Melegellenes törvény: amikor saját maga után fut a kormány, és elbotlik
Még mindig nem tisztázta a kormány, hogy hogyan kellene a gyakorlatban alkalmazni a homoszexualitást is kriminalizáló, melegellenessé formált pedofiltörvényt. Ahol pedig megpróbálta, ott ellentmondásos helyzeteket okozott.
Nem siet a pedofilellenes törvénycsomag részletszabályainak megalkotásával a kormány. A homoszexualitást a pedofíliával tudatosan összemosó, és emiatt azóta sem csituló politikai botrányt kavaró törvényt június 15-én fogadta el az Országgyűlés, de csak a múlt hét végén jelent meg az első végrehajtási rendelet, amely azonban továbbra sem tisztáz minden részletet arról, milyen helyzetekben hogyan kellene alkalmazni a törvényt. Az augusztus 6-i rendelet a “homoszexualitás népszerűsítését” tiltó törvényi intézkedések egy részét magyarázza csupán: azokat, melyek a kereskedelmi törvény hatálya alá esnek.
Ennek megfelelően a rendelet előírja, hogy nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint templom bejáratától számított 200 méteres távolságon belül a “születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő termék” nem forgalmazható. Az ilyen, gyermekeknek szóló termékeket a 200 méternél messzebb fekvő üzletek kirakatába sem lehet kitenni, és a többi terméktől elkülönítve, csak zárt csomagolásban lehet árulni.
Nincs szó azonban a rendeletben a jogszabály más vonatkozásairól, így például az iskolai felvilágosító foglalkozások részletszabályairól sem. Pedig már hatályos előírás, hogy “tanórai vagy egyéb foglalkozás keretében szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel, a kábítószer fogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozást” csak jogszabályban kijelölt szerv által nyilvántartásba vett személy vagy szervezet tarthat.
Sőt, már azt is rögzíti a törvény, hogy a fentiek megsértése szabálysértésnek minősül. Egyelőre azonban nem tudni, hogyan lehet megfelelni a törvényi elősírásoknak és elkerülni a büntetést, mivel a részleteket a törvény szerint az oktatásért felelős miniszter határozza majd meg rendeletben, és ez az intézkedés még mindig nem jelent meg. Nem tisztázott részlet például az, hogy mely állami szerv vezeti majd a foglalkozások tartására jogosultak nyilvántartását, illetve melyek lesznek a nyilvántartásba vétel és a nyilvántartás-kezelés részletes szabályai.
A hvg.hu kíváncsi volt, mikorra várhatók a további részletszabályok, ezért megkérdeztük a Kormányzati Tájékoztatási Központtól (KTK).
Ám a reakciójuk több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol. Konkrét időpont nélkül azt írták: “az óvodákban és iskolákban történő szexuális nevelésben közreműködésre jogosult szervezetek kijelölése is meg fog történni”.
A “kijelölés” szó azért érdekes, mert első olvasásra egy felülről jövő, diktátumszerű megoldást valószínűsít. Ha ennél megengedőbbek vagyunk, akkor a szervezetek körének kijelölése jelentheti a definiálásukat, vagy azoknak a transzparens feltételeknek a megszabását, amely alapján a tevékenységük engedélyezése történik.
Válaszában a KTK megjegyezte, hogy “a kormány e kérdésben a magyar emberek véleményét is kikéri mind a nemzeti konzultációban, mind a következő népszavazáson”. A nemzeti konzultáció még javában tart, a kormány által kezdeményezett referendumot pedig csak jövő év elején rendezhetik, így akár egy teljes tanév is eltelhet úgy, hogy bár van egy hatályos, korlátozó intézkedés, ám az nem alkalmazható, mert az alkalmazás szabályai nem tisztázottak.
A nemzeti konzultáció témába vágó, manipulatívan megfogalmazott kérdése némi indokolatlan sorosozás mellett “a gyermekekre irányuló szexuális tartalmú propaganda” tilalmának jóváhagyását várja a válaszadóktól, míg a népszavazás egyik kérdése a szülői hozzájáruláshoz kötné a “szexuális irányultságokat bemutató foglalkozások” megtartását, ami újabb, részletszabályozási problémákat vet fel. Mivel a heteroszexualitás is “irányultság”, e logika alapján semmilyen szexuális tartalmú foglalkoztatást nem lehetne tartani szülői hozzájárulás nélkül.
Kérdés, mit jelentene ez a gyakorlatban. A szülők döntésének megfelelően minden gyerek “fakultatívan” vehetne részt a törvény alapján amúgy is csak államilag ellenőrzött résztvevővel tartott foglalkozáson? Esetleg “többségi döntés” lesz osztályonként vagy iskolánként: ha a szülők legalább fele nemet mond, akkor egyáltalán nem tartható ilyen foglalkozás? Mi van akkor, ha a két szülő nem tud ebben a kérdésben megegyezni?
Szintén szerepel a népszavazási témák közt “a kiskorú gyermekek fejlődését befolyásoló szexuális médiatartalmak” korlátozás nélküli bemutatásának eldöntendő kérdése, miközben ezt a június közepén elfogadott törvény már eldöntötte, kimondva a tilalmat: 18 év alattiaknak tilos “pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”.
Ennek a kérdésnek egy részét szabályozta az ilyen tartalmat kínáló termékek árusítását korlátozó végrehajtási rendelet, ám a reklámok és a tévéműsorok terén már nem egyértelmű a helyzet, a Médiatanács még mindig vizsgálja, hogyan kellene megfelelni a jogszabálynak. A televízióknak most úgy kell megoldani a műsorok korhatár-besorolását, hogy nincs érvényes hatósági ajánlás, és az állami Filmiroda filmeket érintő besorolási elvei is ismeretlenek. Ez a joghézag a reklámügynökségeknek komoly károkat okoz, a médiában pedig öncenzúrához vezet.
Az is látható, hogy ahol már készült részletszabályozás, ott is maradtak fehér foltok. Miután a múlt héten megjelent a végrehajtási rendelet, Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, az egyik legnagyobb hazai könyvkiadó kreatív igazgatója például felvetette: miután az iskolásoknak szánt irodalmi szöveggyűjteményekben sok versben megjelenik a homoszexualitás,
az irodalomórák az iskolától és templomoktól távol eső, titkos helyeken lesznek megtartva, a szöveggyűjteményeket pedig a többi tankönyvtől elkülönítve, zárt csomagolásban lehet majd árusítani.
Erre reagálva a kormányzat közölte, hogy az irodalmi szöveggyűjtemények forgalmazását nem korlátozza a rendelet. Ezért a hvg.hu megkérdezte a KTK-tól, hogy mire nem vonatkozik még a rendelet, illetve melyik állami szerv jogosult dönteni ebben, akár egyenként megvizsgálva az irodalmi műveket a vitatott esetekben? A válasz szerint “a jelenleg engedélyezett irodalmi szöveggyűjtemények és azokban található irodalmi művek” nem tartoznak ebbe a körbe. Arra nem tértek ki, mi lesz a szöveggyűjteményekben nem szereplő művekkel.
Érdekesség, hogy a homoszexualitás népszerűsítését törvényben megtiltó kormánypárt 2012-ben még “szükségtelen és indokolatlan provokációnak” tartotta azt a jobbikos javaslatot, amely törvényileg büntette volna "a szexuális devianciák népszerűsítését". Az akkor még a néppártosodás előtt álló, szélsőséges Jobbik hivatkozási alapja az volt, mint most a Fideszé: a "fiatal generációk egészséges gondolkodásának védelmében" javasolták a homoszexualitás népszerűsítésének betiltását és büntetését – ezt akkor a Fidesz nem támogatta.
