A magyar katolikus vezetők olyan konfliktust vállaltak a Vatikánnal a meleg párok megáldása ügyében, amilyenre nagyon régen nem volt példa
Perintfalvi Rita katolikus teológus nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a vatikáni dokumentum hivatalos pápai tanításnak számít, kötelező erővel bír. Ennek nem akar eleget tenni a magyar püspöki kar.
Alaposan felbolygatta a katolikus világot az a karácsony előtt kiadott pápai dokumentum, amely a sajtótudósítások megfogalmazása szerint arról rendelkezett, hogy az egyházban már meleg párok is áldásban részesülhetnek.
– Valójában arról van szó, hogy az egyház ezentúl kétféle áldást ismer el – értelmezte Perintfalvi Rita katolikus teológus Ferenc pápa tanítását. Az egyik az eddig is meglévő liturgikus – azaz egyházi szertartás keretében történő –, formalizált áldás. Van azonban egy sokkal régebbi, ősibb forma is: a népi vallásosságból eredő spontán áldás. „Ennek a hagyománynak a létezését én is megtapasztaltam. Amikor komolyabb vizsgára készültem, akkor a nagymamám megáldott engem” – mesélte Perintfalvi Rita. A pápai dokumentum a „spontán áldás” elismerését rögzíti.
Az áldásnak ez a formája a meleg párokra, valamint azokra a házastársakra vonatkozik, akik korábban már kötöttek egyházi házasságot, de elváltak. (Egyházi értelemben ők nem házasodhatnak újra, kivéve, ha egy egyházi bíróság kimondja, hogy a házasság kezdettől fogva érvénytelen volt). A meleg párok és az újraházasodottak esetében ugyanaz a probléma: a katolikus tanításban szexuális kapcsolat csak az érvényesen megkötött egyházi házasságon belül élhető meg. Minden más esetben bűnnek számít. Ez most sem változott, de a vatikáni dokumentum azt is kimondja, hogy figyelnünk kell az egyéni értékekre, a hűségre, az egymás melletti kitartásra, egymás segítésére: ha ezek az értékek megvannak egy kapcsolatban, akkor arra igenis járhat az a bizonyos spontán áldás.
Mindazt, ami jó ezekben a kapcsolatokban, miért ne áldhatná meg Isten, és miért ne lehetne ennek az áldásnak a közvetítője az egyház? – Perintfalvi Rita szerint a pápát ezek a megfontolások vezették. A teológus fontosnak nevezte, hogy a spontán áldásnak nem feltétele egy előzetes átfogó erkölcsi elemzés: a lelkipásztornak nem kell azon gondolkodnia, hogy a megáldandó emberek olyan kapcsolatban élnek-e, amely tökéletesen passzol az egyházi képhez.
– Meghatározó volt a német szinodális út – állította Perintfalvi Rita. (Az úgynevezett szinodális folyamat Ferenc pápa szándéka szerint is az egyházi szervezet és az egyházi gondolkodásmód átformálását jelenti a párbeszéden alapuló egyházkormányzás felé.) Németországban három kérdésre fókuszáltak: az egyházi személyek által elkövetett szexuális visszaélések teljes feltárására és megszüntetésére, a nők szerepére, illetve a homoszexuális emberek iránti másfajta, nem kirekesztő bánásmódra.
„Ismerek olyan német papokat és püspököket, osztrákokat is, akik már évek óta megáldanak meleg párokat. Ennek a gyakorlata még nem elfogadott formában, de régebben megindult” – számolt be a teológus. 2021 februárjában a Vatikán még azt közölte, semmiféleképpen nem teheti meg az egyház, hogy megáldjon meleg párokat. Úgy néz ki – jegyezte meg Perintfalvi Rita –, hogy sikerült megtalálni azt a teológiai megoldást, ami valahogy megengedi az áldást, de az alapvető tanításon mégsem változtat. Továbbra sem lehet arról beszélni, hogy legalizált módon, egyházi keretek között – a férfi és nő házasságával analóg módon – elfogadottá vált volna a meleg párok kapcsolata.
Sokan nagyon jelentős, mások túl enyhe lépésnek minősítették a pápa eljárását, megint mások egyfajta eretnekségnek tartják – érzékeltette Perintfalvi Rita, mennyire eltérő reakciókat váltott ki a vatikáni dokumentum. Az Egyesült Államok megosztott a kérdésben, ahogyan a lengyel püspöki kar is. Mate Uzinić rijekai érsek viszont támogató módon nyilatkozott – említett pozitív példát a térségünkből. A leginkább elutasító kontinens Afrika. Jelenleg 69 országban tekintik bűncselekmények a homoszexualitást, ebből 33 Afrikában található. Ezekben az országokban van egy olyan jogi aspektus, amit az egyháznak nehéz lenne felülírnia.
„Magyarországon ellenben, bár alaptörvényi szinten diszkriminálják az LMBTQ-embereket, szerencsére még nem tartunk ott, hogy büntessék a homoszexualitást” – állapította meg Perintfalvi Rita. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia azonban az elutasítók közé tartozik. A magyar püspöki kar „hazánk lelkipásztori helyzetét mérlegelve” azt fogalmazta meg a lelkipásztorok számára, hogy nemi identitástól és szexuális orientációtól függetlenül egyénenként minden embert megáldhatnak, de kerülni kell, hogy a „pusztán párkapcsolatban együtt élő, az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő párok számára közös áldást adjunk”.
Elutasítja a magyar püspöki konferencia azt a vatikáni dokumentumot, amely lehetővé teszi az azonos nemű párok megáldását.
Egyetlen vatikáni dokumentumot sem…
Roma locuta, causa finita, azaz Róma szólt, a vitatott kérdés le van zárva – idézte a mondást Perintfalvi Rita, aki nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a vatikáni dokumentum hivatalos pápai tanításnak számít, kötelező erővel bír. Vagyis: a magyar püspöki kar nem tesz eleget egy hivatalos tanításnak.
2015-ben, a menekültválság idején a magyar püspökök rezignáltan válaszoltak arra a pápai felhívásra, hogy minden egyházközség és plébánia fogadjon be egy családot, de Ferenc részéről az nem dogmatikai, hitbéli tanítás volt, hanem egy cselekedetre való buzdítás.
Olyan szembefordulás, ami a püspök kar mostani magatartásához lenne hasonlítható, II. János Pál vagy XVI. Benedek pápa idején soha nem fordult elő – jelentette ki Perintfalvi Rita. Víctor Manuel Fernández, a hittani kongregáció vezetője már felszólította az elutasítóan viselkedő püspöki karokat, hogy tegyenek engedményeket. Azzal ugyanis semmiképpen se tud egyetérteni, ha egy püspöki kar teljesen és véglegesen elutasítja a nyitást. Megérti, hogy sokfelé lehetséges olyan kulturális közeg, ahol időre van szükség, de a nyitottságnak mindenképpen meg kell lennie a püspöki karokban.
Világegyházi szinten is sokat beszélnek arról, hogy a belső kritika ma sokkal erősebb, mint a korábbi pápák idején volt. Elképzelhető azonban, hogy Ferenc ezt pozitív módon éli meg, hisz ő beszélgető, vitatkozó egyházat szeretne – jegyezte meg Perintfalvi Rita. A hittani kongregáció kezében ott van eszközként a lehetőség, hogy azokat a püspököket, akik egy lefektetett tanítással nyíltan szembemennek, engedetlenség miatt kizárják az egyházból, de jól látszik, hogy a Vatikán sokkal finomabb módszerrel próbálja megoldani ezt a konfliktust.
