Megteszem a kötelességemet, és így nem jelentek veszélyt senkire
Tamás egy harminc körüli férfi, egy belvárosi kávéház teraszán ül velem szemben, a telefonomra rögzítem a beszélgetésünket. Fotós nincs, hosszú szünetek viszont vannak. Tamás lehalkítja a hangját, vagy témát vált, amikor jön a pincér – ez sok szempontból egy rendhagyó interjú. Abból a szempontból is, hogy Tamást igazából nem Tamásnak hívják, és még a beszélgetés leszervezésekor megegyeztünk, hogy a nevén kívül semmilyen más olyan adat sem fog szerepelni ebben a cikkben, amiből Tamás beazonosítható lenne.
Ön találkozott már HIV pozitív férfival? Nekem ez az első alkalom az életemben, hogy olyan személlyel beszélgetek, akiről tudom, hogy HIV pozitív, és Tamás bevállalta, hogy bármit kérdezhetek ezzel a betegséggel kapcsolatban, amivel ő nagyjából másfél évvel ezelőtt került kapcsolatba. Az alább olvasható beszélgetésben rengeteg dolgot érintettünk, de a legfontosabb dolog a kimutathatatlan vírusszám fogalma: Tamás ugyanis nem gyógyult meg, de nem is tud senkit megfertőzni, a szervezetében már nem kimutatható a HIV-fertőzés. Viszont szeretné, ha az emberek kicsit többet tudnának arról, hogy mit jelent ma Magyarországon az, ha valaki ezzel a vírussal él.
