Fájdalmas eszközzel akadályozták meg régen a maszturbációt
A maszturbációt először az egyház kiáltotta ki bűnös cselekedetnek, később az orvoslás is károsnak nevezte.A maszturbációt megakadályozó szerkezetet Samuel-Auguste Tissot svájci orvos készítette a 18. század közepén.
Tissot (1728–1797) korának neves orvosa volt, kálvinista protestáns, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy a Vatikán tanácsadója is legyen. A svájci Lausanne-ban praktizált, kutatási területe többek között a szegények betegségei, az idegi eredetű kórképek, a migrén okainak feltárása és a maszturbáció káros hatásai voltak.
Samuel-Auguste Tissot svájci orvos
L’Onanisme című, a maszturbáció káros hatásaival foglalkozó műve 1760-ban jelent meg, a könyv fiatal férfi pácienseinek eseteit dolgozza fel. Tissot szerint az ondó egy olyan értékes olaj, amelyből ha sokat veszít a szervezet, jelentősen csökken az életerő, gyengül a memória, de akár látásproblémák és különféle idegi eredetű betegségek is kialakulhatnak. Továbbá a sok maszturbáció köszvényhez, reumához, fejfájáshoz, étvágyvesztéshez, véres vizelethez is vezethet, valamint gátolja a belső szervek regenerációját.
Tissot gondolatmenetét a felvilágosodás korának szószólói, mint Kant vagy Voltaire is magukévá tették, így a svájci orvosnak köszönhetően a nyugati orvostudomány a maszturbációra jó kétszáz éven át úgy tekintett, mint ami káros, mert gyengíti a szervezetet.
A svájci orvos egyébként nemcsak tudományos értekezéseket adott közre a maszturbáció káros hatásairól, hanem a gyakorlatban is próbálta óvni pácienseit a meggondolatlan cselekedetektől. Az általa kifejlesztett, a péniszt és a heréket elszorító eszközt a férfi a derekára szíjazva, a ruhája alatt hordta. Az alábbi, a londoni Természettudományi Múzeumban kiállított, Tissot elgondolása alapján készített eszközt Nagy-Britanniában még 1930-ban is használták.
Kegyetlen eszközökkel előzték meg a maszturbációt a viktoriánus korban - Miért tartották veszélyes és bűnös dolognak?
Fájdalmas szerkezetekkel akarták megelőzni a viktoriánus korban a férfiak erekcióját, illetve azt, hogy magukhoz nyúljanak.A kor eszméit a visszafogottság, a túlzott erkölcsösség jellemezték, és a prüdéria uralta: illetlen volt a nyilvános flörtölés, a szex és a nemiség pedig egyenesen tabunak számított.
Az együttléteket csak gyermeknemzés céljából tartották elfogadhatónak, de még ebben az esetben is igyekeztek szabályozni, korlátozni a szeretkezéseket. A legkevésbé bűnös póznak a misszionárius számított, élvezni lehetőleg nem szabadott a szexet, a maximális számot pedig heti kettőben határozták meg. Az önkielégítés természetesen szintén tiltott volt, és mindent elkövettek azért, hogy ezt meggátolják.
Bűnös és veszélyes dolognak tartották a maszturbációt
A maszturbációt nemcsak bűnös tevékenységnek tartották, hanem veszélyesnek is: úgy vélték, hogy impotenciát, mentális zavarokat, őrültséget, gerincsorvadást vagy akár halált is okozhat. Mindezek miatt nemcsak ellehetetleníteni, hanem megelőzni is próbálták. A férfiak esetében a hideg zuhany mellett jóval kegyetlenebb, fájdalmasabb eszközöket is alkalmaztak erre a célra.
A legtöbb készülék a merevedést és az éjszakai magömlést hivatott meggátolni, méghozzá azért, hogy ne vigye kísértésbe a férfiakat, illetve ne alakulhasson ki az akkoriban „spermatorrhoeának” nevezett jelenség, azaz a spermavesztés. Erről ugyanis szintén úgy tartották, hogy súlyos, kipirulással, légszomjjal, érzékenységgel, melankóliával járó betegséget okoz, az ejakulációval pedig a férfi elveszíti erejét, magabiztosságát, méltóságát.
Készülékek éjszakai merevedés és önkielégítés ellen
Az erekció, a magömlés és az önkielégítés megakadályozására több eszközt is kifejlesztettek, ilyen volt például a jugum penis nevű, hegyes fogakkal ellátott, gyűrűszerű szerkezet. Ezt a nemi szervre kellett húzni, hogy a fájdalom gyorsan véget vessen a merevedésnek. Számos hasonló találmány létezett még: az egyik, masnival összekötött változat belsejéből egyenesen tűk álltak ki a pénisz irányába, ezek fúródtak bele, amikor megduzzadt a vágytól.
Léteztek az erényövhöz hasonló viseletek is, melyek fémből készültek, és nemcsak az izgalmi állapotot gátolták meg, hanem azt is, hogy az illető hozzáérhessen férfiasságához, vagy bárhogy stimulálhassa azt. A 19. század közepén fűzőszerű, rövidnadrággal egybekötött találmány is született, amely szintén ellehetetlenítette az erekciót. A szerkezeteket egyébként általában nemcsak éjszaka, hanem napközben is viselték az urak.
A 20. században bevetették a sokkterápiát alkalmazó elektromos eszközt, ami a merevedést érzékelve áramot vezetett a nemi szervbe. Ennek létezett olyan változata is, mely az éjszaka során figyelmeztető hangot adott ki, ha erekciót észlelt - ezt a szülők is használhatták arra, hogy megelőzzék fiúgyermekeik bűnös tevékenységét. A fiatalok sokszor nem tudtak ellenállni a kísértésnek, de sokan közülük szégyenben éltek miatta, és folyamatosan rettegtek a súlyos következményektől.
A nők számára is léteztek egyébként a korban hasonló célt szolgáló ruhadarabok, fűzők, alsóneműk, de ezek főleg bőrből, textilből készültek. Gyakran javasolták nekik az izgalom és a vágy csillapítására a hideg vizes hüvelyi zuhanyt, a friss levegőt, az egészséges étkezést vagy a speciális diétát. A hölgyeket emellett gyakran titulálták hisztérikusnak, a probléma kezelésére pedig csikló-, illetve vulvamasszázst ajánlottak, melyeket erre specializálódott orvosok végeztek. Ez épp ellentmond a maszturbálás tiltásának.
A maszturbáció tiltása, bűnösnek titulálása a 20. század közepétől halványult el, az 1950-es évektől az emberek lassan elkezdték az élet természetes, egészséges részének tekinteni a nemi vágyat és az örömszerzést.Így szexeltek a középkorbanA középkorban az egyház az emberek életének szinte minden területét erőteljesen szabályozta. Nem volt kivétel ezalól a szexualitás sem, amit ma már igencsak bizarrnak tűnő kikötések öveztek. Úgy vélték, a szex egyáltalán nem örömszerzésre szolgál, hanem arra, hogy a felek gyermeket nemzzenek. Ezért szigorú feltételeket kellett betartaniuk ahhoz, hogy együttléteik miatt ne kövessenek el bűnt. Nem volt mindegy, mikor hogyan hol, vagy miért bújnak össze a párok.
