Miért baj, ha a fiú babázik? A szabad önkifejezés öröme
A gendersemleges nevelés mellett egyre több szülő teszi le a voksát, de sok bírálója is akad ennek a nevelési elvnek. A nemi sztereotípiákat divatjamúltnak gondoljuk, mégis vitás kérdésnek tűnik, hogy milyen játékot adjunk a gyerek kezébe.
Annak idején, amikor még én voltam gyerek, a lányok piros ruhát kaptak, a fiúk kéket. A lányok babával játszottak, és tanítónénik akartak lenni, a fiúk autót tologattak és rendőröset játszottak. Valahogy kialakult rendje volt annak, mi illik egy lányhoz és mi egy fiúhoz.
A biológiai nemünkhöz társultak kulturális és társadalmi sztereotípiák, de ahogy a világ változott, úgy a nemi szerepekre is másként kezdtünk tekinteni. A nemi sztereotípiák valahogy mégis tovább élnek, az elvárások egy része marad. Így volt lehetséges, hogy gyerekként a fiúkkal együtt én is legóztam lelkesen. Az építkezés gendersemleges játék lett, de egyes nemekhez kötődő elvárások megmaradtak.
A genderemleges nevelés lényege
A genderemleges nevelés szakítani akar a gyerek biológiai neméhez társított nemi sztereotípiákkal.
A szülők nem erőltetik rá lányukra vagy fiukra a társadalmilag elvárt viselkedést.
Ez nem csak annyit jelent, hogy kedvük szerint választhatnak ruhát és játékot a gyerekek, függetlenül attól, hogy a többség mit tart fiúsnak vagy lányosnak. Azt is, hogy semmiben sem erőltetik rá a gyerekre a társadalmilag elfogadott nemi sztereotípiákat.
A nevelés hívei nem olvasnak olyan mesét a gyereknek, amely a sztereotip nemi szerepeket hangsúlyozza, például a Csipkerózsika vagy a Hófehérke. Nem beszélik rá a lányukat a balettre, ha annak focizni van kedve vagy éppen a fiukat hagyják táncórákat venni. A nemek közti egyenlőséget hangsúlyozzák. Igyekeznek azonos lehetőségeket megadni a lányoknak és a fiúknak is, akik így megélhetik a szabad választás, az önkifejezés örömét.
Természetesen vannak ellenzői is a gendersemleges nevelésnek. Ők attól tartanak, hogy ez a fajta nevelés befolyásolja majd a gyerek szexuális orientációját és sokkal inkább szól a szülői akaratról, mint a gyerekek igényeiről. Úgy gondolják, hogy saját neme ellenében nevelik a gyereket, akinek a későbbiekben ebből csak problémája adódhat.
A szocializáció ereje
Cordelia Fine neurológus-pszichológus könyvet írt a férfias és nőies tulajdonságok eredetéről. Állítja, hogy a szocializáció ereje már a születésünk előtt meghatározó, a klasszikusnak gondolt nőies és férfias jegyek nem kizárólag ösztönösen belénk kódoltak. Sokkal inkább a nevelés terel minket a nemünk szerinti elvárt viselkedési formulák felé.
Valóban megjelenik a külvilág részéről egyfajta elvárás, hogy milyen a nőies nő és a férfias férfi. Gyerekként finomabban bánnak egy kislánnyal, miközben a kisfiúktól erőt, határozottságot látnának. Ilyen szempontból a gendersemleges nevelésnek nehéz dolga van, hiszen még az erre elszánt szülőkben is ott munkál tudat alatt a nemi szerepekhez rögzült kép, amelytől nehéz szabadulni. A külvilág elvárásai mindenképpen eljutnak majd a gyerekhez, teljesen steril, sztereotípiáktól mentes környezetet nehéz teremteni.
Talán éppen ezért kár azon vitázni, mennyire előremutató vagy éppen káros gendersemlegesen nevelni.
A sztereotípiák lebontása sok szempontból hasznos, hiszen miért is fordulunk berögzült elvárásokkal egymás felé, miért erőltetjük a helyesnek vélt viselkedést, amikor nagyon különbözőek vagyunk? A nevelés értékét pedig nem az határozza meg, mennyire az elfogadottnak tartott nézőpontok mentén vagy éppen azokkal szembemenve más értékek szerint terelgeti a gyereket, hanem a szeretet, elfogadás, nyitottság mértéke a mérvadó. Ha ez utóbbiak adottak, teljesen mindegy, hogy babával vagy autóval akar játszani az a gyerek.
