Miért ennyire elterjedt az állatvilágban a homoszexualitás és mennyiben örökölhető?

Scheuring István evolúcióbiológus szerint rengeteg tévhit kering a homoszexualitással kapcsolatban, amiket előadásában megpróbált eloszlatni.

A február 12-ei Darwin nap alkalmából dr. Scheuring István evolúcióbiológus, a budapesti BTDK - Biológus Tudományos Diákkör felkérésére tartott online előadást a homoszexualitás evolúciógenetikai hátteréről. Az alábbiakban ezt szemlézzük.

Az izgalmas előadásból számos érdekes dolgot tudhattunk meg, elöljáróban lássunk néhány érdekesebb megállapítást:

- a homoszexualitás széles körben jelen van az állatvilágban is, tehát téves „természetellenesnek” tekinteni
- genetikailag meghatározott, így örökletes az azonos neműek iránti vonzalom
- minél több bátyja van egy fiúnak, annál valószínűbb, hogy homoszexuális lesz

Scheuring István szerint rengeteg tévhit kering a homoszexualitással kapcsolatban, egyesek például magabiztosan állítják, hogy ez „természetellenes”, így nem is lehet evolúciós oka, hiszen a homoszexuálisoknak nincsenek is utódaik. Szerintük ez a viselkedés a neveléssel, megszokással hozható csak kapcsolatba. A fejlődésbiológia, a genetika és evolúciókutatás azonban ennek egyértelműen ellentmond.

Leszögezte: nem igaz, hogy a homoszexuálisoknak nincsenek utódaik: vannak, csak kisebb számban, mint a heteroszexuálisoknak. Pusztán evolúciós szemmel nézve, ettől még fennmarad a kérdés: miért nem küszöböli ki a természetes szelekció, ha a gének továbbadása szempontjából előnytelen tulajdonságról van szó?

„Kell legyen valami, ami a hátrányt kompenzálja” – vonta le a következtetést a kutató, aki szerint sok példa van olyan tulajdonságokra, amelyek látszólag hátrányosak, de tulajdonképpen előnyt jelentenek a szaporodási esélyek szempontjából. Ilyen pl. a pávakakas díszes faroktollazata, amit nehéz fenntartani, nem tud tőle rendesen repülni a gazdája, mégis viseli. Mégpedig azért, mivel jelentős előnnyel is jár, a tojók annyira szeretik, hogy ez kompenzálja a hátrányt. Hozzátette: ez a jelenség nem ismeretlen az emberek körében sem: a pávakakas tolldíszével nagyjából azonos szerepe van az egyes férfiak által előszeretettel vásárolt nagy, márkás autóknak is, amely szintén jelzés lehet a párválasztás során: itt egy "értékes hím", akire érdemes odafigyelni.

Mint kifejtette: eddig több mint 1500 állatfajnál figyeltek meg homoszexuális viselkedést.

A nyári lúd hímjeinek 16%-a, az északi sirályok tojóinak 14%-a, a házi juh hímjeinek 6-7% százaléka áll párba a saját neméhez tartozó partnerrel. A megfigyelések ráadásul oly módon történtek, hogy erre a témára nem írtak ki kutatási pályázatokat, tehát ezek a felfedezések véletlenül, más jellegű kutatások „melléktermékeként” keletkeztek. Mivel ennyire elterjedt az élővilágban, feltételezhető, hogy kell legyen a jelenség mögött egy markáns biológiai háttér. Ezt pedig érdemes megismerni, ha másért nem, hát azért, mert ez egy visszatérően előkerülő téma, melybe a különféle „izmusok” előszeretettel kapaszkodnak bele.

Tulajdonképpen az emberek hány százaléka rendelkezik nem tisztán heteroszexuális érdeklődéssel?

Scheuring István szerint az arány hasonló ahhoz, amit az állatvilágban is megfigyeltek. Azaz az emberek „nem kicsi aránya”, kb. 5-10%-a érintett. Mérési módszer is van erre: a Kinsey index 7 kategóriába sorolja a vizsgálati alanyokat a szexuális érdeklődés függvényében. A felméréseket névtelen kérdőívek segítségével készítik.

A nullás kategória, ami az ábrán nem látszik, azokat jelöli, akik teljesen egyértleműen heteroszexuális beállítottságúak, csakis heteroszexuális kapcsolataik voltak, a homoszexuális kapcsolat még a fantázia szintjén sem jelent meg náluk. Az 1-es kategóriába azok kerülnek, akiknek szintén csakis heteroszexuális kapcsolataik vannak, azonban a fantáziájukban már megjelennek a homoszexuális kapcsolatok is. A 2-es kategóriába tartozóknak néha vannak homoszexuális kapcsolataik is. A 3-as és a 4-es kategóriába tartozókat nevezi a köznyelv biszexuálisoknak, míg az 5-ös kategóriában már inkább a homoszexuális érdeklődés felé billen a mérleg nyelve, de még ott is előfordulnak heteroszexuális kapcsolatok. A 6-os kategóriában ez még inkább eltolódik az azonos neműek iránti érdeklődés felé, míg a 7-es csoportba olyanok tartoznak, akiknek kizárólag homoszexuális kapcsolataik vannak, a heteroszexualitás még a fantázia szintjén sem jelenik meg.

A gyakorisági eloszlás némiképp változhat a kor, illetve a társadalmi környezet függvényében, amelyben a lekérdezés történik.

A kutató szerint érdemes megfigyelni, hogy a nők és a férfiak esetében a mintázat nem egyforma, sőt, markánsan eltérő. A nőknél magas az inkább csak fantáziálók aránya, majd a lista vége felé haladva egyre kisebb hányad érintett. A férfiaknál viszont U alakú a görbe, azaz kevesebb közöttük a biszexuális, mint a nők között, azonban lényegesen több az olyan, aki kizárólag homoszexuális érdeklődést mutat.

Van-e a homoszexualitásnak genetikai háttere?

Az ikervizsgálatok megmutatták, hogy van. Ugyanakkor azt is megmutatták, hogy nem tisztán genetikailag meghatározott jelenségről van szó. Ha csak genetikai okai lennének, az egypetéjű ikrek esetén (akik azonos génállománnyal rendelkeznek) ha az egyik homoszexuális, a másiknak is annak kellene lennie. A kutatások kimutatták, hogy ilyen esetekben az ikerpárok másik tagja az átlagnál jóval nagyobb gyakorisággal szintén homoszexuális, azonban nem egészen 100%-ban. A következtetés az volt tehát, hogy létezik genetikai háttér, és a gének kb. 30%-ban felelősek a nagy átlagétól eltérő szexuális érdeklődés kialakulásában.

Miután bebizonyosodott, hogy van a homoszexualitásnak genetikai háttere, elkezdték keresni a meghatározó géneket. 2019-ben közölték egy nagy, több 100 ezres mintán végzett genomtérképezés eredményét. Ebből kiderült, hogy 5 gén (mind a szaglással, hormonszabályozással és szociális viselkedéssel kapcsolatos) egyes változatai magas korrelációt (összefüggést) mutatnak a nem heteroszexuális viselkedéssel. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a teljes genom (a gének összessége) 25%-a „gyengén beleszól” a jelenségbe. Tehát ennek a komplex viselkedésnek komplex a genetikai háttere is.

A szóban forgó felmérésből az is kiderült, hogy a homoszexualitással összefüggést mutató génváltozatok olyan viselkedési mintákkal is korrelációt mutatnak, mint pl. a dohányzás, kockázatvállalásra való hajlam, magányérzet, depresszió, bipoláris betegségek, skizofrénia. Azt azonban egyelőre nem tudni, hogy ezek a géneknek tulajdoníthatók, vagy valójában inkább annak a szociális stressznek, amelynek ezek az emberek – szexuális kisebbségként – ki vannak téve.
 

A teljes cikk itt olvasható: Transindex.ro