Férfias sportok - nőies sportok 5.rész

Hastánc:

Bár mondhatjuk, hogy nem kimondottan sport, de nagyon sokrétű mozgás,ami koncentrációt és erőnlétet is igényel. A hastánc ( arabul: رقص شرقي ' raqs sharqi ', szó szerint: "keleti tánc") azt az arab eredetű klasszikus táncot jelzi, amely a Közel-Kelet fejedelmi udvaraiban alakult ki, és hangsúlyozza az emberi test összetett mozgását, melynek középpontjában a csípő és köldöktáj hullámoztatása és rezegtetése áll, de a mozdulatok a test minden részét felhasználják. A tánc nagyon ősi eredetű, a világ egyik legrégebbi táncának tekintik, az ókori Egyiptomból származik.

Eredetileg spontán és rögtönzött tánc volt, ma azonban iskolákban tanítják a világ minden táján. Országtól és a régiótól függően sokféle formát öltött, mind jelmezben, mind táncstílusban; de az egyiptomi stílus a világon az egyik legelterjedtebb és sok tánciskola tanítja ezt. Alapvetően női tánc, de férfi művelője is volt és ma is van.

A "hastánc" a francia danse du ventre kifejezés fordítása, amely kissé pontatlan, mert a táncban nemcsak a has, hanem az egész test mozog. A táncosnőnek ritmikusan köröző mozdulatokat végeznie hasával és fenekével, rendkívül fontos az ütemes lábmunka és még az ujjakat is mozgatni kell tánc közben. Az ujjak mozgatásának összhangban kell lennie a has, az ülep, a láb és a vállak mozgatásával.

Amit mi nyugaton a hastánc kifejezéssel illetünk, azt Közel-Keleten valójában baladinak hívják, és soha nem használják rá a belly-dance, vagyis hastánc szót. A 40-es, 50-es évek egyiptomi filmjei tele voltak gyönyörű baladi táncosokkal, akiket saját közegükben ugyanolyan csodálat és tisztelet övezett, mint az amerikai filmsztárokat, Marilyn Monroet, vagy Sophia Lorent. Azonban az egyiptomi mozi fénykorának leáldozásával és a vallási konzervativizmus erősödésével a baladi marginalizálódott, és egy olyan egydimenziós műfaj lett, ami a férfiak vágytárgyaként gondolkodik a táncosokról.

Alexandre Paulikevitch

A libanoni táncos szeretné, ha a közönség másképp gondolkodna a hastáncról, vagyis baladiról. Alexandre Paulikevitch egyike a kevés férfi baladi táncosoknak. A műfajt ő maga is az egyiptomi fekete-fehér mozifilmekből tanulta, és mára szólótáncosként és tanárként is tevékenykedik.Célja, hogy a közönség a műfajra ne csak úgy tekintsen, mint egy közel-keleti egzotikumra, hanem úgy, mint egy érvényes önkifejezési formára, ami nemtől függetlenül bárki számára nyitott és elérhető.

Ehhez az egyik legalkalmasabb terep éppen Bejrút, ahol a társadalom a világ többi pontjához képest rendkívül elfogadó a homoszexualitással szemben. Alexandre Paulikevits nem is titkolja nemi identitását, és azt, hogy a baladin keresztül a női energiáit szeretné szabadjára engedni.Nőies viselkedésű férfiként nyilvános helyeken gyakran lekicsinylő beszólások célpontja. Paulikevics egyik első önálló előadásában, Tajwal címmel táncol a rá irányuló sértések összeállítására Bejrút utcáin, művészetté változtatva szenvedését. 

Giulio Dilemmi 

Táncos, tanár, koreográfus, modell, színész és capoeira harcművész. Manapság Giulio az egyik legelismertebb Fusion Belly táncos az egész világon. Dolgozik rangos eseményeken és tévéműsorokban szerte a világon, és híres tehetségéről, kreativitásáról.2017 augusztusában Giulio szóló táncvideója Shakira ''Ojos Asì'' című dalához az összes közösségi média platformon elterjedt miután Shakira megosztotta, és nagy médiafigyelmet keltett a világ minden részéről.

Seres Zoltán

Magyarországon Seres Zoltán az egyetlen férfi táncos, aki az orientális táncstílust gyakorolja és oktatja. A latinos arcél mögött egy impulzív és érzékeny művész rejtőzik, aki a titkokkal és találgatásokkal átszőtt kelet világát a saját táncművészetének sejtelmességén és varázslatos személyiségén keresztül bontja ki.