Carlos Cuevas: "Engem nem érdekel a népszerűség" - interjú a könyvmoly szépfiúval
Szeptember közepén jelent meg az argentín G7 Magazin, melyben egy hosszabb lélegzetű, mondhatni análisan analitikus interjú olvasható Carlos Cuevas színésszel, aki a nőcsábász és szexuálisan túlfűtött Pol-t alakítja a Merlí című sorozatban. Most ennek fordítását közöljük.
Rocío Bravo interjúja
Ez a fiatal szépség csak huszonhárom éves, a szakmát hétévesen kezdte, és azóta se hagyta abba. Nevét a világ úgy ismeri, mint ki Pol Rubiót formálja meg, aki a Merlí egyik legemblematikusabb karaktere – a sorozaté, mely egész generációkat mozgatott meg egy sereg mondanivalóval, illetve tanításaival az életről. A sorozat befejeztével Carlost választották ki, hogy folytassa ezt a történetet, ahol minden a „Dacolj, hogy tudj” - „Sapere Aude” - körül fog forogni, és előreláthatólag 2020-ban mutatják be.
Pár hete járt Buenos Airesben, a Nemzetközi Könyvvásáron a sorozat írójával, és le volt nyűgözve az emberek szívélyes, túláradó szeretete láttán. A filozófia és az irodalom szerelmese, pályafutása fejlődésének érzi, és elismerte: „a legjobb, ami színészként történhet veled, hogy adva van egy gazdag karakterjellemzőkkel megáldott szerep, akinek a dialógusai jól meg is vannak írva”. Szó szerint ezt mondja: „a Merlí-ben a legjobb a forgatókönyve”.
Büszke a filozófia népszerűségére, ami a sorozatnak köszönhető, állítása szerint „az emberek manapság marketinget és gazdasági dolgokat tanulnak, mely két értékkel a birtokunkban a globális politikai rendszert irányíthatjuk, ennélfogva 2019-ben az emberek igencsak kedvelnek egy olyan sorozatot, melyben arról van szó, hogy a filozófiával nagyszerű dolgokat lehet elérni”.
Sok év áll mögötte szakmájában, nem tud úgy átmenni az úton, hogy ne ismernék fel – ennek ellenére sosem szerette meg, hogy kedvelik, vagy fogadta el népszerűségét. „Én nem akarok sztár lenni. Színész akarok lenni” - emelte ki az interjúban, amit készítettem vele egy nappal azelőtt, hogy visszatért volna szülővárosába, Barcelonába, ahol pár napra rá tovább forgatja a Merlí új fejezeteit, majd más sorozatokat. Azon a pénteken nagyon korán, és pár perccel a megbeszélt időpont előtt érkezett. A helyiséget egyből elárasztja kedvességével, derűs nyugalmával, szerénységével – és rendelkezésre bocsájtotta magát a G7 Magazin számára, fennhéjázás nélkül, nyílt szívvel. Csak kávét kért (feketén, cukor nélkül), és elkezdődhetett az interjú.
Milyen indíttatással jöttél Argentínába? Személy szerint, hogyan élted meg ezt az egészet, ami a Könyvvásárhoz vezetett? Most először jársz az országban?
Számomra nagyon meglepő volt, hisz annyit tudtunk, hogy a sorozat nagyot ment Argentínában a sajtó és a közösségi média által, de el sem tudtuk képzelni, hogy ilyen vehemensen és áradatszerűen. Nagyon meglepett az emberek ragaszkodása – hogy mennyire udvarias –, mert hisz körülzsongtak, viszont udvariasan, rettentő nagy tisztelettel. Boldoggá tesz, hogy a sorozat oly sok dolgot átmozgatott, és hogy betört a köztudatba. Ez megerősítés, hogy olyan évet írunk, amikor nincsenek határok, és kis sorozatok készülnek Barcelonában, kizárólag a Katalán Televízió égisze alatt – végül odáig jutottunk, hogy van egy sorozat, amit a világ másik végén is nyomon követnek, mert látható Chilében, Brazíliában, Ecuadorban és Mexikóban. Nagyon boldog vagyok, hisz színészként nem hatalmas projektekre vágyom, hanem emberközpontú feladatokra – és ebben az esetben mindkét vetületet kielégítettük.
Érzed azt, hogy a Merlí-vel – a látogatásodon és mindenen túl, ami ezután vár rád – egyfajta kataklizma érte az embereket, és történetével tulajdonképp őket szólaltatjátok meg?
A hatás frenetikus, meglep minket és tetszik is nekünk, hisz ez egy filozófiáról szóló sorozat, és úgy próbál elmeséli dolgokat, hogy bevonja a kulturális érdeklődést az ideák mellé. Nagyon bátor vállalkozás ilyen sorozatot készíteni, mert kamaszokról és a filozófiáról szól.
A filozófia egy olyan tárgy, mely évekig parkolópályára volt ítélve, jóllehet, nem ezt akartuk. Mikor forgatni kezdtük a sorozatot, Spanyolországban a filozófia létjogosultságát kételyek övezték, és majdnem eltűnt az iskolák osztálytermeiből. Az emberek manapság marketinget és gazdasági dolgokat tanulnak, mely két értékkel a birtokunkban a globális politikai rendszert irányíthatjuk, ennélfogva 2019-ben az emberek igencsak kedvelnek egy olyan sorozatot, melyben arról van szó, hogy a filozófiával nagyszerű dolgokat lehet elérni. A spin-offról (spin-off: olyan sorozat, mely egy előzménysorozatból kiemel egy karaktert, és az ő történetét viszi tovább, illetve egészíti ki – a ford.) érkező híreket mindenki nagyon jól fogadta, alig várják az emberek. Szerintem a sorozat az emberek miatt nőtte ki magát ennyire, hisz ez egy befejezett széria volt eredetileg, és nem volt szándékunk folytatni. Az emberek kérték, az ő óhajuk, hogy visszatértünk a továbbgondolt munkafolyamathoz.
Hogyan fogadtad a felkérést, hogy folytassátok, hogy te legyél a főszereplő – egyéb kihívások mellett –, és hogy új szintre emeljétek a sorozatot?
Nagyon boldogan, és nyilván rengeteg tisztelettel, körültekintéssel, ugyanakkor rákészülve. Nem félek a gondolattól, hogy nem lennék esetleg megfelelő a szerepre, mert benne voltam sok ideig. Szerintem ez a sorozat természetes fejlődésének eredménye is, mert az én karakterem az egyetlen, aki a filozófiát egy személyesebb terepre helyezi, ő Merlí természetszerű örököse, és ha folytatjuk, akkor az én figurám életútját kell folytatni, mert követni tudom tanárom nyomdokait.
Nem tudom, hogyan zajlott a színészek kiválasztása az eredeti Merlí-hez, de amikor már tudtad, hogy megkapod a szerepet, hogyan készültél fel rá? Számodra milyen személyes kihívásokat jelentett? Gondolom, figyelembe vetted a figura erősségeit, a sorozat fontosságát, amit te is említettél, illetve minden sarkalatosságát.
A legjobb, ami színészként történhet veled, hogy adva van egy gazdag karakterjellemzőkkel megáldott szerep, akinek a dialógusai jól meg is vannak írva. A Merlí-ben a legjobb a forgatókönyve; nagyon jól meg van írva, és a karakterem is nagyon összetett, így már a szöveget olvasva is azt éreztem, hogy számomra élvezetből nem lesz hiány. Volt egy felkészítő ember, aki nagyon sokat segített, hogy összecsiszolódjunk, és kapcsolatokat alakítsunk ki. Aztán – az alkotókkal és a rendezőkkel – letisztáztuk és megalkottuk az egyedi karakterjellemzőket, eldöntöttük, milyennek akarunk látszani, és milyennek nem. Az én esetem szuperül ráillik Gus Van Sant Good Will Hunting című filmjére, Matt Damonnal és Robin Williamsszel. Szerintem ez volt az a film, amit a legtöbbször megnéztem a szerepem miatt. Van ez a srác a szomszédból, aki matekzseni, és Robin segíti őt. Sok más példa is van. Élő példák. Ismerek olyanokat, mint Pol, így megpróbáltam személyenként lefejteni azokat, melyeket át szerettem volna venni, hogy aztán beolvasszam a karakterbe.
A karakternek milyen, számodra kellemetlen hatása volt az emberekre? Hogyan élted meg a sorozat, illetve Pol figurájának népszerűségét? Hogyan birkózol meg a népszerűséggel?
Engem nem érdekel a népszerűség. Nem kutatom, nem is szeretem, de ez olyasmi, amit el kell fogadnunk, mint a szakmánk velejáróját.
Mi az, amit nem kedvelsz?
Nem kedvelem a beteges hazudozást, általánosságban véve. Saját magamat nem gondolom többnek, fontosabbnak egy orvosnál, egy politikusnál vagy egy ügyvédnél. A valóéletben sem vagyok épp hazudozós típus, tehát nem kedvelem a mi területünkön erőre kapó felületességet és ezt a sekélyességet – nem jön be. Én a munkámat úgy végzem, akár egy iparos mester, és nem akarok sztár lenni, színész akarok lenni. Ha azért vagyok sztár, mert színész vagyok, úgy tűnik, nekem az jó, azonban a „sztárság” önmagában nem izgat engem, szakmát is válthatok. Úgy gondolom, a színészet nagyon komoly szakma, keményen dolgozunk és nagyon nagy felelősséggel visszük bele magunkat. Én kényelmetlenül érzem magam a vakuk kereszttüzében.
Nehéz életed van így, tudván, hogy nem a te világod?
Attól, hogy nem vagyok egy törtető, tudom kezelni a helyzetet. Szerintem Pol egyike azon karaktereknek, akikkel – személyiséget tekintve – a legtöbb ember azonosulni tud, mert egy csomó mai problémával kell megküzdenie, valamint nem tudja, vajon heteroszexuális-e, vagy homoszexuális. Szerintem ez emeli őt magasra a közönség szemében. Érdekes látni, a rajongók mit és mennyire kombináltak, gondoltak tovább a figura vonatkozásában. Otthon megvitatták, és sok kamasz a szülei előtt is felhozta a témát, és ezáltal fejlődtünk mi is, ez nagyon jó.
Az előbb azt mondtad, hogy Pol karakterét sokan szerették amiatt, amikkel neki szembe kellett néznie. Ezeket is belefoglaltad a felkészüléskor? Számoltál azokkal témákkal? A homoszexualitás kérdésköre, és az a fajta komolyság, amivel az ilyesmiket kezelik.
A színészek szemszögéből arra volt szükség, hogy felelősségteljesen viszonyuljanak ehhez, és hogy ne léháskodják el, hanem vegyék komolyan, annak tudatában, hogy a kamaszkodnak megvannak a kétségek és a változás pillanatai, és hogy rendben van az, ha elfogadjuk a változásokat, ha vannak kételyeink. A lehető legnagyobb tiszteletet akartuk megadni, és tudtuk, hogy ami a szereplőkkel megtörténik, az sok emberrel is megtörténik. Ha a végeredmény felületes színészi játék lett volna részünkről, az emberek nem tudtak volna azonosulni.
A sorozat újabb szintjén egy karakterfejlődést láthatunk majd, vagy a felkészülést máshogy közelítetted meg? Játék közben másfajta szempontokra fogod helyezni a hangsúlyt?
Ennek csak egyféle módja van. A sorozat kezdetekor nem sok idő telik el az előzmények befejeztével. Pol-t felveszik az egyetemre, ami egy teljesen új univerzum professzorokkal és új emberekkel. A sorozat címe Sapere Aude, ami egy Horáció idézet (Kant felvilágosodás-kori műveiben visszaköszönve), és annyit tesz: „dacolj, hogy tudj”. Ez a sorozat kulcsmondata. Ráadásul Merlí mondhatott ilyet Pol-nak, eltekintve a kvázi „hatalomátvételtől”, ez a felszólítás képezi majd a sorozat gerincét. Egyfajta önismereti lecke lesz Pol számára, hisz be kell illeszkednie, szembe kell néznie egy új világgal, ahol senkit se ismer, így nem is áhítozhat a középiskolában bejáratott vezető pozíciójára. Ez az önismeret sorozata lesz.
És nincs mellette Merlí sem. (spoiler!)
Abszolúte. Van valami szép Merlí életének végében. Az ő halála az élet utolsó leckéjeként is felfogható. Az elmúlással is a diákokat tanította, még utoljára – akaratlanul –, mert azt sugallta feléjük: most ti jöttök, megvannak az eszköziek, hisz én megadtam nektek, fel kell építenetek az életeteket. A sorozat ott veszi fel a fonalat, hogy Pol hogyan képes felépíteni az életét a Merlí által adott eszközökkel, hogyan támaszkodik saját tehetségére, tanulmányi éveiről is szól, amíg olyanná válik, aki a tanításnak szenteli az életét. (spoiler vége)
Ha néző lennél, mely karakter fogna meg leginkább?
Szerintem Pol-t, vagy Brunót mondanám.
Miért?
Mert ő is olyan, akivel sok minden történik. Brunónak van egy apja, aki tanár, és nem egyszerű neki diákként. A szülei szétmentek, bonyolult a kapcsolata az apjával a történet kezdetekor. Saját maga felvállalása, az elfogadás, az első szerelmek, szerelembe esni olyannal, aki nem lány… Brunónak is sok mindennek szembe kell néznie a mindennapokban, nem csupán a kamaszkorral. Szerintem ő egy nagyon bájos karakter volt.
Kicsit utánaolvastam a nyilatkozataidnak, és azt mondod: a sorozat antihősökről szól. Milyen értelemben?
Ez azért van így, mert azt látod: a tévéből ömlik a tökéletesség, vagy a főhősök szimpatikusak, mert elérik a céljaikat. De túl sok rossz is történik velük, hisz emberek. Olyan sok az olyan film és sorozat, ahol a karakterek összeszedik magukat, célratörőek, minden hepi – na, itt nem. Velük történik jó is, rossz is, és néha nem tudják, hogyan viszonyuljanak dolgokhoz. Merlí tökéletesen ért a diákok oktatásához, de nem találja a közös nevezőt a saját fiával, vagy nem tud helytállni egy romantikus kapcsolatban. A nézők ezért is tudnak azonosulni a szereplőkkel.
Hogyan kezdted a színészkedést? Túl fiatal voltál.
Tényleg így volt, hétéves voltam az első filmem forgatásakor.
Barcelonában születtél?
Igen, Barcelonában. Amúgy teljesen véletlenül alakult. Nagyon szerettem a színházat, a suliban színészkedtem is. Egyszer volt egy casting, és sok gyerek közül engem választottak ki. Onnantól kezdve, egyik szerepet kaptam a másik után, gyerekként sok évet szerepelten a tévében. Vicces volt, mert fociztam és játszottam is. Felismertem, hogy a színészet az egy szakma, és részesévé akartam válni ennek a szakmának.
Az a Carlos, aki focizott, és többé nem lehetett normális kisfiú, hogyan tudta összeegyeztetni mindezt a profi színjátszással?
Nagyon simán, hisz a családom besegített, hogy ne vegyen azért túl komolyan. Számukra és számomra ez másfajta hivatást takar.
Hogyan volt jelen a családod? Ők furikáztak a forgatásokra, vagy ott voltak melletted, mikor érezted, ezt szeretnéd tényleg csinálni?
Elkísértek, tisztelték, hogy játszom, és mindig hozták a tanulnivalót magukkal. Valahogy sosem fejeztem be a tanulmányaimat, az egyetemen is hozzám alkalmazkodtak. Szerencsém volt, mert a szüleim és a környezetem sosem kezelt színészként.
Nem kapcsolódnak a művészvilághoz.
Egyáltalán nem. A családomnak én vagyok az első. A családom támogat engem, és sok barátom nem nézi meg a sorozataimat, ami szimpatikus számomra. Néha megkérdik, milyen a meló, de nem nézik meg.
Megvannak még a régi barátaid, akik nem kötődnek a művészvilághoz?
Igen, kétféle baráti köröm van. Van egy hatalmas brancs a szakmából, akikkel egy csomó időt eltöltök értelemszerűen. Aztán van egy kisebb, de fantasztikus baráti kör a suliból.
Említetted az előbb, hogy nem hanyagolod el a tanulmányaidat, és hogy onnan is merítesz eszközöket, fortélyokat. Irodalmat tanulsz, igaz? Mi vitt téged ebbe az irányba, és hogyan járult hozzá magához a karrieredhez?
Személy szerint nekem az irodalom sok-sok nyugalmat ad. Megadja a kritikusi lelkületet és képessé tesz arra, hogy rálássak a szöveg mögöttes tartalmaira, belemélyedjek a rétegeibe. Képessé tesz, hogy megismerjem egy könyv szereplőit, fel tudom építeni a fizikumukat. Az a jó az irodalomban, hogy mindig leírja az adott helyzetet; a karakterek fejében utazgatsz ahelyett, hogy a tévében látnád őket. Egy jó színész megtanítja neked a belső folyamatokat, de az íróknak köszönhetően belelátsz a fejbe, és megérted például, hogy az emberek milyen mechanizmusok szerint hoznak döntéseket – és ez számomra érdekes.
Az irodalmon túl tanultál esetleg olyasmit, amit a színjátszáshoz köthető? Vagy hogyan szoktál előkészülni?
Mindig is felkészültem a munkáimra, ez nálam már gyakorlat. Nem végeztem el a négy éves, hivatalos színészképzőt, de tanfolyamokon, szemináriumokon vettem részt, rendezőkkel négyszemközt. Aztán rövidebb, de annál intenzívebb workshopokon is jártam. Fontosak ezek.
A Merlí: Sapere Aude év végétől, vagy jövő év elejétől látható a spanyol MoviStar+ csatornán.
Fotók: Flor Cisneros
Borítófotó: serielizados
