Mit csinál a proktológus?
Átlagosan a felnőttek mintegy háromnegyedénél alakulnak ki előbb-utóbb különböző végbélproblémák életük során. Ezekre a panaszokra nyújt segítséget a proktológia, amelyet azonban sok esetben félreértések öveznek a köztudatban, visszatartva akár a betegeket a segítségkéréstől is. A tévhitek eloszlatása érdekében dr. Bánfalvi Péter proktológussal beszélgettünk szakterülete rejtelmeiről.
HáziPatika.com: Mi mindenre terjed ki a proktológia, mely betegségekkel foglalkozik a terület?
Dr. Bánfalvi Péter: A proktológia tulajdonképpen a sebészet egy ága, amely a végbélt érintő megbetegedésekkel foglalkozik. Maga a végbél egyébként egyfajta kapu szervezetünk és a külvilág között, ennek megfelelően pedig a proktológia is több más orvosi ág határterületeként képzelhető el. Éppúgy részét képezi bizonyos mértékben a bélrendszerrel foglalkozó gasztroenterológia, mint akár a bőrgyógyászat, többségében ugyanakkor a sebészet alá tartozik. Egy igen komplex területről van tehát szó.
HáziPatika.com: Melyek a leggyakoribb betegségek, amelyeket a proktológiai vizsgálatok során kimutatnak?
B. P.: Aranyerérbetegség gyanújával fordulnak hozzánk leggyakrabban a betegek, de érdemes hozzátenni, hogy panaszaikat sok esetben nem önmagában aranyeresség, hanem valamilyen más betegség okozza. Sokesetben több, egymásra épülő betegség együttesével találkozunk. Gyakori diagnózis a végbélrepedés. Ez lényegében egy seb a végbélben, amelynek kialakulása a záróizom fokozott görcsösségére vezethető vissza. Ha ugyanis a záróizmok nem tudnak kellően ellazulni székletürítés során, úgy a székelés kisebesítheti a végbélcsatornát a szűkületnél. Szintén gyakoriak a gyulladásos problémák: egyfelől a végbélben jelen vannak olyan apró mirigyek, amelyek esetenként begyulladhatnak, és nemcsak fájdalmat, váladékozást, viszketést okozhatnak, de tályog, sipoly is kialakulhat belőlük. Másrészt vannak olyan gyulladásos panaszok, amelyek a nyálkahártyát érintik. Végezetül pedig meg kell említeni a daganatos kórképeket, amelyek szintén kialakulhatnak ezen a területen.
HáziPatika.com: Milyen eszközöket, módszereket alkalmaznak rutinszerűen a vizsgálatok során?
B. P.: Elsőként a végbéltükrözést emelném ki, amelyet mindenképpen alkalmazni kell. Ez lényegében egy, a végbélbe bevezetett cső, amibe kívülről bevilágítva láthatóvá válik a végbél belső felülete. A legtöbb kellemetlenség általában abból szokott származni, ha ez a cső szélesebb, mint amennyire a páciens az adott pillanatban el tudja lazítani a záróizmát. Ilyenkor a vizsgálat kellemetlen feszítő érzéssel járhat. Ha azonban a páciens nem olyan feszült, jobban el tudja magát lazítani, akkor a tükrözéses vizsgálat is sokkal kevésbé okoz kellemetlenséget. Az eszköznek kétféle hosszúságú típusát különböztetjük meg. Van egy rövidebb, nagyjából ujjnyi hosszúságú típusa, amivel a végbél alsó szakaszát lehet vizsgálni, illetve egy hosszabb, 20-25 centiméteres eszköz, ami a végbél felsőbb, ujjal már nem elérhető szakaszának vizsgálatára szolgál. Fontos a digitális, azaz ujjal végzett rektális vizsgálat is, amellyel a szövetek feszességét, esetleges fájdalmasságát lehet kitapintani. Ugyanakkor ez nem alkalmas azaranyérvizsgálatára, mivel az egy puha képlet, ennél fogva csak végbéltükrözéssel vizsgálható.
Újdonságként említhetem a napjainkban egyre szélesebb körben elterjedő ultrahangos vizsgálatot, amely bizonyos szempontból hasonlít a nőgyógyászati ultrahanghoz. Az eljárás során egy végbéltükör szélességű ultrahangfejjel vizsgáljuk meg a mélyebben fekvő szöveteket. Végezetül használunk még különböző szondákat is: a pálcákra hasonlító eszközökkel a bél felszínét tudjuk vizsgálni.
HáziPatika.com: Mennyire van jelen a proktológia mindennapjaiban a prevencióra törekvő szemlélet? Mennyire jellemző a gyakorlatban, hogy a páciensek akár megelőzési céllal is rendszeresen eljárjanak szűrővizsgálatra?
B. P.: Egyfelől azt tudom mondani, hogy ez nagyon változó, másfelől azért látható pozitív tendencia a kérdésben. Vannak, akik évtizedek óta meglévő panaszokkal jönnek el a rendelésre, akár azért például, mert egy hozzátartozójuk daganatos betegsége ráirányította a figyelmüket a saját egészségükre. Olyanok is vannak, akik egy friss panasszal fordulnak orvoshoz. A legtöbbek számára kifejezetten ijesztő tünet például a végbéltáji vérzés, és ez sokakat arra sarkall, hogy kivizsgáltassák magukat. Mindemellett egyre több az olyan egészségtudatos ember, aki felvállalja, hogy ugyan nincs aktuálisan semmilyen panasza, de eljön egy kivizsgálásra szűrési jelleggel.
HáziPatika.com: Említi, hogy vannak, akik évtizedeket is várnak akár a segítségkéréssel. Mennyiben játszik ebben közre a vizsgálatoktól való félelem, illetve az azokat megalapozó tévhitek?
B. P.: Ahogy mondani szokás, a rossz hír mindig sokkal gyorsabban terjed, mint a jó. Ezért sem szerencsés, ha egy páciens rossz élményeket szerez a proktológiai vizsgálatokkal kapcsolatban, hiszen nem csupán a saját gyógyulását akadályozza majd meg azáltal, hogy később esetleg nem megy vissza a további vizsgálatokra, hanem azok sem fognak orvoshoz fordulni, akiknek elmeséli a rossz tapasztalatait. Ebben nekünk, proktológusoknak is megvan persze a felelősségünk olyan módon, hogy egyrészt a vizsgálatok révén a lehető leghatékonyabban tudjuk feltárni a problémákat, másrészt eközben a páciensnek is a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzunk, illetve megnyugtató teret biztosítsunk számára a vizsgálat során. Ma már nagyon jó módszerek léteznek arra, hogyan tudjuk mi, illetve hogyan tudja a páciens segíteni a vizsgálatok zökkenőmentes lefolytatását. Első lépésként kifejezetten fontos, hogy a páciensnek legyen lehetősége felkészülni, és ne kelljen rettegve várakoznia a rendelő folyosóján. Ha előzetesen megkapja a megfelelő információkat, akkor sokkal kevésbé szokott előfordulni, hogy a vizsgálat kellemetlenné vagy fájdalmassá válik. Hozzátartozik természetesen, hogy olykor az adott betegség előrehaladottsága is kihatással lehet arra, mennyi kellemetlenséget vált ki a vizsgálat.
HáziPatika.com: Hogyan tudnak a legjobban felkészülni a páciensek? Mire számíthatnak a rendelőben?
B. P.: Nagyon fontos, hogy a panaszaikat minél jobban meg tudják fogalmazni. Rengeteg kérdést szoktunk feltenni, többségében a páciensek emésztésével, székelésével kapcsolatban. Sokan azonban még egy olyan alapvető kérdésre sem tudnak egyértelmű választ adni, hogy például a székletük általában kemény vagy híg szokott-e lenni. Célszerű tehát megfigyelnie az embernek saját magát, hogy aztán tudatosabban, átgondoltan tudja leírni a panaszait a rendelőben.
Persze mindenki magától a vizsgálattól fél, de ha tudjuk előre, mi vár ránk, akkor kevesebb szorongással kell majd megküzdenünk. Magát a vizsgálatot többféle módon szokták lefolytatni. Mind közül a legritkább, amikor a pácienst egyfajta nőgyógyászati vizsgáló pozícióban vizsgálja meg az orvos. Ennél valamelyest gyakoribb, amikor a pácienst négykézlábra állítják, és úgy tekintik meg a panaszait. Ez utóbbi pozíciót viszont sokan megalázónak érzik. Szerencsés tendencia tehát, hogy egyre többfelé alkalmaznak egy ezektől eltérő módszert. A páciens ilyenkor a bal oldalán fekszik, a térdeit felhúzva. Valójában ez a legjobb megoldás a vizsgálat szempontjából, mert a páciens így tud a leginkább ellazulni, valamint így tud a legkönnyebben kommunikálni az orvossal, segítve a vizsgálatot és az adott egészségügyi probléma hátterének feltárását.
HáziPatika.com: Miért fontos a félelmeket leküzdve orvoshoz fordulni? Milyen következményei lehetnek a nem vagy nem megfelelően kezelt végbélbetegségeknek?
B. P.: A legnagyobb veszélyt kétségkívül a végbélrák jelenti. Amennyiben valaki évtizedek óta él aranyérbetegséggel, úgy előfordulhat, hogy egy újonnan megjelenő betegség, például a végbélrák tüneteit egész egyszerűen elfedik az aranyeres panaszai. Éppen ezért, mire fény derül a problémára, már rendszerint előrehaladott stádiumú a daganat.
Ugyancsak problémák forrása lehet, hogy a végbélbetegségek jellemzően lassan alakulnak ki. Az emberek elkezdik a maguk módján kezelgetni a panaszokat, és szinte észre sem veszik, hogy évek, évtizedek alatt tulajdonképpen az egész életvitelük megváltozik emiatt. Ez aztán kiütközhet akár abban, hogy hosszú órákat vesz igénybe, hogy például elindítsák a napjukat, akár abban, hogy nem is mernek otthonról elindulni, vagy rosszul érzik magukat társaságban. Aranyér esetében gátat szabhat a nyugodt társasági életnek az aranyeres vérzés fokozódása, de éppúgy gondot okozhat az is, ha az aranyér folyamatosan kifordulva bűzös, szúrós szagot áraszt. Végbélrepedéssel élők számára nehézséget jelent a székeléstől való mindennapos rettegés. Vannak, akik évtizedekig félnek az evéstől is, illetve próbálják azt a minimálisra szorítani, hogy minél ritkábban kelljen vécére menniük. Sokan pedig végbélbetegségük vagy záróizomgyengeségük miatt, vélt vagy valós széklettartási nehézségeik folytán teljes életüket a toalett közelségéhez tervezik.
Érdemes azt is számításba venni, hogy minél hamarabb fordulunk orvoshoz, általában annál egyszerűbb és gyorsabb a panaszok kezelése is. Vannak persze olyan esetek, amikor a végbélbetegségek maguktól rendeződnek, ha azonban hosszabb ideje folyamatosan fennállnak a tünetek, esetleg súlyosbodnak is, vagy rendszeresen visszatérő problémákat tapasztalunk, úgy felesleges halogatni a kivizsgálást.
HáziPatika.com: Mit jelent például az aranyérbetegségre vetítve, hogy a halogatás a gyógyítást is megnehezítheti?
B. P.: Az aranyérproblémákért gyakran a rossz székelési szokások felelősek. Vannak, akik a bilire szoktatástól kezdve rossz módszerrel próbálnak üríteni, és ez vezet problémához idővel. Sok pácienstől kaptunk már olyan visszajelzést, hogy csupán azáltal is sikerült megszüntetni a panaszaikat, hogy erre felhívtuk a figyelmüket. Átmeneti probléma esetén speciális krémek, kúpok, gyógyszerek jelenthetnek megoldást, szükség esetén pedig végezhetünk ambuláns beavatkozásokat is, ami lényegében azt jelenti, hogy a páciens alig egy-két perces beavatkozás után máris távozhat a rendelőből, és azt követően csupán néhány kisebb életmódbeli megszorítást kell betartania a gyógyuláshoz, például nem ülhet forró vízbe, nem emelhet nehéz tárgyakat pár hétig. Ezzel szemben egy hosszú ideje elhanyagolt aranyérbetegség esetén akár nem is egy, hanem több műtétet kell elvégezni a páciensnél. Ilyenkor a lábadozás is hosszabb, nehezebb folyamat. Előfordulhat, hogy az érintetteknek több hétre táppénzre kell menniük, nem tudnak ülni, dolgozni, és rettegnek a székeléstől a műtét utáni időszakban. Mindenképpen azt javaslom tehát, hogy lehetőség szerint válasszuk inkább a korai beavatkozást, mintsem évekig halogassuk.
HáziPatika.com: Mit lehet tenni a panaszok megelőzése érdekében?
B. P.: Elsősorban a szorulást tudnám kiemelni, amely aranyérbetegséget, végbélrepedést és egyéb végbélproblémákat is okozhat. Tudni kell, hogy székeléskor két erő találkozik egymással: egyrészt maga a széklet, másrészt a végbél, amelyen áthalad. Ez a két rész egyaránt fontos. A széklet állaga optimális esetben se nem túl kemény, se nem túl híg. Ha ezt az ember nem tudja megoldani, akkor javasolt szakemberrel konzultálnia, így gasztroenterológussal vagy dietetikussal. A másik oldalról a székelés folyamatában is jelentkezhetnek zavarok. Nagyon lényeges, hogy az ember a megfelelő izmokat lazítsa el vagy feszítse meg. Ma már vannak olyan biofeedback módszerek, amelyek ezt kiválóan képesek mérni, majd egy kijelzőn visszajelzést adni a felhasználónak. Erre tréning is épül, megtanítva a páciensnek, hogyan használja megfelelően a záró- és hasizmait székelés során.
Mint oly' sok más testi folyamatra, a bélmozgásokra is jelentősen kihat a rendszeres mozgás, amely egyben a stresszkezelésben is hasznos. Modern társadalmunkban a stressz általános problémaként van jelen, hatására pedig a végbél záróizmai sem tudnak úgy ellazulni, ahogy erre székelés közben szükség lenne. A végbélpanaszok megelőzése kapcsán is fontos lenne tehát, hogy megtaláljuk a megfelelő stresszkezelő módszereket, és ne állandó stresszben éljük az életünket.
