Rettegésben élnek a tanzán melegek - terror uralkodik az országban
És ez a félelem táptalaja a HIV-vírusnak. A CNN részletes, lesújtó beszámolója a helyi viszonyokról.
Egy nap minden megváltozott. Egy nap ki tudna menni az utcára, mint bárki más. De az emberek még mindig ítélkeznek gondolatban – kimondatlanul.
De mielőtt észbe kapnának, máris kitér a gyalázkodás, a sértő beszéd elől, a kövek elől, amiket idegenek és ismerős arcok hajigálnak felé.
„Amióta kihirdették a rendeletet, a dolgok rosszabbodtak” – mondta a 23 éves transz nő Tanzániából, aki arra kérte a CNN-t, hogy kiléte maradjon titok, mert félti a biztonságát. Gúnynevekkel illetik, mert transznemű, és egy nap két férfi is megütötte, akik követték, és rohannia kellett hazáig, hogy elkerülje a további bántalmazást.
„Leírhatatlan az érzés” – mondja. Aztán kibukik belőle a kérdés, amit a világ felé intéz az életéről: „Elkezdesz gondolkodni. ’Milyen faj vagyok én? Hová tartozom?’”
A rendeletet, amire hivatkozik, és ami megváltoztatta az életét, az erőskezű politikus, Paul Makonda hozta, Dar es Salaam, Tanzánia legnagyobb városának vallási vezetője. Október végén esküt tett arra, hogy példát statuál, felszámolja, majd letartóztatja meleg-gyanús elemeket.
A fent említett nő csupán 2016-ban lépett elő transzneműként, azelőtt meleg férfiként emlegették a helyiek. „Bátorság kellett hozzá” – mondja. „Tanzánia egy nagyon vallásos ország.” Habár „felettébb intelligens” módon bújt elő, és kezdte rendbe szedni az életét, most azt érzi, a dolgok jó néhány lépéssel visszavetették a hozzá hasonlóak ügyét.
Négy héttel ezelőtt elmenekült Dar es Salaam-i otthonából Kenya fővárosába, Nairobiba, egy kenyai központú, nem kormányzati szervezet, a Jinsiangu segítségével, amit pedig a Nemzetközi AIDS Szövetség és annak gyorssegély alapja finanszíroz.
„Nagyon rossz volt, hogy el kellett jönnöm.” – mondja. A szervezet segített neki kijutni, és pénzt adott neki, hogy letelepedjen, és új életet kezdjen Nairobiban. „Itt szabad vagyok.” – mondta.
„Ha ismernek meleget, jelentik felém”
Makonda azon felhívása, hogy a melegeknek jelentkezniük kell, egy láncreakciót indított be az országban, sokakat bujkálásra kényszerítve.
„Dar es Salaam minden polgára felé intézem most a szavaim: Ha ismernek meleg embereket, jelentik felém.” – mondta Makonda egy október 29-i sajtókonferencián.
Már nem újdonság, hogy az ottaniaknak 30 éves börtönbüntetéssel kell számolniuk, ha melegek testi kapcsolatot létesítenek – ez még a gyarmatosító idők maradványa, és hasonló büntetés jár az azonos nemű kapcsolatokért Afrika-szerte. A törvény eredményeképp, az LMBTQI-közösség rendszeres diszkriminációt és kiközösítést tapasztalt.
John Magufuli elnök kormányzata alatt a jogvédő csoportok szerint, a helyzet még tovább romlik, az LMBTQI-barát klinikák bezárása, és annak tilalma által, hogy a közösségi szervezetek HIV-esettanulmányt végezhessenek – mindezt azért művelik velük, mert az LMBTQI-emberek egészségéért és jogaikért dolgoznak. És a szinte megengedett civil erőszak új szintre emeli a terrort az országban.
Miután elég erős nemzetközi nyomást tapasztaltak, a tanzán kormány próbálta elhatárolni magát a konzervatív tartományi vezető terveitől, és a bejelentést követő körülbelül egy hét múlva kiadott egy közleményt, miszerint: „Makonda nézetei nem a kormány nézetei”.
Ám az utóhatások már kezdetüket vették.
A bejelentés óta, a Nemzetközi HIV/AIDS Szövetség elmondta, már harminc Dar es Salaam-i polgáron segített az alapjukból, ami az iszonyatos helyzetben lévő embereknek 72 órán belül pénzt biztosít. Tanzániában megteremtették az alapellátást, úgymint a szállítás, az egészségügyi segítség és a menedékhely.
„A HIV sokkal jobban elterjedt azokban a népcsoportokban”
„Az, hogy erőszakkal bujkálásra kényszerítették ezeket az embereket, mivel félnek a nyilvános ellenségeskedéstől, csak még jobban a szexuális erőszak, illetve a bántalmazás felé tereli az embereket, amely tetteket a rendőrség sem vesz komolyan.” – mondta el Christine Stegling, a HIV/AIDS Szövetség egyik vezetője.
„Mindezen dolgok megadják az okot: a HIV miért sokkal elterjedtebb azon népcsoportok között. A Szövetség válaszlépésként segítséget nyújt, hogy az emberek kilábaljanak a helyzetből, és hogy kiemeljék őket, mivel így kevesebb az esély, hogy megfertőződnek.”
A 2014-es UNAIDS-adatok szerint, az M2M-közösség 17,6%-a HIV-pozitív – ez az arány négyszer nagyobb, mint az átlagos 4,5%, a felnőtt lakosok között.
Világviszonylatban is emelkedik az M2M-népesség körében a HIV-fertőzés. A régió, ahol a „HIV-ráta a legmagasabb ezen férfiaknál, az a subszaharai afrikai térség, a második legmagasabb a Karib-szigetek, és mindkét régióban nagyarányú a társadalom intoleranciája az azonos nemű viselkedéssel szemben” – idéztük Chris Beyrer professzor szavait.
Mivel bujkálniuk kell, ez azt is jelenti, az emberek semmilyen egészségügyi segítségnyújtás mellett sem kívánják elkötelezni magukat. Nem mennek el szűrésre, vagy nem gyűlnek össze HIV-kezelésre. Mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy elkerüljék a melegség és saját életük összevetését a társadalom szemében, és hogy azonosuljanak a valósággal.
„Van egy közösség, ahol az égegyadta világon senki nem hajlandó vitákat, párbeszédet folytatni a nemi életről, a szexualitásról és a HIV-vírusról.” – mondta Stegling. „Az utóbbi években rendkívül megnőtt a melegekkel szembeni fosztogatás gyakorlata, valamint a gyűlöletbeszéd, és ebből a retorikából a helyi politikusok is kiveszik a részüket. Ezzel nagyon megnehezítik a közösségek életét – és HIV-programok létjogosultságát.” Stegling nem hiszi, hogy a kiközösített csoportok élete egyhamar változni fog.
„Tudjuk, mit kell tennünk, de tehetetlenek vagyunk. Több felderítő állomásra lenne szükségünk, mivel a kormány nem engedi, hogy elérjünk a sebezhető emberekhez ezekben a politikailag vészterhes időkben.” Tanzánia Egészségügyi minisztere és a kormányszóvivő sem reagált az ügyben.
„Megfélemlítenek bennünket, mintha nem is lennénk emberi lények”
A Tanzániában tapasztalt bántalmazási túlkapások miatt az embereket úgynevezett mentorált programokba (peer-mentoring programmes) vonják be, melyekkel segíthetik, és megtaníthatják az embereket, mennyire fontos a HIV-prevenció ugyanúgy, mint a bizonyos feltételekhez kötött életvitel – így biztosítva számukra, hogy ismerjék jogaikat, valamint távol tartva őket a börtöntől és a fertőzés kockázatától.
„Az emberek nem szabadok” – mondja Faki, akinek nevét biztonsága érdekében megváltoztattuk. A kormány „megfélemlít bennünket, mintha nem is lennénk emberi lények”. Faki is csak pár éve vállalta fel magát melegként nyilvánosan, a helyi közösségi csoportokból merítve erejét.
Két éve ő és két bajtársa aktivistaként megalapított egy szervezetet, hogy elsődlegesen az LMBTQ-csoportokért dolgozzanak Zanzibáron. A sziget Tanzánia félautonóm területének számít. Habár a szigeten nem tapasztalható a Dar es Salaam-i extrém előítéletesség, csapata sok LMBTQI-emberen segített, hogy kijuttassák őket a börtönökből, és harcoljanak a jogaikért a helyi rendőrséggel szemben. A munkája miatt őt is letartóztatták már.
„Többé nem támogatnak bennünket.” – mondja.
Csupán néhány nappal Makonda mindent eltipró rendeletét követően Faki egy tízfős csoporton segített, akiket zaklattak és le is tartóztattak melegségük miatt a helyi Pongwe-parton. Egy sofőr szólt nekik, és ki is mentek a helyszínre. Az Amnesty International is írt a letartóztatásokról. Ezen kívül Faki is segíti egy LMBTQI-barátját, hogy elrejtse a Dar es Salaam-i törvénykezők szeme elől.
Noha eredményeket ért el, az érintettek még messze vannak attól, hogy életükben magabiztosan felvállalják szexualitásukat, és szembeszegüljenek az agresszív törvényi kényszerítőintézkedésekkel. Ő is aggódik e közösség egészségi állapotáért.
„Ha az emberek rájönnek, meleg vagy, nem barátságosak veled. Ha az emberek elmennek a kórházakba kezelésre, nem lehetnek szabadok, és el kell magyarázniuk neki a helyzetet, ez még több problémát generál, hiszen mások szemében ’ők tehetőek felelőssé a HIV terjedéséért’”.
Nem remél szép jövőt a szigetben, vagy az országban. Mert szerinte a vezetők gondolkodásmódjától függ minden.
(CNN)
Lancois
