A kínai vezetés ismerős szlogenek mentén lép fel a szexuális kisebbségekkel szemben
- Kínában júliusban betiltották számos egyetemi LMBT-csoport online felületeit.
- Bár az országban a szexuális kisebbségek helyzete sosem volt jó, az ezredforduló után a növekvő társadalmi elfogadás és a politikai közöny volt jellemző.
- Az utóbbi öt évben ugyanakkor fokozatosan elkezdett csökkenni az LMBTQI- és feminista szervezetek online és offline élettere.
- Aktivisták és kutatók szerint az LMBTQI-szervezetek részben az általános, civil szervezetek elleni állami fellépés, részben a Nyugat-ellenes és az emberi jogokat a kínai rendszer elleni támadásként értékelő nacionalista hangadók áldozatai.
Bár a keleti nyitás után tíz évvel gazdasági téren egy fikarcnyit sem került közelebb egymáshoz Magyarország és Kína, van, amiben megfigyelhető konvergencia a két rendszer között.
Júliusban nemcsak itthon, hanem az ázsiai országban is téma lett az LMBTQI-emberekről és embereknek szóló tartalmak kérdése, illetve bizonyos, erre fogékony körökben a szexuális kisebbségek jogaiért kiálló szervezetek mögött vélt „külföldi befolyás”, miután a WeChat nevű közösségimédia-platform különösebb figyelmeztetés nélkül, a kínai internetes tartalomszolgáltatásra vonatkozó szabályok megsértésére hivatkozva letörölte több tucat egyetemi LMBT-csoport fiókját.
Az eltávolított fiókok között volt például a Fudan Egyetem diákszervezetéé, ahol a hallgatók LMBTQI-témákkal, genderrel, feminizmussal kapcsolatos, alapvetően tudományos fókuszú programokat tartottak, és ezért korábban már az egyetemi hatóságok célkeresztjébe is belekerültek. De más elit egyetemek, mint például a Peking Egyetem és a Csinghua LMBT-hallgatóinak oldala is eltűnt a WeChatről.
A Reuters szerint a lépés nem volt közvetlen előjel nélküli: májusban a kínai KISZ egyetemi képviselői ültették le az érintett szervezeteket egy tanácskozásra, ahol akörül forgott a beszélgetés, hogy az érintett csoportok „pártellenesek” és „Kína-ellenesek-e”. A közelmúltban pedig a kínai internetet szabályozó hatóság is azt ígérte, hogy – hivatalosan a kiskorúak védelme érdekében – keményebben lép majd fel a káros társadalmi hatású csoportok ellen.
Ezek a szervezetek jellemzően eddig sem élvezték az egyetemi adminisztráció támogatását, de az utóbbi hónapokig nagyrészt szabadon működhettek.
„Az egyetemeken csak ritkán kerül szóba a (kérdés), sőt homofób nézetek is megjelennek az oktatásban, egyes LMBT-diákok pedig zaklatásnak vannak kitéve. Ezek a szervezetek védelmet és támogatást nyújtottak az LMBT-diákoknak, és tevékenységük az oktatás hiányosságait is pótolja” – mondta a South China Morning Postnak egy Hszihszi néven ismert kínai LMBT-aktivista.
Szerinte a szervezeteket azért tilthatták le az online felületekről, mert egyúttal a társadalmi aktivizmusról és a civil társadalom fontosságáról is tartottak foglalkozásokat tagjaiknak, emiatt a Kínai Kommunista Párt szemében veszélyként jelenhettek meg. A lépést kísérő kommentárok között pedig megjelent az LMBT-témáknak a külföldi befolyás eszközeként és a „Kína-ellenes erők” fegyvereként való leírása is.
Voltak pozitív jelek
Bár az nem meglepő, hogy a világ egyik legprominensebb diktatúrája nem rajong az egyének és kisebbségek jogaiért, Kínában ugyanakkor egy ideig inkább az elfogadás irányába mutattak a társadalmi és politikai folyamatok.
1997-ben dekriminalizálták a homoszexualitást, 2001-ben pedig törölték a mentális betegségek listájáról, amelyet a kínai pszichiáterek kamarája állít össze. Az ezredforduló óta kutatások szerint a kínai társadalom egyre elfogadóbbá vált az LMBT+-emberekkel szemben az utóbbi években, és a kínai állam is tolerálta az LMBT-közösségek bővülését.
A Fudan Egyetem például Kínában elsőként 2003-ban mesterszakos kurzust, 2005-ben alapszakos tantárgyat indított az LMBTQ+-kérdésekről. Sanghajban 2009-től elkezdtek Pride-ot rendezni, és a városban pár melegbár is nyíltan működhetett. 2015-ben a sanghaji „LMBT-turizmus hetén” 30 ezren vettek részt. Ez idő tájt kaptak életre az egyetemi LMBTQ+-csoportok és civil szervezetek.
Ennek ellenére a helyzet az elitegyetemek és a nagyvárosi értelmiség köreitől eltekintve sosem volt rózsás. A saját nemhez vonzódást gyógyítandó mentális betegségként leíró tankönyvek a mai napig forgalomban vannak; a nemváltoztató műtétek bár legálisak, de a gyakorlatban nem igazán elérhetők; a transzneműek démonizálása mindennapos. Vélhetően ehhez köthető, hogy az LMBT-közösség tagjai kutatások szerint az átlagnál ötször hajlamosabbak a mentális betegségekre és az öngyilkosságra Kínában.
Ugyanakkor az LMBT-tartalmakkal és -szervezetekkel szembeni nyílt hatósági fellépés a közelmúlt terméke: az utóbbi öt évben a korábban az elfogadás irányába mutató folyamatok a visszájukra fordultak, írja összefoglalójában Briang Wong oxfordi doktorandusz.
Sok lépést hátra
A júliusi lépést sok hasonló ügy előzte meg:
- 2016-ban betiltottak egy nyíltan meleg és kis költségvetése ellenére meglepően sikeres kínai online sorozatot.
- 2017-ben az LMBT-közösség egy népszerű, 1999 óta aktív online fórumát zárta le a Tianya nevű szolgáltató „külső okok miatt”.
- Nem sokkal később a kínai online szabályozók a szerintük „abnormális” meleg tartalmak és a melegházasságról szóló videók ellen kezdtek fellépni.
- Egy perben pedig a kínai igazságszolgáltatás arra jutott, hogy a homoszexualitást stigmatizáló egyetemi oktatási anyagok nem jogsértőek.
- 2018-ban a Weibo mikroblogplatform betiltotta az LMBT-tartalmakat, bár később az online közfelháborodás hatására visszakozott.
- 2019-ben a kínai szabályozók új irányelveket adtak ki a rövid videókat megosztó platformokra vonatkozóan, mint amilyen például a Tiktok kínai verziója, a Douyin. Ebben az szerepelt, hogy tilos az „abnormális” szexuális tartalom és a házasság „nem szokványos” ábrázolása, bár konkrétan az LMBTQI-tartalmakról nem szólt a szabályozás.
- Nem sokra rá a Weibo leszbikus tartalmakat kezdett törölni, a köz szava pedig ez esetben csak részleges enyhítést tudott elérni a szolgáltatónál.
2020-ban tizenegy év után nem rendezték meg a sanghaji Pride-ot, amely ez idő alatt egy tágabb fesztivállá nőtte ki magát, művészeti performanszokkal, színházi előadásokkal, filmvetítésekkel, sőt még állásbörze is volt a rendezvényen – bár vonulás nem volt, és egy közös futás kivételével a programokat beltérben tartották. A szervezők tavaly augusztusban csak annyit közöltek, hogy meghatározatlan időre felhagynak a rendezvényszervezéssel.
Nem sokkal korábban egy sok kulturális programot és az LMBT-ügyekkel összefüggő rendezvényt szervező csengtui civil szervezet is felhagyott tevékenységével, ők pusztán „feltartóztathatatlan erőkre” hivatkoztak a döntést illetően. „Közeleg a tél. Reméljük egyszer eljön még az idő, amikor újra találkozhatunk” – közölték.
Egy nappal a hallgatói szervezetek törlése után egy másik fontos közösségi platform, a Weibo mikroblogszolgáltatás egy évre letiltotta a kínai Metoo-mozgalom egyik befolyásos alakját is: a feminizmus elől az utóbbi években ugyanúgy próbálják elszívni a hatóságok a levegőt.
Külföldi befolyás
Különböző konzervatív hangok és online véleményvezérek a „perverzitás” ellen és a „családi értékekért” való fellépésként üdvözölték a fenti lépéseket. A közösségi média egyes, meglehetősen népszerű zugaiban pedig a Kína feltartóztatására törekvő külföldi erők és a „Kína-ellenes nyugati értékek” elleni győzelemként ünnepelték a tiltást.
„Mindegy, mi a véleményed az LMBTQI (-emberekről), amikor egy kínai kampuszon látod őket, nem üdvözölnéd azt, amit Amerikában emberi jogoknak neveznek. A legtöbb kínai szülő visszataszítónak tartja ezt, és azt akarja, hogy a hatóságok tiltsák be” – írta egy Tao Lina nevű WeChat-influenszer, aki egyébként alapból vakcinákkal, nem a nemi identitás kérdésével foglalkozik. (A feminizmust a nacionalisták hasonló vádakkal illetik.)
A South China Morning Post egy pekingi kormányzati forrása pedig arról beszélt, hogy az „identitáspolitika” megosztja a társadalmat, ezért Kínának „ellen kell állnia a nyomásnak”, és „ébernek kell maradnia”.
Brian Wong szerint az LMBTQ+-csoportok elleni fellépés azt jelzi, hogy a hatóságok egyre kevésbé toleránsak még a relatíve könnyen megfigyelhető és kordában tartható civil szervezetekkel szemben is, mint amilyenek a hallgatói hálózatok. Ezt az utóbbi években számos, tágabb lépés előzte meg, egy 2017-es törvény például korlátozta a külföldi civil szervezetek kínai működését, a hazai csoportokra vonatkozó, korábban is regisztrációs kötelezettséget és relatíve szoros hatósági felülvizsgálatot előíró szabályokat pedig idén tovább szigorították.
Másrészt a lépésekben vélhetően az is szerepet játszik, hogy a kormány szeretné visszafogni az LMBT-témákat az oktatásban: míg az előző két évtizedben a kérdés egy tolerált szürkezóna maradt szabályozási szempontból, mára egyértelműen a tiltás irányába mutat a kormánypolitika. Dacára annak, hogy az eddigi aktivizmus is csak igen mérsékelt sikerekkel járt, a (külföldi) médiában megszólaló aktivisták és kutatók szerint a mostani lépés fordulópont, és a kompromisszummentes állami szigor jele.
„Nem hagyunk fel tevékenységünkkel a tiltás miatt, pont ellenkezőleg, reméljük, hogy továbbra is együtt foglalkozhatunk a genderrel és a társadalommal, a bátorságot és a szeretet ünnepelve” – írták a Fudan Egyetem hallgatói csoportjának tagjai.
