maga az írás csodálatos időszak volt az életemben. Nagyon hálás vagyok a sorsnak ezért.
Budapest Eye: Mit fogsz mostantól csinálni? Mondjuk holnap?
Miss Mandarin: Hát először is kipihenni a mai napot. Az mindig egy napba került, már régebben is. Jóleső érzéssel hátradőlök, megpuszilgatom a barátomat, meg a kiskutyáimat, megöntözöm a virágaimat és élem azt az életet, amit már évek óta élek.
