Az Orbán-kormány állítólag megvédi a gyerekeket, de közben a hormonzavart okozó szerek betiltása ellen szavaz
A hamis módon gyermekvédelminek nevezett népszavazás kulcsfogalma a nemváltás. De valóban létezik, hogy valaki másnak érzi magát, mint ami a születési neme? Ha igen vajon mi az oka? Igaz lenne, hogy gyakoribbá vált az utóbbi időben? És tényleg meg akar védeni tőle a Fidesz?
A nemi diszfória
A nemi diszfóriának nagy nemi szerep diszfóriának nevezett jelenség lényege, hogy a megélt nemi identitás nem azonos a születési (biológiai) nemmel. A valóság valamivel bonyolultabb annál, mint hogy egy nő férfinak, vagy egy férfi nőnek érzi magát, mivel a megszülető gyermekek nagyjából két ezrelékénél, vagyis ezer közül kettő esetben orvosi úton (sokszor akár génvizsgálattal is) lehetetlen eldönteni a „születési nemet”, de az alapeset mégiscsak az, hogy a diszharmónia a külső-belső nemi jegyek és a belső késztetések között áll fenn. Hogy létezik-e ilyesmi, az nem valódi kérdés: mindig is létezett a tudomány régóta ismeri, az állatvilágban is jelen van; a biológiai hátterét csak részlegesen ismerjük, a funkcióját (a természetben ritkán fordul elő valami ok nélkül) pedig még annyira sem.
Valóban gyakoribbá vált a nemi diszfória az utóbbi évtizedekben?
A rövid válasz az, hogy valóban, és nem csak azért, mert többet/szabadabban beszélünk róla. A nemi diszfória pusztító, mert a nemiség az identitásunk alapjához tartozik, és ha valakinek a megélt illetve a biológiai neme nincs szinkronban – pontosabban ha ezt a különbséget a környezet nem fogadja el –, annak tragikus következményei vannak ; a leggyakoribb közülük az öngyilkosság. A nemi diszfóriára visszavezethető öngyilkosság szintén egyre gyakoribb.
Mi az oka a nemi diszfória gyakoribbá válásának?
A feltételezett okok közül az egyik legfontosabb és legegyértelműbb a hormonrendszert károsító vegyi anyagok, illetve a hormonvegyületek feldúsulása a környezetben. Jelenleg több mint 27 ezer (!) olyan ismert vegyi anyag van forgalomban – növényvédőszerként, élelmiszeripari adalékként, festékként, a műanyaggyártás segédanyagaként stb.), amelyről tudjuk vagy sejtjük, hogy károsít(hat)ja az emberi hormonháztartást. Ezeknek az anyagoknak a mennyisége és a koncentrációja folyamatosan nő, többek között azért, mert a betiltásukra irányuló erőfeszítéseket néhány kormány gazdasági indokokkal rendszeresen blokkolja. Közéjük tartozik az Orbán-kormány is. Jellemző és tanulságos példa a glifozát nevű gyomirtó esete, amelynél a hormonrendszert károsító hatás, illetve annak tudományosan megalapozott gyanúja miatt több ország is a betiltást választotta.
Magyarországon a glifozát használatát érintő parlamenti vitában többek között a következők hangzottak el: „Először azt gondolták, hogy ezek a hormonháztartást gátló anyagok csak a reproduktív egészséget károsítják alapvetően, de aztán állatkísérletekből egyre több adat állt rendelkezésre, és egyre inkább úgy látszódott, hogy más endokrin szervek működését is károsítják. Amellett, hogy ezek közvetlen sejtelhalást okoznak, nagyon érdekes mechanizmusuk van: a hormonreceptorokhoz kötődnek, és azok működését gátolva, megváltoztatva a hormonok termelődését, vérbeli szintjüket, befolyásolhatják a hormonok felvételét, a hormonok eljutását a célszervekhez. (…) Ha Magyarország a glifozát felhasználásához való hozzájárulásról dönt, akkor (…) nőhet a mangánhiánnyal járó betegségek előfordulása, nőhet a gluténintoleránsak száma, nőhet a rosszindulatú nyirokszervi daganatosok száma, nőhet a hepatorenális betegségben szenvedők száma, és nőhet a hormonmodulációval összefüggő betegségek száma.”
Az egészségügyért felelős tárca a fentiekhez annyit tudott hozzátenni: „Egységesen azt az álláspontot képviseltük korábban is, hogy amikor az endokrin diszruptorokra vonatkozó szabályozást kialakítja az Unió, nagyon fontos, hogy mérlegelni kell az egészségügyi, környezeti és a gazdasági érdekeket is.”
Tényleg meg akarják védeni a gyermekeinket?
Az Orbán-kormány az EU-ban következetesen a glifozát (és más hormonkárosító vegyszerek) betiltása ellen szavaz. Nem csak a legutóbbi korlátozó javaslatot szavazta meg, de támogatta azokat a szabadkereskedelmi megállapodásokat is, amelyek széles körben szabad utat adnak a hormonmuduláns szerek használatának, illetve a hormonkezelt élelmiszerek behozatalának. De ugyanígy megakadályozta az európai vegyszerhasználat-nyilvántartási szabályok szigorítását (hogy legalább azt tudjuk, hol mennyi fogy az említett hormonkárosító anyagokból, ami alapja lehetne bármiféle későbbi szigorúbb fellépésnek).
Vagyis létezik egy jelenség, amely emberek – köztük gyerekek - sokaságának az életét befolyásolja károsan. Lehetne tenni ellene a probléma gyökerénél, de a kormány nem tesz semmit, sőt inkább a helyzet súlyosbításához járul hozzá – látszólag gazdasági megfontolásból, de a valóságban sokkal inkább azért, hogy bizonyos, főként német és amerikai hátterű multinacionális gyártóknak kedvezve bezsebelhesse a politikai hasznot. Eközben pedig – szintén a politikai haszon (a választási mozgósítás) érdekében.- a nemi diszfória érintettjeit megbélyegzi, a helyzetüket súlyosbítja, és még azokat is meg akarja büntetni, akik beszélnek róluk, vagy megpróbálnák a nyilvánosság eszközeivel enyhíteni a rájuk nehezedő külső és belső nyomást.
