ÉRTHETETLEN DISZKRIMINÁCIÓ – MEGBOCSÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEK A NEVELÉS-OKTATÁSBAN
A Parlament 2021. június 15-én változtatás nélkül fogadta el az úgynevezett pedofiltörvényt – ennek –, helyesebben az utolsó pillanatban hozzácsapott kiegészítéseinek – pedig súlyos következményei lesznek egyebek mellett a nevelés-oktatásra nézve is.
Az eredeti törvényjavaslat pedofíliával kapcsolatos szigorításokat vezetett volna be a magyar jogrendbe, ami egyebek mellett olyan előírásokat tartalmazott, mint egy nyilvánosan lekérhető, úgynevezett „pedofilregiszter” bevezetése. A megfogalmazott intézkedések nagy részével kapcsolatban széles körű egyetértés alakult ki a politikai oldalak között.
A törvényhez ugyanakkor – politikai okokból – a kormány az utolsó pillanatban hozzácsapott egy, a pedofíliához és a kapcsolódó bűncselekményekhez egyáltalán nem kapcsolódó, azonban kimondottan a szexuális kisebbségek és transzneműek jogainak korlátozásával járó részt. Ez – egyéb súlyos következményei mellett – jó eséllyel
teljességgel lehetetlenné teszi a nevelési-oktatási intézményekben történő egyes mentálhigiénés tevékenységeket, tanácsadást, segélynyújtást, mivel a gyakorlatban teljesen felszámolja azt.
A törvény egy államilag „jóváhagyott” listában sorolná fel azokat a szervezeteket, amelyek egyáltalán betehetik a lábukat az intézményekbe – akár egy krízishelyzetben is.
Azzal kapcsolatban pedig kétségünk sem lehet, hogy nem a szakmaiság, hanem megint csak más szempontok érvényesülnek majd a lista kialakítása során. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy az intézményekben folytatott foglalkozások nem irányulhatnak a „születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.”
MÁR KORÁBBAN IS SZÓLTUNK
A PDSZ már korábban is jelezte, hogy a nevelés-oktatási intézményekben zajló civil felvilágosító-mentálhigiénés munka egyre nagyobb veszélyben van. Márpedig ez az a munka, amit a kormány nem végez el az intézményekben. Az erőszakos cselekmények megelőzésére például gyerekenként alig 23 forintot költ évente. Ilyen helyzetben sikerült úgy módosítania a köznevelésről szóló törvényt két évvel ezelőtt, hogy az állam helyett a feladatokat ellátó civilek nagy részét ajtón kívülre tette.
A két évvel ezelőtti módosítás nyomán a törvény ugyanis vasmarokkal ragadta meg az intézményvezetőket: akár két évre visszamenőleg is felelőssé teheti és megbízásukat retorzióként akár vissza is vonhatja, amennyiben a „nevelési-oktatási intézményben olyan nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenység folytatására kerül sor, amely a köznevelési jogszabályok súlyos megsértése révén a gyermek, tanuló Alaptörvényben foglalt jogainak megsértését eredményezheti”.
A PDSZ már ekkor félreverte a vészharangot, hogy ezzel indokolhatatlan módon és nagymértékben gátolják, voltaképpen megakadályozzák azt, hogy az iskolákban érzékenyítő órákat szervezhessenek (bármilyen témában is) külső szervezetek bevonásával.
A most, június 15-én elfogadott törvényjavaslat azonban tovább rontja a helyzetet.
A „PEDOFILTÖRVÉNY” ILYEN FORMÁBAN TARTHATATLAN
A friss törvénymódosítás a 9/a. §-a tovább megy, mint a két évvel ezelőtti szigorítás. Azt írja le, hogy a felsorolt témákban csak egy jogszabályban kijelölt szerv (valószínűleg az Oktatási Hivatal lesz ez) által nyilvántartásba vett, magyarul előzetesen elfogadott szervezet tarthat foglalkozást, tájékoztatást – és ami a nevelés szempontjából a legfontosabb: érzékenyítést.
Ez azonban csak az egyik durva pontja a törvénynek.
A másik, hogy a törvényt csak egy paraszthajszál választja el a homoszexualitás, transzneműség kriminalizálásától.
Részlet az elfogadott törvényből:
12) A tanulók részére a szexuális kultúráról, a nemi életről, a nemi irányultságról, valamint a szexuális fejlődésről szóló foglalkozás megtartása során különösen figyelemmel kell lenni az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakra. E foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.
Egyáltalán nem világos, és így a jogalkalmazó, azaz a hatóságok, intézmények belátására, józan eszére van bízva, hogy mit jelent a népszerűsítés, mint fogalom. Márpedig a hatóságok és az intézmények a rettenetesen átpolitizált légkörben hajlamosak a probléma szélsőségesen „konform” kezelésére: a témát tabuvá, nem kívánatossá tehetik a nevelési-oktatási intézményekben.
Végtelenül káros lenne, ha tiltott népszerűsítésnek minősülne, amikor a pedagógus, pszichológus vagy más szakember például a transzneműség vagy homoszexualitás témakörével, vagy egyáltalán, a nemi identitással, elfogadással és kirekesztéssel kapcsolatos problémákat dolgozza fel a gyerekekkel, diákokkal.
A szándékosan zavarosra szerkesztett jogszabályszöveg miatt szinte biztos, hogy sok vezető arra utasítja majd a kollégákat, hogy kerüljék e témát az iskolában. Ez súlyosan értintheti az egyént és a közösséget is – tabuvá tenni egy olyan témát, aminek a feldolgozása a nevelés egyértelmű feladatköre beláthatóan súlyos károkkal jár majd.
SÚLYOS PROBLÉMÁK: SZEMÉLYES TRAGÉDIÁKTÓL A VILÁGIRODALOM TANÍTÁSÁIG
A törvénnyel azonban az a legfőbb probléma, hogy súlyosan stigmatizál. Az a törvény által alkalmazott megfogalmazás, hogy „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés” egész egyszerűen nem ismeri el a diáknak azt a jogát, hogy a születési nemnek nem „megfelelő” önazonossága legyen: elvitatja tőle identitását és mindezek mellett ki is szolgáltatja őt: a nevelés-oktatás rendszere ilyen körülmények között – megfosztva a mentálhigiénés segítségnyújtás lehetőségeitől – képtelen lesz hatékonyan megvédeni a szexuális kisebbségekhez tartozó diákjait, kiszolgáltatva őket adott esetben erőszakos, kirekesztő dinamikáknak.
Mindez nem lehet egy felelősen gondolkodó jogalkotó célja. Ezzel személyes tragédiák sorát indíthatják el – nincs olyan politikai cél, ami legitimálhatja ezt a következményt.
A fentiek mellett már szinte eltörpül az a számos kérdés, amelyeket a pedofília elleni törvényjavaslat egyes szexuális orientációkkal történő összemosása állít a nevelés-oktatás elé. Hogyan tanítsunk irodalmat? Elfogadható-e Szapphó oktatása a továbbiakban? Mennyit mondhatunk el a görög kultúráról? Megtiltjuk-e a Harry Potter-kötetek olvasását?
A most elfogadott törvénycsomag pusztán politikai célt szolgál – szellemisége nehezen lenne európainak, vagy akár keresztényinek nevezhető. Ezzel szemben szellemisége viszont kirekesztő és gyűlöletkeltő.
Csak remélni tudjuk, hogy a honatyák normakontrollt kérnek, majd az Alkotmánybíróság megsemmisíti ezt a sok honfitársunkat súlyosan kirekesztő törvénycsomagot.
