ÉVTIZEDEKEN ÁT ÉLTE KÉT EMBER ÉLETÉT A TRANSZNEMŰ MÓNI: NYITOTTSÁGOT KÉR TŐLED IS
Magasházi Mónika ma már nőként él élete minden egyes területén, de évtizedek harcát zárta le azzal, amikor 2018-ban először családjának számolt be arról, hogy transznemű. Azóta egy műtéten túl, hormonterápia mellett, nagyon nyíltan beszél nemcsak az általa bejárt útról, hanem a magyar transzok helyzetéről is – nem valamilyen szervezet, közösség képviseletében, hanem belső indíttatás által hajtva.
Tartott már előadást a brit nagykövetségen és volt a Nyitottak vagyunk Pride-kampányának egyik arca is, sőt, az oroszlán barlangjába, TERF – azaz transzkirekesztő radikális feministák – közé is elment beszélgetni. „Utána aztán két napig sírtam” – mondja Móni, aki azt kéri az olvasóktól, hogy nyitottsággal közeledjenek a transz emberek felé, meg fogják látni: ők is épp olyanok, mint a heteronormatív társadalom tagjai.
Mikor és hogyan kezdődött a tranzíciód?
A transznemű emberek tranzíciója három rétegből áll: az orvosi, a szociális és a jogi jellegűből. A jogit a legegyszerűbb sajnos összefoglalni, mivel jelenleg arra nincs lehetőség, bár egy pici lépést tettem – közjegyzői okiratom van arról, milyen nemű vagyok, és milyen nevet használok, és ez az okiratban össze van kötve az irataimban szereplő adatokkal.
A szociális tranzícióm 2018-ban kezdődött a coming outommal a családomban. Ezt követően mentem ki már magabiztosan nőként a lakásból, nemrég pedig már a munkahelyemen és az életem minden területén nőként élek.
Az orvosi tranzícióm is 2018-ban kezdődött első klinikai szakpszichológusi szakvéleményem megszerzésével, aztán egy kicsit megakadt a válásom miatt, majd 2021. augusztus környékén újra felgyorsult. Megkaptam az összes szakvéleményt, kilenc hónapja megkezdődött a hormonterápiám, majd volt egy kasztrációs műtétem. Szeretnék majd egy mellműtétet és egy végleges műtétet, de ide anyagilag és lelkileg sem érkeztem még el.
A lelki utad, gondolom, már jóval hamarabb elindult…
Igen, 16 éves korom körül jöttem rá, hogy valami más nálam, de ezt hosszú évtizedeken át elnyomtam, két házasságom volt, és van két gyerekem is. Nagyon hosszú ideig éltem két ember életét. Amikor rájöttem mindenre,1988-at írtunk, internet sem volt. A kilencvenes években kezdtem el információt gyűjteni, de még akkor se nagyon találtam. A pszichológus sem tudott mit tanácsolni ekkor.Mindig elnyomtam magamban az érzéseimet, győzködtem magam, hogy beleillek a heteronormatívába, férfiképet kell mutatni a család és a környezetem felé. Ez kisebb-nagyobb sikerrel működött. 2017–2018 környékén jutottam el oda, hogy nem tudok így élni, úgy akarok, ahogyan valóban jól érzem magam.
Mennyire volt ez könnyű?
A családomnak mondtam el először, és már itt kezdődtek a problémák. A feleségem nem tudta ezt tolerálni, nagyon nehéz időszak volt, míg eljutott ő is arra a felismerésre, hogy jobb lesz, ha különválunk, és mindenki éli a saját boldog életét. Persze aztán egy boltba is szorongást jelent bemenni eleinte. Ilyenkor azt figyeli az ember, ki nézi meg, mit szólnak mások. A transz emberek szociális tranzíciója viszont másként nem működik, mint hogy mindneki kilép az otthonából, és elkezd úgy élni, ahogy szeretne,miközben figyeli a környezet visszajelzéseit. Túlöltözött-e, vagy úgy viselkedik, ami nem illik az adott környezetbe – a visszajelzéseket észreveszi, másként csinálja a dolgokat, ettől a folyamat halad, és egyre magabiztosabb lesz. A transznemű ember ilyenkor még magában sem teljesen biztos, de csak a feldolgozott visszajelzésekkel lehet előrelépni.
A munkahelyeden hogyan fogadtak nőként?
Éppen 2018-ban váltottam munkahelyet, és akkor indult el a válásom is, így nem rohantam coming outolni a munkahelyemre. Utána jött a Covid, ami jó is volt, meg nem is. Ki tudtam lépni a négy fal közül, egyre többet jártam boltokba, ügyet intézni, viszont a munkahelyi dologban nem tudtam haladni. Egy köztes megoldást választottam: kerestem olyan másodállást, ahol meg tudtam jelenni nőként. Sok helyre pályáztam titkárnői, irodavezetői, recepciós pozíciókra, de sehol nem kaptam visszajelzést sem. Végül egy házvezetőnő-szerű munkám lett egy családnál pár hónapig.
Tavaly december elején aztán sikerült bekerülnöm a Háttér Társasághoz projektkoordinátori állásba, ami biztonságos környezet volt, meg tudtam élni magam nőként. Fél évet dolgoztam velük, és ez segített hozzá, hogy az eredeti állásomban is coming outolni tudtam – egy olyan projektet vezettem, ami a transz munkavállalók igényeivel foglalkozik, és a munkáltatóknak segít inkluzív munkahelyet teremteni. Egy HR-eseknek szervezett worskhopra meghívtam az én cégem képviselőjét is, aztán elmondtuk a kollégáknak is, akik jól fogadták. A névhasználattal vannak gondjaik, de sok ember már könnyen átállította ezt magában.
Mire van szüksége egy transz embernek munkahelyén?
Az LMBTQ-közösség tagjai közül a transz emberek helyzete a legösszetettebb a munkahelyeken. Fontos kérdés a mosdó- és öltözőhasználat is, de a nehézségek fő okát a név átírása és kezelése jelenti az IT-rendszerekben. Akik 2020 májusa után akarták beadni a nemváltoztatási kérelmet, azoknak kettős élete van jogilag – szeretnék a választott nemet használni, viszont hivatalosan nem tehetik, ezért muszáj megtartani a munkáltatónak a régi adatokat is, ezzel meghasonult állapotot hoznak létre, ami nagyon nem egyzserű, főkétn nagyobb multicégeknél.
Szerencsére nálunk egyszerűbb volt a helyzet, négy nap alatt végigment a teljes folyamat. Az hosszabb folyamat, hogy a kollégák hogyan fogadják az egészet: azt szoktam mondani, a szociális tranzíciót az érintett mellett környezetének is meg kell élnie, édesanyámtól kezdve az exemen át a kollégákig.
A te tranzíciód milyen hullámokat vetett közvetlen környezetedben?
Az exemnél még mindig folyamatban van a dolog, sokáig nem beszéltünk egymással, most telefonon tudunk már beszélni, de látni nem akar engem. Édesanyámnál érdekes volt látni, hogy ment végbe az egész. Amikor elmondtam, azon gondolkozott, mit hibázott, hogy ezt nem vette észre. Hosszú, hónapokon át tartó folyamatban eljutottunk odáig, hogy ha elmegyek vásárolni ruhákat, utána vele próbálom fel, akár el is kéri tőlem azt, amiről ekkor derül ki, hogy nekem nagyon nem jó. Neki a névhasználat nem megy még könnyen, sokszor az úgynevezett deadname-et, a régi nevemet használja. Megértem, nagy türelemmel kell lenni ilyenkor a transz embereknek, mert ez nem könnyű a szülőknek.
Ért negatív diszkrimináció a folyamat során?
Igen, éppen pár napja próbáltam regisztrálni a Randivonal nevű társkereső oldalra. Sajnos nem tudtam regisztrálni nőként, mert iratokkal kellett volna igazolnom, hogy nő vagyok. Elküldtem nekik a közjegyzői okiratot, ami ezt tanúsítja, de nem fogadták el, személyi igazolványt kellett volna bemutatnom. Hiába mondtam, hogy azt nem tudok, mert 2020. május 19. óta ez nem lehetséges, de már több mint egy éve nőként élek, mégsem engedték, hogy nőként regisztráljak. A másik eset a mobiltelefon-szolgáltatómnál történt, ahol szintén személyi igazolványt kértek ahhoz, hogy körülbelül 20 éves előfizetésemet átírassam. Ezt sem sikerült megtennem: a többi szolgáltatót meg sem próbálom.
A társadalom reakciói milyenek ma Magyarországon egy transz ember megjelenésére?
Nehéz megítélni, hogy a társadalom mennyire befogadó, a közösségünkből sokan mondják, hogy Magyarországon nem lehet transzként élni, el kell menni mihamarabb.Mindig úgy megyek ki az utcára, hogy akár péppé vernek, de az is lehet, hogy valaki odajön, és megölel, és azt mondja, nagyon tisztel, hogy így felvállalom magam. Szerencsére nekem az utóbbiban van inkább részem, ölelés nélkül. Azáltal, hogy az LMBTQ-közösség most céltáblára került, a társadalom elkezdett beszélni is rólunk, sokan pedig épp azért coming outoltak, mert úgy érezték, hogy most ezt meg kell tenniük. Vannak Magyarországnál sokkal rosszabb helyek:
egy indiai embertől épp a napokban tudtam meg, hogy ott pont fordított a helyzet. A kormány támogatja a nem - és névváltoztatást, az azonos neműek házasságát, az LMBTQ emberek munkához jutását, de a társadalom annyira elutasíó, hogy nehezen kapnak albérletet, megélhetést, a legtöbben szexmunkából élnek.Amellett hiába mennék el külföldre, ott nem kapok második állampolgárságot, amivel esetleg kaphatnék új nevet és nemet.
A tranzícióhoz kapcsolódó kezelések elérhetősége és anyagi terhei milyen mértékűek?
Orvosi ellátásunk, hormonterápiánk, kezelésünk nagyon limitált Magyarországon, egy kezén meg tudja számolni az ember, hogy hány olyan szakember van, akihez el lehet menni. Akihez én járok, róla tudom, hogy több mint 300 transz páciense van. Az orvosi kezelés szinte csak pénzkérdés, ha az elhatározás már megvan. Nem mindenki jut el ugyanis a hormonterápiáig: van, aki nem is szeretné ezt, aki pedig igen, annál anyagi kérdés is lehet. A tb ezt nem támogatja, nekünk teljes áron kell megvennünk olyan készítményeket, amelyeket eredetileg nem transznemű nőknek kínáltak… A male-to-female kezelés ára körülbelül 10-15 ezer forint havonta. Ez nem olyan dolog, mint ahogy az embereknek próbálják sulykolni, hogy Julcsika felkel egyik nap az óvodában a délutáni alvásából, és már Jancsika szeretne lenni, mert délelőtt ott járt egy „érzékenyítő LMBTQ-aktivista”, és másnap megműtik. Szakvéleményre, rengeteg vizsgálatra és pénzre van hozzá szükség.
Hogy látod, mivel küzdenek ma a transzneműek leginkább Magyarországon?
Az, aki 2020. május 19. után szerette volna beadni a hivatalos nem- és névváltási kérelmét, annak a lehetőség már nem áll rendelkezésére, mert az elhíresült 33. § betiltotta. Azokét sem bírálták el máig, akik 2018 és ezen dátum között beadták. Egy-két hónapja indult egy szerintem megalázó folyamat, ami abból áll, hogy a 80-as évek abortuszbizottságához hasonlítható bizottság előtt kell megjelenni, és ott mindenféle rendkívül személyes kérdésre válaszolni, még azoknak is, akiknek megvannak a szakvéleményeik, és évek óta hormonterápián vannak, sőt akár műtéteken is túl vannak. Ez a helyzet borzalmas, nagyon komoly lelki nyomást jelent mindennap nekem személy szerint is.Aztán persze ott van a diszkrimináció, ami sokszor kimondatlan, mert a munkáltatók, a hivatalos szervek, orvosi rendelők tudják, hogy ezt nyilvánosan vagy szemtől szembe nem lehet kimondani, de találnak módot arra, hogy éreztessék velünk: a társadalomnak mi nem vagyunk befogadhatók.
Probléma az is, hogy nagyon kevés szakember van a transz szakterületen, pláne vidéken! Hónapokat kell várni mindenre gyakorlatilag, a tb pedig szinte semmit nem támogat, vagy csak bonyolult adminisztrációval, amivel, ha jól emlékszem 10% kedvezményt lehetne kapni a teljes árú készítményekből. Ezt senkinek nincsen ideje és idege végigcsinálni, ezért mindenki megy a magánellátásba.
Mindezek miatt is vállalod az aktivista szerepét?
Igen, nekem nagyon fontos, hogy küzdjek a jogegyenlőségért, a diszkrimináció ellen, és edukáljam a társadalmat. Alapvetően liberális gondolkodású vagyok, nem tudom elvisleni, ha valamiben korlátoznak.Csak azt szeretném, hogy az emberek legyenek nyitottabbak felénk, és olyan forrásokból tájékozódjanak rólunk, amelyek hitelesek. Ilyen civil szervezet például az Amnesty, a Háttér Társaság vagy a Transvanilla – ha valaki rólunk beszél, nézzék meg, ki az, mielőtt hisznek abban, amit mond.
Lenne szerinted helye az iskolákban az LMBTQ-témájú felvilágosításnak?
Nagyon fontos kérdés ez: ami kialakult 2021 nyara óta, a társadalomra nézve a lehető legkárosabb helyzet. A gyerekek ezek után semmilyen felvilágosítást nem kaphatnak meg az iskolában, a teljes szexuális felvilágosítás terhét áttették a szülők nyakába. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy az interjút olvasó szülők közül ki van annyira képben, hogy teljes szexuális felvilágosítást tudjon adni LMBTQ-specifikus kérdésben, úgy, hogy nem keveri össze a transzneműeket például a transzvesztitákkal, tudja, kik a nem bináris emberek, vagy meg tudja különböztetni a nemi identitást és a szexualitást egymástól. Rengeteg olyan kérdés merül fel, amivel kizárt dolog, hogy egy szülő tisztában lenne, és a gyereke megfelelő érettségi szintjén ezt el is tudná magyarázni. Attól egyik gyerek sem fog kedvet kapni ahhoz, hogy meleg vagy transznemű legyen, mert valakitől információkat kap erről.
Nagyon fontos lenne, hogy megfelelő szakemberek, érintettek az iskolákban tartsanak felvilágosítást a gyerekeknek. Ami szintén nagyon fontos lenne, hogy ha egy gyerek úgy érzi, ő az LMBTQ-közösséghez tartozik, akkor rengeteg kérdése lesz. Ezekre nem baj, ha rögtön az iskolában szakértő válaszokat tud kapni, és nem az interneten kezd el keresgélni.
Ha valakinek az interjú után kérdése merülne fel, hol és hogyan kérhetnek segítséget tőled, vagy kérdezhetnek tőled?
Engem szülők, érintettek, munkáltatók, nevelők, tanárok, szakemberek is megkereshetnek nyugodtan, amiben tudok, segítek. Érintettként nagyon sok mindenen átmentem már, 2018 óta elég sok tapasztalatom gyűlt össze. Szülő is vagyok, létrehoztam transzinkluzív munkahelyet egy félig állami tulajdonú cégnél, és coming outoltam szülőként katolikus iskolában is, tartottam 3,5 órás angol nyelvű előadást pár hónapja a témában. A honlapomon található kapcsolati űrlapon keresztül bárki kérdéseire nyitott vagyok.
ÍGY JUTHAT EL VALAKI A NEMI MEGERŐSÍTŐ MŰTÉTIG MAGYARORSZÁGON:
Ez a típusú műtét sehol, így Magyarországon sem engedélyezett kiskorúak számára. A folyamat elindításához pszichiátria szakvélemény és klinikai szakpszichológusi szakvélemények szükségesek transzszexualizmus (F64.00) diagnózisával – a név és a kód megváltoztatása folyamatban van. A szakvéleményeket az állami rendszerben rendkívül nehézkes beszerezni, mindenki pár szakember magánrendelésére megy, akik közismertek már a közösségen belül. A két szakvélemény megszerzése 1-3 hónapot vesz igénybe. A szakvélemények után komoly szakorvosi, labor-, genetikai vizsgálatok jönnek, majd ha minden lelet rendben van, akkor indulhat a hormonkezelés. Ezután lehetséges csak a nemi megerősítő műtét, amelyet itthon egy helyen végeznek el 1-2 millió forintért, Belgrádban 12 ezer euró az ára. Másfél évbe és több millió forintba kerül mindez.
