„Nem félsz, hogy buzi lesz a gyereked?”
Az egyik barátnőmtől kérdezte egy másik anyuka, amikor a kisfia egy pónival játszott.
Gyerekek, picik, másfél év körüliek, kisfiúk. Játszanak dolgokkal, amik a szobában éppen vannak, az ő kis másfél éves agyuk nem aszerint válogat a játékok között, hogy „fiús” vagy „lányos”, hanem aszerint, hogy milyen színű, milyen hangot ad ki, mennyire puha, nem puha, gurul, nem gurul. Szóval a kisgyerekeket nem igazán érdekli, hogy egy játékot milyen neműeknek talált ki a társadalom, ez igazából a szülőket, nagyszülőket érdekli, főleg, ha rettegnek attól, hogy a „gyerek buzi lesz”.
