A félelmem elvett az életemből jó 15-20 évet

A velvet.hu randi blogja az utóbbi időben egyre több elbújás sztorit kap. A legutolsó levél írója leírja történetét, és benne azt, hogy mennyire sajnálja, hogy túl sokat várt az előbújással, és ezzel rengetek időt pazarolt el az életéből. 

Én magam 34 évesen tudtam csak meghozni a döntést, hogy felvállaljam magam. Klasszikus polgári család, erősen vallásos neveltetés, volt a hátterem, de ehhez még magamat is korlátok közé szorítottam, egyházi karriert választottam magamnak. A környezetemben a közvetlen ismerősök évek óta tudták „mivel küzdök”, a tágabb körben pedig csak amolyan hallgatólagos tény volt, hogy „valószínű meleg”. Végül néhány plátói „barátság” lezárása, elvesztése és néhány hamvában holt heteró próbálkozás után néztem szembe a ténnyel, hogy nekem nem működik az élet a heteró vonalon úgy, ahogy az a társadalom 95%-a számára normális.

Az előbújás ezután inkább felszabadító volt, mint félelmetes, de azzal szembe kellett nézzek, hogy a félelmem, ami a korábbi években visszatartott, elvett az életemből jó 15-20 évet, azt az időt, amit az emberek általában azzal töltenek, hogy kipróbálják magukat egy-két-sok kapcsolatban és rájöjjenek, mit szeretnének, hogyan és mit nem. Ehelyett most élem ezeket a napokat, ami néha kicsit esetlen és furcsa, de mindenképp jó élmény.

A teljes írást és az előző leveleket a velvet.hu oldalán tudod elolvasni.