Az éjszaka királynői: kik azok a drag queenek?

Kopogó cipősarkakon illegő 44-es lábak, csillogó kosztümök, drámai smink és feltornyozott frizuraköltemények: napnyugta után a drag queeneké az éjszaka.

Egyre többször találkozhatsz a fősodrú médiumokban is a drag queenekkel: azokkal a (jellemzően, de nem minden esetben) meleg férfiakkal, akik női ruhában és feltűnő sminkben, hajjal szórakoztató műsorokat adnak elő különböző helyeken, főleg melegbárokban. Hálás témát nyújtanak, hiszen ezek az előadóművészek elég harsányak és kellőképpen megosztóak a többség számára. Bár a női ruhába bújt férfi előadók története évszázadokra nyúlik vissza (gondolj csak a shakespeare-i időkre, amikor csak férfiak játszhattak a színházakban), a transzvesztita szót csak 1910-ben alkotta meg Magnus Hirschfeld német orvos, és többek között egy amerikai tévés hírességnek is köszönhető a drag queen kultúra népszerűvé válása.

Magas férfi, kopogós cipőben

A világ leghíresebb transzvesztita előadóművésze RuPaul. 1998-ban jelent meg az ő és Martha Wash előadásában az It’s Raining Men című sláger feldolgozása, amit még az is ismer, aki egyébként nem jártas a queer világban. Mára pedig már egy igazi médiabirodalmat épített fel, saját sminkmárkával, csokival, és persze a Drag Race nevű hihetetlen népszerűségű műsorával, amely már a 12. évadát tapossa Amerikában, idén pedig a brit változata is elindul valószínűleg az anyasorozathoz hasonlóan sikeres hódító útjára. A tupírozott parókában és magas sarkúban több mint kétméteres híresség előtt szinte egyetlen transzvesztita előadónak sem sikerült betörnie a mainstream szórakoztatóiparba, szinte kizárólag a melegklubokban lehetett találkozni velük, így egy elég szűk kör ismerhette őket. Ő volt az, akinek köszönhetően napvilágra került, hogy mennyi munka van egy-egy fellépés mögött, és hogy a nőimitátorság nem valami „perverzió”, hanem valódi művészet. Az amerikai médiahatóság felmérése szerint pedig már egyáltalán nem csak a meleg férfiak élvezik a produkciókat: a rajongótábor nagy része fiatal, heteroszexuális nőkből áll.

Ki az úrnő e vidéken?

A RuPaul’s Drag Race nevű showműsor a Topmodell leszek „testvéréhez” hasonlóan tehetségkutató realityműsor, amelyben a következő transzvesztita szupersztárt keresik egy zsűri segítségével, több héten keresztül, miközben a jelentkezők mindenfajta kihívásokat teljesítenek. Ahhoz, hogy valaki nyerjen, kell tudni kosztümöt varrni, sminkelni, előadni és táncolni.

Alkonyattól pirkadatig

Sokan talán nem tudják, de nem csak külföldön van hagyománya a drag queen show-knak. „Még a rendszerváltás előtt is léteztek helyek – bár nem nyilvánosan – ahol a melegek bulizhattak. 1989-ben nyílt az első legális melegbár, ott kezdtem el dolgozni vendéglátósként. Alkalomadtán voltak transzvesztitaműsorok, ott találkoztam vele először, majd én is belecsöppentem. Aztán pedig ott ragadtam” – magyarázza Petróczi Zoltán, azaz Lady Dömper, az ország talán legismertebb drag queenje. Vérbeli komika, akinek csípős humorára Fábry Sándor is felfigyelt, és bő tíz éve szerepeltette a műsorában. „Akkoriban az ő műsora volt a legnépszerűbb. Ma már nem biztos, hogy elhívnának egy travit egy ilyen helyre” – céloz a mostani közhangulatra.

Lady Dömper

Giselle

„Az az igazság, hogy a saját bőrömön nem tapasztalok semmi negatívumot. Szerintem az emberek vannak olyan intelligensek, hogy tudják kezelni. A politikusok pedig mindenféle butaságot beszélnek, csak azért, hogy figyelmet kapjanak” – mondja ezt már a másik „régi motoros”, Molnár János, azaz Giselle, aki már két évtizede hivatásos drag queen. Elmondásuk szerint a magánéletben sosem kaptak negatív véleményt sehonnan, nem érték őket atrocitások sem a melegségük, sem pedig a munkájuk miatt. A hétköznapokon mind átlagos, „normális” életet élnek. „Én egy gyémántburokban élek. Még a lépcsőházban sem mondott senki sem a szemembe rosszat. Sőt egyszer az egyik kedves nő a liftben »dömperes« hangon köszönt nekem. Aki hajlamos a gyűlölködésre, azzal nem járunk közös helyekre, de kár is lenne nekik magyarázni bármit. A többség elfogadó velünk szemben is” – magyarázza Dömper.

A rendszerváltás után több melegklub is nyílt, a Capella és az Angyal bár voltak a leghíresebbek ezek közül, rengeteg ismert ember is eljárt ide szórakozni. „Mára már megváltoztak az ismerkedési szokások: régebben szinte csak a szórakozóhelyeken lehetett, ma pedig online történik. Ezért van kevesebb meleg hely” – folytatja Giselle. Az tény: néhány kisebb bártól eltekintve szinte csak az Alterego maradt, ahol hétvégente bulizhatnak az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszex, transz, queer) emberek, és ahol ráadásképpen pénteken és szombaton drag queen varietéműsor is van.

Giselle

Királynővé válás

De hogyan és főleg: miért lesz valaki drag queen? „Vonzott a smink, a haj, a színpad” – mondja Horányi András, akit Betty Blue-ként ismer a közönség, és civilben az Alföldi Róbert rendezte Az őrült nők ketrece című színdarabban is játszik immáron öt éve. Az ő színpadi karaktere – Giselle-lel és Dömperrel ellentétben – nem komikus, vicces, hanem inkább vadóc, táncosabb, mondhatni „fashion”. „Soha nem akartam nő lenni vagy ilyesmi. Meleg vagyok, de férfi” – szögezi le. Ebben – mármint hogy a drag queenségnek semmi köze sem a szexualitáshoz, sem a férfiassághoz – mindhárman egyetértenek. „Én azt szoktam mondani, hogy ingyen sosem öltözöm be nőnek – teszi hozzá Dömper. – Magyarul nekem ez a munkám, amiért fizetnek, hétköznap vagy az utcára nem viselek női ruhát, az nem vonz semennyire.” A három királynő abban is hasonlít, hogy gyorsan váltak főállású drag quenné – immár több évtizede.

Vicces és szórakoztató filmek, amelyekben drag queenek viszik a prímet.

Wong Foo, kösz mindent!

Olyan férfias férfinak számító sztárok játszottak nőimitátorokat ebben a roadmovie-ban, mint a sikerei csúcsán lévő Patrick Swayze, John Leguizamo és Wesley Snipes.

Priscilla – A sivatag királynőjének kalandjai

A Wong Foo film ausztrál változatában két pucckirálynő és egy fiatal transzszexuális előadó kelnek útra, hogy aztán a sivatagban lerobbanjon a Priscilla nevű buszuk, ők pedig egy homofób, álmos kisvárosban ragadjanak.

Őrült nők ketrece

A film és sikeres színdarab története a névadó lokálban játszódik. A tulajdonos meleg pár fia nősülésre adja a fejét, megpróbálják eltitkolni az extravagáns oldalukat, ami persze egy csomó vicces bonyodalomhoz vezet.

A színpad varázsa

„A színpadon én magamat adom: nincsen különbség Zoltán és Dömper között. Az életben is ugyanolyan a humorom, azon nem változtat a smink. Az emberek úgyis megéreznék, ha csak egy álarcot viselnék, megjátszanám magam” – mondja a műsorok konferansziéja. Kolléganője, Giselle is beavat minket a kezdetekbe. „Eleinte otthon, a garázsban hülyéskedtem beöltözve a családnak, akik ezt nagyon viccesnek találták. Aztán az egyik barátom nyitott egy bárt, és felvetette, hogy csináljunk ott egy műsort. Korábban sosem léptem fel, az embereknek viszont tetszett, és akkor kedvet is kaptam hozzá.” Dömperhez hasonlóan ő szintén ismerős lehet a tévéből, annak idején a Big Brother celebkiadásában is szerepelt. Azonban Betty számára a draggel való ismerkedés kicsit más volt: ő egy house partyn találkozott először nőnek öltözött férfiakkal, akik hangulattáncosok voltak. A hatalmas tűsarkakon egyensúlyozó, androgün külsejű lények lenyűgözték a fiatal fiút, aki nem tudta hova tenni, hogy akkor most kit is lát: nőt vagy férfit? Összeszedte a bátorságát és megkérdezte egyiküket, aki felvilágosította, hogy ő transzvesztita, külföldön nagyon elterjedt szórakoztató előadó.

Akkor kattant be Bettynek: ezt szeretné ő is. Elkezdte beszerezni a szükséges darabokat (ami azért a 90-es években nem volt annyira egyszerű), majd elment az akkoriban legmenőbbnek számító helyre, a Capellába. Ott a legendás, néhai Marlon Extravaganza vette szárnyai alá a feltűnő Bettyt, ő is adta neki ezt a fellépőnevet. Nemsokára már ő is színpadra állhatott, és alig fél évvel később már szerződéses drag queenné vált. Azóta, vagyis húsz éve az élete a színpad. „Odafent állni a közönség előtt leírhatatlan érzés. Ez egy önkifejezési forma számomra, mint mások számára mondjuk a festészet, vagy bármilyen másik művészet. Imádom csinálni, és nem mellesleg még pénzt is kapok érte. Hányan mondhatják el ezt?”

Betty Blue

Kiből lesz a cserebogár?

Csupán néhány transzvesztitákkal foglalkozó tanulmány létezik, melyben arra keresik a választ, hogy mi motivál valakit ebbe az irányba, és hogy mások számára mennyire elfogadhatóak. Az egyik legismertebb az amerikai pszichológusok, Moncrieff és Lienard kutatása, melyben 133 meleg férfit kérdeztek meg. Arra jutottak, hogy míg azokat a transzvesztitákat, akik hétköznap is szeretnek beöltözni az ellenkező nem ruháiba, gyakran érik atrocitások, a drag queenek – tehát akik előadóművészetből teszik mindezt – szélesebb elfogadásnak örvendenek. A motivációjuk pedig nem más, mily meglepő, mint a szereplési vágy. De ahogy a megszólalt művészek is elmondták: őket nem szokta semmilyen atrocitás érni. Ízlés dolga: van, akinek bejönnek ezek a feltűnő, nagyszájú előadók, és van, akinek nem, de ez az élet sok területén így van. Mindenesetre amikor a klubban elhalkul a zene, és a színpadon feltűnik a csillogó függönyök mögül Dömper és csapata, a zsúfolásig telt nézőtéren tapson és nevetésen kívül mást nem hallani.

msn.com.hu