A prosztata leggyakoribb betegségei
A prosztata megbetegedései nemcsak az idős embereket érintik, de szinte bármely életkorban előfordulhatnak. Érdemes minél hamarabb orvoshoz fordulni a panaszokkal, kezeletlenül ugyanis komoly szövődményeket okozhatnak. Lássuk, mely betegségek érinthetik a prosztatát, illetve milyen tünetek jelezhetik a bajt!
A dülmirigynek is hívott prosztata a belső férfi nemi szervek közé tartozik. A húgyhólyag alapja és a medencefenéki izomzat között helyezkedik el, egy rövid szakaszon körülöleli a húgycsövet. Igen fontos szerepe van a megtermékenyítésben: az általa termelt anyag, a prosztataváladék az ondó részét képezi, a benne lévő glükóz energiát szolgáltat a spermiumok mozgásához. Férfiak körében a húgy- ivarrendszer problémái közül a prosztatagondok a leggyakoribbak. Ezek közül is három betegséget érdemes kiemelni, amelyek a legtöbbször okoznak problémát a férfiaknak.
Miért fontos a PSA-szint?
A férfiak körében leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés, a prosztatarák esetén is elmondható, hogy minél korábban ismerik fel, annál nagyobb esély van a teljes gyógyulásra. Vannak azonban olyan laboratóriumi vizsgálatok, amelyekkel a betegség már korai stádiumban felismerhető.
Prosztatagyulladás
Prosztatagyulladás bármilyen életkorban előfordulhat, egyaránt lehet akut és krónikus is. Az akut gyulladás esetén a panaszok viszonylag rövid idő alatt jelentkeznek és erősödnek fel. A gyulladás jellegzetes tünetei mellett (láz, fáradtság) gyakori vizelési inger is jelentkezhet, ám a vizelet csak lassan és akadozva ürül, sokszor csupán néhány csepp távozik. Ilyenkor a vizeletürítést kellemetlen, fájdalmas érzés kíséri, illetve sok esetben vér vagy genny jelenik meg a vizeletben.
Míg az akut formája a fiatalabb korosztálynál is jelentkezhet, a krónikus prosztatagyulladás többnyire az idősebbek betegsége. Tünetei rendszerint enyhébbek, de jóval hosszabb ideig okoznak kellemetlenségeket. A vizeletürítés ez esetben is fájdalmas és nehézkes lehet, gyakran jelentkezik deréktáji fájdalom, illetve libidócsökkenés,potenciazavar szintén szerepelhet a tünetek között.
Beszélhetünk bakteriális prosztatagyulladásról, amelyet valamilyen baktériumfertőzés okoz és nem bakteriális prosztatagyulladásról is, amelynek eredete ismeretlen. A nem bakteriális eredetű idült prosztatitiszt az orvosi szakirodalom krónikus kismedencei fájdalomszindrómának, angol elnevezésének (Chronic Pelvic Pain Syndrome) kezdőbetűiből rövidítve CPPS-nek is nevezi. Kezelése egy hosszas folyamat, amely a pácienstől is sok türelmet igényel.
Jóindulatú prosztatamegnagyobbodás
Sok férfinál a prosztata mérete a korral megnövekszik, hogyha ez a folyamat nem köthető valamilyen kóros elváltozáshoz - például fertőzésekhez, vagy daganathoz - akkor jóindulatú prosztatamegnagyobbodásról beszélhetünk. Mivel a prosztata az eredeti méretének akár a többszörösére is növekedhet, összenyomhatja, illetve szűkítheti a húgycső átmérőjét. Emiatt az előző betegséghez hasonlóan a vizelési problémák az egyik leggyakoribb tünetei. A betegnek gyakran éjszaka is fel kell kelnie, hogy kimenjen a mosdóba, a vizelet pedig lassan, csípő, fájó érzés kíséretében ürül csak.
A 45 év feletti férfiaknak legalább háromévente javasolt részt venni egy prosztataszűrésen.
Enyhe tünetek esetén különböző növényi kivonatokkal (például tökmag és csalángyökér-kivonat) enyhítik a panaszokat, de többféle gyógyszercsoportot is használnak a panaszok kezelésére - a leggyakoribbak ezek közül az úgynevezett alfa-receptor blokkolók. Amennyiben a gyógyszeres kezelés sem hatékony, műtétre lehet szükség. Ha a vizelet teljesen elakad, mindenképpen ilyen beavatkozás indokolt.
Prosztatarák
Fontos tudni, hogy a fent leírt tüneteket a jóindulatú prosztatamegnagyobbodáson és a gyulladáson kívül más, sokkal súlyosabb betegségek is kiválthatják. Például a prosztatarák, amely a férfiak körében a harmadik leggyakoribb rosszindulatú, daganatos megbetegedés, csupán a tüdőrák és a vastagbélrák előzi meg a sorban. Elsősorban a 60 év felettieknél alakulhat ki ez a daganattípus, a felismerését pedig nagyban nehezíti, hogy nagyon sokáig semmilyen komolyabb tünet nem árulkodik róla, illetve többnyire a fenti betegségekhez hasonló panaszok jelentkezhetnek. Időben diagnosztizálva még nagy arányban gyógyítható műtéti úton, minél később veszik azonban észre, annál rosszabbak a beteg gyógyulási esélyei.
A prosztatarák az urológiai vizsgálat során már tapintással is azonosítható, ezért igen fontos, hogy a 45. életévüket betöltött férfiak rendszeresen, legalább háromévenként megjelenjenek prosztataszűrésen. Hogy jó vagy rosszindulatú folyamat zajlik a szervezetben, a fizikális vizsgálaton túl a vérből végzett PSA-szint mérés is segíthet eldönteni. A PSA (vagyis prosztata-specifikus antigén) a prosztata hámsejtjei által termelt fehérje, melynek megemelkedett szintje a szerv betegségére utalhat. Nemcsak a daganatot, de a gyulladást és megnagyobbodást is jelezheti az emelkedett PSA-szint, 45 éves kor felett ezért javasolt évente legalább egyszer elvégeztetni a laboratóriumi vizsgálatát.
Miért fontos a PSA-szint?
A férfiak körében leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés, a prosztatarák esetén is elmondható, hogy minél korábban ismerik fel, annál nagyobb esély van a teljes gyógyulásra. Vannak azonban olyan laboratóriumi vizsgálatok, amelyekkel a betegség már korai stádiumban felismerhető.
A prosztatarák tünetei és stádiumai
A normál esetben szelídgesztenye formájú és nagyságú prosztata a húgyhólyag alatt helyezkedik el, az abból kiinduló húgycsövet körülvéve. Az általa termelt váladék - amely többek között a hímivarsejtek mozgását segíti elő - ondóhólyag váladékával és a hímivarsejtekkel együtt alkotják az ondót. A prosztata rosszindulatú megbetegedése jellemzően a 45 éves kor feletti korosztályt érinti. Kialakulásában szerepet játszhatnak a genetikai és a környezeti tényezők, de egyes életviteli sajátosságok - például a sok fehérjebevitel és a vitaminhiányos étrend - szintén növelhetik a betegség kockázatát.
A prosztatarák a kezdeti stádiumban tünetmentes, ekkor még fizikai vizsgálat során sem tapintható elváltozás. A betegség sokszor csak akkor produkál tüneteket, amikor az állapot már előrehaladott és a daganatos sejtek átterjedtek a környező szervekre is. Kórjelző lehet a gyakori vizelési inger, a vérző húgycső, a véres vizelet- vagy ondóürítés, derék- és csontfájdalmak, fogyás, vérszegénység és felső húgyúti pangás.
Fontos tudni, hogy a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás hasonló tüneteket mutat, mint a prosztatarák. Az, hogy éppen jó vagy rosszindulatú folyamat zajlik a szervezetben, fizikális, valamint ultrahangos vizsgálat mellett a vérből végzett PSA-teszt is segíthet eldönteni.
Milyen laborvizsgálatokat kérhetünk a háziorvostól?
A PSA (prosztata-specifikus antigén) egy olyan prosztata hámsejtjei által termelt fehérje, amelynek mennyisége vérből jól kimutatható. A PSA a prosztata mirigyben kiválasztódva az ondó fő fehérjekomponensét adja, amelynek legfontosabb feladata az ejakulációt követően az ondó elfolyósítása. Megbetegedések esetén a PSA-szint megemelkedik. Fontos azonban tudni, hogy a fokozott fehérjeszint előfordulhat akár prosztata megnagyobbodás, akár különböző gyulladásos folyamatok során is.
Amennyiben a fizikálisan - a végbélen keresztül - végzett prosztatavizsgálat során sem utal semmi kóros eltérésre, sor kerülhet biopsziás mintavételre is, hogy tisztázhassák a magas PSA-érték okát. Ennek során azonban előfordulhat, hogy a tű nem találja el a rákos területet, így álnegatív eredmény születhet daganatos betegség jelenléte mellett is. A prosztatarák gyanúját ezért sokkal inkább a folyamatosan emelkedő PSA-értékek igazolhatják: ha egy év alatt a PSA-szint a kétszeresére nő, az megerősítheti a rosszindulatú folyamatok jelenlétét, azonban, ha az érték hol nő, hol pedig csökken, az inkább gyulladásra utal.
Szabad PSA teszt
A pontosabb eredmény érdekében lehetőség van úgynevezett szabad-PSA-vizsgálatra. Ez a rendeltetés szerint a szabad PSA és össz-PSA százalékos értékének meghatározására szolgál. A szabad PSA százalékos értékének segítségével különbséget lehet tenni a prosztatarák és a jóindulatú prosztatabetegségek között.
Mivel a prosztatarák korai stádiumban még eredményesen kezelhető, ezért nagy jelentősége van a megelőző vizsgálatoknak. 40-45 éves kor felett minden férfinak javasolt évente egyszer elvégeztetni a PSA-tesztet, különösen azoknak, akiknél a családjában már előfordult prosztatarák. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a PSA szintje nem állandó a teljes élet során: kor előre haladásával magasabb értéket mutat, emiatt nagyjából 60 éves kortól természetes a vérben található PSA-szint enyhe emelkedése.
