Csak egy pad szeretnék lenni, ami jó mindenkinek – barnára festették a szivárványos padot
Szintet lépett az egy hét alatt szivárványszínűről zöld-fehérre, zöld-fehérről szivárványszínűre, majd újra zöld-fehérre festett ferencvárosi pad története: szerda reggelre ugyanis a pad újra az lett, ami a csütörtöki avatás előtt volt: egy barna, snassz pad. Mostanra többi köztéri társától legfeljebb csak annyi különbözteti meg, hogy ezt a papírlapra írt szöveget ragasztották rá:
„Én csak egy pad szeretnék lenni. Ami jó mindenkinek. Neked is. Neki is. Nekünk.”
Úgy tudjuk, a padot kedden este festették át – hogy kik, azt egyelőre nem tudni. A IX. kerületi önkormányzat megkeresésünkre azt mondta, nem ők voltak, és sejtésük sincs, ki lehetett az.
A hányattatott sorsú szivárványos padot múlt hét csütörtök reggel avatták fel Ferencvárosban, és már akkor kérdéses volt, meddig bírja majd érintetlenül abban a budapesti kerületben, ahol egy szivárványszínű Black Lives Matter-szobrot is gyorsan ledeszkáztak. A padot az Amnesty International és a Ferencvárosi Önkormányzat adta át mint a főváros első szivárványos köztéri padját.
A pad nem is bírta sokáig: szombat reggelre zöld-fehérre festette – a helyszínen hagyott nyomok szerint – az Aryan Greens nevű csoport. A IX. kerület polgármestere, Baranyi Krisztina akkor ezt úgy kommentálta, „a ferencvárosi fociultrák hatalmas győzelmet arattak a Tompa utcában”. Az Amnesty International Magyarország feljelentést tett, majd visszafestette a padot szivárványszínűre.
Csakhogy kedd reggelre a pad újra zöld-fehér lett, és ezúttal nagy betűkkel azt is felfújták a lábához: STOP LMBTQ. A második kör után most Baranyi „never ending story”-nak nevezte a történetet, a rongálókat pedig „erős árja hadtestnek”.
Padszín, idővonal – Illusztráció: Bakró-Nagy Ferenc / Telex
A kerület polgármestere a Telexnek azt mondta, jobb lett volna, ha a Fradi-ultrák vagy bárki más engedélyezett körülmények között fejezi ki az ellenvéleményét, és nem a padfestés eszközét választja, ettől függetlenül ő mindezt a véleménynyilvánítás részének tartja – mint ahogyan az Amnesty szivárványos festését is.
Arra a kérdésünkre, hogy szerinte mégis melyik fél unja majd meg hamarabb az átfestést, azt válaszolta, szerinte semmi értelme nem lenne annak, ha ez mostantól egy oda-vissza festegetéssé válna. „Közösen keressük a helyzet megoldását az Amnestyvel arra, hogy az ügy hogyan záruljon le, mert ez hosszú távon biztosan nem használ senkinek.”
