Ez az igazi arcvesztés: a Jobbik képviselője is büszkén vonult a Pride-on
Bereczki Miklós, a Jobbik soroksári politikusa balliberális szövetségeseivel karöltve vonult fel a szombaton megrendezett budapesti Pride-on. Mindez korábban akár rossz viccnek tűnhetett volna, ám mára a valóságot jelenti a szebb napokat látott párt életében.
Elöljáróban idézzük fel a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2003. október 24-én kelt alapító nyilatkozatában foglaltakat, amely – noha a Jobbik újdonsült szövetségeseinek egyik kedvelt mottója szerint a múltat végképp el kell törölni – a mai napig olvasható a párt hivatalos weboldalán.
Az egyik releváns idézet így szól:
„A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból.”
Ezek a sorok éppen azokról szólnak, akikkel a párt most éppen összefogósdit játszik, azokra, akikkel szombaton együtt vonultak a Pride-on. Hiába, sokat változott a világ az elmúlt 18 évben. Még többet a Jobbik.
Az alapító nyilatkozatot tovább böngészve, a párt mai irányvonalát figyelembe véve enyhén szólva érdekes részletre bukkanhatunk:
„Magyarország jövőjét a tradicionális közösségek – család, szűkebb pátria, egyházak, nemzet – megtartó erejének újbóli felfedezésében látjuk.”
Nagy kérdés, hogy mindez mennyire egyeztethető össze mindazzal, amit például a Pride vagy az azon felvonuló LMBTQ-szervezetek képviselnek…
Régen be akarták tiltani, ma már büszke résztvevői
A kérdésre Bereczki Miklós, a Jobbik soroksári politikusa valószínűleg tudja a választ, ő volt az ugyanis, aki a Jobbik képviseletében – többek között – Niedermüller Péterrel, Erzsébetváros rasszista (fehérgyűlölő) DK-s polgármesterével, Soproni Tamással, Terézváros momentumos városvezetőjével és Kerpel-Fronius Gáborral, a főváros szintén lila színekben politizáló alpolgármesterével közösen vonult a budapesti Pride-on. Egységükhöz illik a közös zászló: egy „Budapest mindenkié” feliratú molinót tartottak maguk előtt, LMBTQ-jogok melletti kiállásukat bizonyítandó.
Bereczki még egy Facebook-bejegyzéssel is megörvendeztette rajongóit, ezzel téve még szürreálisabbá az eleve komédiába illő szituációt. Mint írja: „Először voltam a pride felvonuláson és remekül éreztem magam”, majd miután ejt néhány szót a molinóról, azzal folytatja, hogy:
„Külön érdekesség és tanulság magamnak és másoknak is talán, hogy 15 éve ez még elképzelhetetlen lett volna számomra, de szembe mertem nézni az előítéletekkel és betanult reflexekkel, és megismertem sok másként gondolkodót akár a politikában, akár más területen, és rájöttem, hogy jó emberek. A mai pride számomra ezt jelentette.”
A kontraszt kidomborítása érdekében vessünk még egy pillantást a Jobbik alapító nyilatkozatára. A bevezető utáni első bekezdésben az olvasható: „(…) a hálózat burkoltan igyekszik szétzilálni a természetes emberi közösségeket, a nemzeti identitást, a történelmi egyházakat, a lokálpatriotizmust, a családokat. A jelenlegi politikai garnitúra behódolt a világot uralma alá hajtó globalizmusnak, amely óriási anyagi forrásokat biztosít tradicionális értékeink fellazításához, egy ultraliberális, ún. nyitott társadalom megvalósításához.”
Az bejegyzés és a nyilatkozat feloldhatatlannak tűnő ellentéte egy kedvelt újpesti rigmus kezdetét juttatja az eszembe, mely úgy szól, hogy „gyorsan változnak az idők…”
Sajátos kiengesztelési kísérlet
Bereczki Miklós nem egy „ejtőernyős” a radikális jobboldaliból balliberálissá vedlett pártban. Régi motoros, ahogy az bejegyzéséből is kiderül, már 15 éve is a Jobbikot erősítette, akkor természetesen még más szellemiséget követve.
Nem szükséges 2006-ig visszamenni, hogy bizonyítékokat találjunk a Jobbik elvi meghasonlására és arra, hogy mennyire nincsen tartalom a Jakab Péter által vezetett tömörülés mögött. Egy hónappal ezelőtt, júniusban ugyanis még megszavazták a szövetségeseik által homofóbnak bélyegzett gyermekvédelmi (pedofilellenes) törvényjavaslatot. Jakabékat ekkor számos helyről érte támadás – többek között Fekete-Győr András, a Momentum elnöke is a háborgók táborát erősítette. Meglehet, hogy Bereczki Miklós vonulós akciója sajátos kiengesztelési kísérlet volt a párt részéről? A rejtélyre választ biztosan nem fogunk kapni, két dolog azonban kijelenthető:
A Jobbik mára végérvényesen betagozódott a baloldali-liberális tömbbe. Illetve tisztán látszik, hogy a párt elvek nélkül, a pillanatnak politizál, és ha a szükség úgy kívánja, naponta változtatja véleményét akár kardinális kérdésekben is.
Amikor még nem fenyegették perrel a melósokat
A cikk elején szót ejtettünk a Jobbik alapító nyilatkozatáról, amelyben a fentieken túl is találhatunk érdekességeket. Szó esik abban ugyanis azokról az emberekről, „akik számára az átlagos életszínvonal csak ábránd; akiknek a bére, nyugdíja mindössze mindennapi megélhetésük szűkös fedezésére elég”. A szöveg szerint többek között őket is szeretnék képviselni. Jakab Péternek, a Jobbik elnökének minden második felszólalása erről szól, megfűszerezve a „melós” kifejezéssel, melyet lehetőség szerint minél többször igyekszik belefűzni mondandójába. Hogy a Jobbik pártelnöke degradáló kifejezésként használja-e a szót, vagy sem, nem tudjuk.
Egy dolgot viszont biztosan tudunk. Jakab Péter és az általa képviselt Jobbik Magyarországért Mozgalom a gyakorlatban nem képviseli a sokat emlegetett melósokat. Láthattuk, mi történt akkor, amikor Jakab szembetalálta magát egy valódi melóssal. Először gátolta őt a feladata elvégzésében, majd trágár kifejezésekkel sértegette, végül pedig perrel fenyegette meg őt. Az Alfahír nemrég megjelt cikke szerint be is váltja fenyegetését a pártelnök, ugyanis fel fogja jelenteni a munkagép kezelőjét, Kovács Gyulát. (A felvételt, amit a Jobbik el akart titkolni, a Vasarnap.hu hozta nyilvánosságra, majd Horváth Tamás kollégánk interjút is készített a Jakab által sértegetett gépkezelővel.)
A fentiekből tisztán látszik, hogy a Jobbik nem csupán eltávolodott az alapításakor megfogalmazott értékrendtől, de annak ma már szöges ellentétét képviseli. Teszi mindezt úgy, hogy alapító nyilatkozata a mai napig bárki számára elérhető a párt weboldalán.
Régi igazság, hogy nem a szavakat, hanem a tetteket kell figyelni. Azonban kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha mind a szavak, mind a tettek ellentmondanak egymásnak. Ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni a Jobbik identitás-útvesztőjében.
Az bejegyzés és a nyilatkozat feloldhatatlannak tűnő ellentéte egy kedvelt újpesti rigmus kezdetét juttatja az eszembe, mely úgy szól, hogy „gyorsan változnak az idők..."
