Két apuka, egy gyerek: Pál Marci és párja, Ádám felveszik a kesztyűt az örökbefogadás szigorítása ellen
Pál Marci és párja, Ádám már az első randijukon megbeszélték, hogy fel szeretnének nevelni egy gyereket. Miután összejöttek, Marci 2015-ben indította el az adoptálási folyamatot – mivel Magyarországon csak egyedülállóként fogadhatnak örökbe –, majd 2018-ban megérkezett hozzájuk a most 4 éves Andris. Ismertté az Apa&Apu nevű az Instagram-oldaluk nyomán váltak. Pál Marcival a szivárványcsaládok hazai helyzetéről, a kormány friss törvénymódosításáról, és az örökbefogadás óta szerzett tapasztalatáról beszélgettünk.
A kormány több törvényi változtatást is hozott az utóbbi hetekben, például az alkotmányban rögzítették, hogy: "Az anya nő, az apa férfi"; az egyedülállók gyermekvállalása pedig a jövőben csak Novák Katalin, családokért felelős tárca nélküli miniszter engedélyével lesz lehetséges. Ez érinti a meleg közösséget is, hiszen nyílt titok volt, hogy az azonos nemű párok eddig úgy tudtak örökbefogadni, hogy az egyik fél egyedülállónak vallotta magát.
Noizz: Az anya nő, az apa férfi. Mi jut eszedbe erről a mondatról?
Pál Marci: Ezzel én sem vitatkozom. Az anya valóban nő, az apa valóban férfi. Mindenkinek van egy édesanyja és egy édesapja. De akadnak olyan emberek is, akik nem ismerik a vér szerinti szüleiket. Léteznek olyan gyermekek, akiket örökbefogadó apuka nevel. Úgy érzem, hogy gender-kérdést próbálják összemosni az LMBTQ-közösséggel.
Apa&Apu névvel vagytok fenn az Instán, ahol 25 ezren követnek, a TikTok-on pedig körülbelül 60 ezer követőtök van. Egyrészt honnan jött a gondolat, miszerint dokumentáljátok a szivárványcsaládotok életét, másrészt számítottatok-e ekkora népszerűségre?
P.M: Ez a privát Insta-oldalamként indult, tehát eleinte nem volt benne tudatosság. Még az örökbefogadási procedúra elindulásakor vagy a kisfiunkról feltöltött első képeink után sem kísérték figyelemmel ilyen sokan a mindennapjainkat. A tavalyi év végén szerepeltünk egy videóban, és így keltettük fel az emberek érdeklődését. Közben rájöttünk, hogy segíthetjük az elfogadást azzal, hogy családunkat felvállaljuk arccal a társadalom előtt. Amúgy ugyanolyanok vagyunk, mint mások. Hasonló problémáink vannak, és ugyanúgy éljük az életünket. A meleg-közösségnek is akarunk üzenni. Példát szeretnénk mutatni, hogy igenis lehet családot alapítani Magyarországon. Azt kommunikáljuk, hogy nem szabad feladni, hiszen a történetünk is bizonyítja, hogy bármi lehetséges.
A kormány viszont komoly akadályokat állított az egyedülállók és a melegek örökbefogadása elé.
P.M: Nemcsak örökbefogadással születhetnek szivárványcsaládok. Úgy tudjuk, az örökbefogadás által körülbelül 20 szivárványcsalád jött létre hazánkban. Egyébként egyre többen felbátorodtak, és már 30-40 meleg pár vár arra, hogy örökbe fogadhasson. Hozzá kell tenni, nagyjából március elején lép életbe ez a törvény, vagyis, akik előtte megszerzik az örökbefogadásról szóló határozatot, azok egyedülállóként vagy meleg párként is alapíthatnak családot. Azt azonban nagyon abszurdnak és vérlázítónak tartom, hogy egy miniszter engedélyéhez kötik az egyedülállók gyermekvállalását. Novák Katalin egy politikus, és nem dönthetné el a szakemberek helyett, hogy ki alkalmas szülőnek, és ki nem. A miniszter azt nyilatkozta, hogy meghallgatja a szakemberek álláspontját, de kérdezem én, miért olyan fontos ez az intézkedés? Lényegesen kevesebb lesz az örökbefogadás, noha Novák azt állítja, hogy az örökbefogadók csupán 5 százaléka egyedülálló, ezzel szemben én 10 százalékos arányról tudok.
Szerinted az egyedülállók vagy a melegek ellen irányul ez a törvény?
P.M: Azt gondolom, hogy a heteroszexuális, egyedülálló nőknek meg fogja adni az engedélyt a miniszterasszony. Ne nézzék hülyének az embereket: teljesen egyértelmű, hogy csak a melegek ellen irányul ez a hadművelet. Kíváncsian várom, hogy hány pert indítanak majd el a visszautasított egyedülállók – ha ezután lesz bátorsága ugyanannyi embernek belevágni.
A leggyakrabban hangoztatott ellenérv a kormány intézkedésével szemben, hogy sokkal jobb felnőnie szivárványcsaládokban a gyermekeknek, mint intézetekben.
P.M: Kicsit kisarkítottnak érzem az állítást. Magyarországon tavaly 1000 örökbefogadás volt. Az egyedülálló adoptálók mindig hátrányban voltak a házaspárokkal szemben. Az egyedülállók azokat a gyerekeket kapták meg, akik a házaspároknak nem kellettek. A gyermekek többsége nem marad intézetben a jövőben sem, hanem külföldön kerülnek örökbeadásra. 2019-ben Magyarországról 250 gyereket adoptáltak más országokba, ami az örökbefogadások körülbelül negyede – általában nagyobb gyerekek, roma származásúak és testvérpárok kerültek külföldre.
Miért döntöttek a gyermekvállalás mellett egy olyan országban, ahol virágzik a homofóbia?
P.M: Úgy vélem, hogy csak a magyar politikában virágzik a homofóbia, és a társadalom nagy részének nincs baja a melegekkel. Mi egy burokban nőttünk fel: értelmiségi szülőkkel és elfogadó barátokkal. Különben is miért érezzem szarul magam azért, mert más homofób?
Hogyan éltétek meg a 2015-től 2018-ig tartó örökbefogadási folyamatot?
P.M: Az örökbefogadási eljárás nagyon boldog korszaka volt az életünknek. Hálásan tekintettünk a rendszerre, örültünk, hogy lehetőséget adnak nekünk. Nagyon jó tapasztalatokat szereztünk a gyermekvédelmisekkel kapcsolatban is. Nem forogtak napi szinten az örökbefogadás körül a gondolataink. Ezt tanították is a nevelőszülőknek az örökbefogadói tanfolyamon, amit a Fidesz-kormány eltörölt. Természetesen készültünk a pozitív hírrel szolgáló telefonhívásra – ami 2018-ban meg is érkezett –, elköltöztünk egy nagyobb lakásba, kialakítottunk egy vendégszobát, amit tudatosan nem neveztünk gyerekszobának.
Milyen az élet Andrissal?
P.M: Elég menő. A párom, Ádám szokta mondani, hogy az apaság a legmenőbb szerep, és én imádom ezt a szerepet. Amióta ez a kissrác belépett az ajtónkon, totálisan felborult az életünk és a fontossági sorrendünk. Minden róla szól, az ő jólétéről és arról, hogy boldog élete legyen. Andris szeretetteljes közegben növekszik. Bevallom, egyetértek a kormánnyal abban, hogy szülőnek lenni jó, és mindenkit arra biztatnék, hogy vállaljon gyermeket. Jó, hogy az emberek teleszülik a világot. Ha tehetnénk, mi is nagy családot szeretnénk.
A gyakorlatban hogyan működik a szivárványcsaládotok? Az Apa&Apu névből arra asszociálok, hogy nincsenek felosztva a különféle szerepek. Honnan lát női mintákat a gyermeketek?
P.M: Mindketten minden szerepet betöltünk, ami Andris életéhez szükséges. A klasszikus női mintákat tekintve sokat segítenek a nagymamák, a női barátaink és az óvónénik. Andris rengeteg női mintával találkozik. Mivel többségében heteroszexuális barátaink vannak, már konkréten ufónak számítunk a szivárványcsaládunkkal.
Andrist felvilágosítottátok arról, hogy szerelmespár vagytok?
P.M: Tisztában van azzal, hogy szerelmespárként örökbe fogadtuk őt.
Van abban tudatosság, hogy a korábbi fotóitokon nem takartátok ki a kisfiatok arcát, míg az újabb képeken már elrejtitek?
P.M: Igen, és erre több okunk is volt. Egyrészt túl nagy lett a követőtáborunk, másrészt a pedofil-botrányok miatt határoztunk Andris arcának elrejtése mellett. A korábbi képeket nem töröltük le, mert szerintünk képmutató lépés lenne.
A szivárvány-családokat gyakran éri az a vád, hogy az ő gyermekeik nagyobb eséllyel vonzódnak majd a saját nemükhöz.
P.M: Ez a világ vicce [nevet]. Szerinted nekünk milyen szüleink voltak? Vagy a melegek 99 százalékának milyen szülei vannak? Nyilván heteroszexuálisak.
Olvastam az Insta-oldalatokon, hogy egy olyan kampányba kezdtetek, amely kiáll a szivárványcsaládok mellett. Megosztanál néhány részletet?
P.M: Nem hagyhatjuk, hogy a kormány és a médiája ellenségképeket gyártson belőlünk, a projekt "A család az család" néven fut. Ez egy civil kezdeményezés, amelyben a Háttér Társasággal is összefogtunk, weboldalt és videót is készítettünk hozzá. A célkitűzésünk, hogy a szivárványcsaládoknak arcot adjunk, és a sztereotípiákkal leszámoljunk. Kommunikálni szeretnénk a társadalommal. Mögénk állnak olyan nagy arcok is, mint Tatár Csilla vagy Dukai Regina.
Megvásároltátok a Meseország mindenkié című kiadványt is.
P.M: Már az óvodában rájöttem, hogy meleg vagyok. Ha ez a könyv az én gyermekkoromban is létezett volna, könnyebben élem meg a kamaszkoromat. Azok a gyerekek, akiknek meséket olvasnak ebből a könyvből, nem válnak buzikká, de a világra sokkal nyitottabb és mások iránt toleránsabb emberek lesznek.
Létezik egyáltalán meleg-propaganda?
P.M: Mindig mondják, hogy van ilyen. Én nem tudom, hol kell csatlakozni, de nagyon szívesen belépnék a meleg-propaganda-gépezetbe. Valaki szóljon már, hogy ez hol van, és hogyan nyerhetek felvételt [nevet]! Az LMBTQ emberek nem támadják a klasszikus, apa-anya családmodellt, mindössze egyenlő jogokat szeretnénk magunknak és a gyerekeinknek. Attól, hogy nekünk is jó, másnak nem lesz rosszabb.
A család az család
A kampányban szivárványcsaládok és szakértők válaszolnak névtelenül feltett, akár gyűlölködő kérdésekre. A céljuk, hogy elinduljon egy társadalmi párbeszéd az LMBTQ-családokkal kapcsolatban, illetve szeretnék bebizonyítani, hogy nem a szülők neme a fontos, hanem az, hogy a gyermekek békés családi közegben cseperedjenek fel. Az oldaluk itt található.
