„ANYÁK NAPJÁRA KÉT MEGHÍVÓ ÉRKEZIK AZ OVIBÓL: EGYIK ANYÁNAK ÉS MÁSIK ANYÁNAK” – AZ ANYÁIM TÖRTÉNETE CÍMŰ FILMRŐL A POPFILTERBEN
„De most az komoly, hogy bőgök a Popfilteren?” – szegezte nekem a kérdést ennek az epizódnak a vágásakor szerkesztőm, Dián Dóri. Mit tagadjam (úgyis hallani fogjátok), hiszen a végén mindannyian ott szipogtunk a mikrofonok előtt (nyugi, előtte mindannyiunkat leteszteltek!). A műsor történetének egyik legfontosabb adása ez: Dér Asia és Haragonics Sára rendezőkkel beszélgettünk az Anyáim története című dokumentumfilmről, amely már látható az HBO GO kínálatában és az HBO csatornáin – és amit szívből ajánlok mindenkinek, de tényleg mindenkinek ebben az országban. Igen, a homofóboknak, igen, a gyűlölködőknek is. A stúdióba meghívtam Pál Marcit, a Szivárványcsaládokért Alapítvány kurátorát, az A család az család mozgalom egyik vezéralakját is, aki férjével egy örökbe fogadott kisfiút nevel. Lehet, hogy nehéz a téma, de itt nem voltak tabuk. Szó esett a családdá válás nehézségeiről, előítéletekről, arról, mennyit kell várni egy gyerekre, hogyan „játssza le” magában a leendő szülő, hogy nem lesz vér szerinti gyereke, és az esetleges ellenérzései miként lassítják a folyamatot. Ja: a végén a meghatottság könnyei törtek elő.
1. „Lehet, hogy meglepőt mondok, de én alapvetően azt gondolom, hogy ez a társadalom toleránsabb, mint mi azt gondoljuk” – kezdte a beszélgetést Pál Marci, aki azt mondta, kevés ilyen családdal találkoznak az emberek, emiatt félelem van bennük az ismeretlen iránt, ami normális emberi reakció. Ezért fontos ez a film: megmutatja, hogy a szivárványcsaládok ugyanúgy élnek, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a hétköznapokban, mint bárki más.
2. „A tudomány az tudomány” – utalt Marci arra a tévhitre, hogy a meleg párok által nevelt gyerekek maguk is melegek lesznek. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni Németh Ádám klinikai szakpszichológussal készített interjúmat, amit a beszélgetésben is idéztem. Jelesül: „Minden magára valamit is adó pszichológiai szervezet – nem azért, mert a meleglobbi ezt elérte, hanem mert a kutatások és tapasztalatok ezt igazolják – azon az állásponton van, hogy a szexuális orientáció nem megváltoztatható, és nem is lehet cél a megváltoztatása.”
3. Az Anyáim története nem szépít meg semmit: tetten érhető benne a sok kétely és előítélet, amivel egy azonos nemű pár az örökbefogadás útján találkozik. A film kulcsmozzanata, amikor az egyik örökbefogadó anyuka, Nóra identitásválságba kerül azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi is az ő szerepe a gyerek életében, mennyire életképes a „kétanyukás” modell. Sára és Asia elmondta: mindannyian egyetértettek azzal, hogy ennek szerepelnie kell a filmben.
4. Asia azt mondja: „Azt láttam, hogy egy örökbefogadás során sokkal tudatosabban válsz szülővé, mert csomó mindenen kötelező átmenned. Nekem az volt egy nagy tanulság, hogy így szeretném majd én is csinálni, ha nekem gyerekem lesz: kimondani a legbelsőbb félelmeimet is.” A rendező szerint hatalmas erő kell ehhez, és ahhoz is, hogy Virág és Nóra ezeket a belső vívódásokat képes volt kamera előtt vállalni.
5. Sára szerint ez a film nem más, mint az egyébként az Anyáim történetében is megjelenő, az örökbefogadás során fontos szerepet adó élettörténeti napló, amelyben a leendő szülők összefoglalják a gyerekük számára, hogy honnan érkezik és hogyan kerül a családba. „Neki lesz a legjobb élettörténeti naplója az egész országban!” – tette hozzá Marci.
6. Az örökbefogadás során sok embernek van származási kitétele, azaz nem fogad örökbe roma gyereket. Ha egyedülállóként van származási kitétele valakinek, akkor lényegében az esélytelenek nyugalmával vághat neki a folyamatnak. Általában mindenki fehér bőrű, újszülött kislányt szeretne.
7. „Ha elfogadod a hároméves roma kisfiút valamilyen betegséggel, hat-kilenc hónapon belül lehet gyereked” – mondja Marci, akinek rendszeresen nekiszegezik a kérdést: „Ti meg hogy kaptatok szőke kisgyereket?”
8. Magyarországon ezer örökbefogadás történik évente – Hollandiában alig néhány, mert ott az a cél, hogy visszagondozzák őket a családjukba, ezért minden lehetséges eszközzel támogatják a családokat.
9. A filmbéli kislány nem optimális környezetben nevelkedett, így amikor Virágék örökbe fogadhatták, nem lehetett tudni, hogy fogyatékkal élő kislány-e, vagy „csak” az előélete miatt visszamaradott. Asia szerint ez a film legfontosabb mozzanata: látni, hogy ez a gyermek kinyílik, és fél év alatt behoz másfél évnyi lemaradást. „Ennél nagyobb bizonyíték nincs arra, hogy egy gyereknek szerető családra van szüksége, teljesen mindegy, hogy milyen összetételben” – mondja a rendező.
10. Sára elmesélte, hogy azóta is követik a kislány útját, aki már magyarul és németül is folyékonyan, választékosan beszél, teljesen kinyílt. Az egykori identitásválságnak már nincs nyoma, a családban minden a helyére került, amiben az olyan apró figyelmességek is segítettek, hogy anyák napjára két meghívó érkezik az oviból: egyik anyának és másik anyának.
Az adást itt tudjátok meghallgatni.
