Lakner Zoltán: Kólabotrány

Néhány napja kint van egy plakátpár a metróban, az egyiken az látható, hogy két szép fiatal felnőtt lány összehajol és kólát isznak, a másikon az, hogy két szép fiatal srác összehajol és kólát isznak. Lehetnének akár testvérek vagy barátok is, csakhogy oda van írva, #loveislove, a szeretet (szerelem), az szeretet (szerelem), ami egy ismert elfogadáspárti szlogen. Te jó ég, akkor ezek az emberek melegek!

Az egyik kormányoldali heccfelület hamarabb kiszúrta ezt, mint mondjuk én, aki pedig igazán érzékeny vagyok a melegügyekre, és metróval is sokat járok. Egy még tőlük is szokatlanul zűrzavaros szövegben az egészet összekutyulták a pedofíliával. Lelkük rajta, miért és hogyan ugrott be nekik éppen ez két-két egymásra mosolygó felnőtt emberről, miként ugyebár a plakátok is éppen azt nem tartalmazzák, amivel a melegeket vádolni szokták, hogy ugyanis rózsaszínű bőrtangában kéjelegnek a nyílt utcán.

Mégis, a felháborodott (megrendelt felháborodást mímelő?) szerzők úgy látják, a reklámot nem a kólagyártó, hanem egyenesen „a homoszexuális lobbi” tetette ki, hogy az üdítőfogyasztáson keresztül rántsa bele a plakátnézegető fiatalokat az azonos nemű emberek közötti szexualitás mételyébe. Hiszen, ha a metróban szabad a melegeknek kólát inni mindenki szeme láttára, akkor már mindent szabad.

A cikk folytatása: 168ora.hu