Fiúszerelem az ókori görögöknél
A homoszexualitás az ókori görögöknél társadalmilag elfogadott kapcsolat volt. Az azonos neműek közötti nemi vonzalom alatt - amit a görögök a pederasztia szóval illettek - az idősebb férfinak a főként a fiatal, tizenéves fiúk iránti nemi vonzódását értjük, ami a klasszikus és az archaikus időszakban terjedt el. Néhány történész szerint eredete a beavatási szertartásokra vezethető vissza, amelyek elsősorban Kréta szigetén voltak jellemzőek.
Szabályok szerint
A pederasztia görög gyakorlata az archaikus időszak végén, vagyis i. e. 650 környékén került előtérbe. Egy ebből a korszakból származó krétai bronz emléktábla a görög homoszexualitás legrégebbi képi megjelenítése, a következő évszázadban azonban már Hellász egész területén megjelentek az ehhez hasonló ábrázolások.
A krétai homoszexualitás egyfajta formális társadalmi intézménynek számított, amely során egy beavatási szertartás keretében elrabolták a fiatalabbik érintettet. Sztrabón szerint az ősi krétai szokás szerint az idősebb szerető (erastés) a tornacsarnokban kiválasztott egy meztelenül sportoló fiatal fiút (eroménos), akit később barátai segítségével elrabolt. Tizenéves rokonai látszólag üldözték az emberrabló szerelmest, ám mivel valójában mindezt megtiszteltetésként élte meg az érintett család – ráadásul korábban be is jelentették a szülőknek a rablási kísérletet – fiuk visszaszerzésért csupán komolytalan erőfeszítéseket tettek.
Az időközben ajándékokkal elhalmozott fiúval a hagyomány szerint két hónapot töltött el egy vidéki birtokon a hős szerelmes, ahol főként vadászattal múlatták az időt. A 60 nap leteltével az idősebb férfi a szokás, illetve a törvény szerint három ajándékot adott a fiatalnak: egy felnőtté válást jelző hadiköpenyt, egy később Zeusznak feláldozandó ökröt és egy, a férfi asztaltársaságot jelképező kupát. Az érett férfivá válás szertartása Platón szerint a hadseregben is kamatoztatható volt, hiszen a szeretőket tömörítő falanx a világ legerősebb és legvitézebbül harcoló alakzatának számított. Az erastés-eromenos kapcsolat nagy szerepet játszott a klasszikus görög társadalmak szociális és oktatási rendszerében. Ezt a fajta homoszexualitást elfogadták és kultúrájuk részének tekintették a görögök, azonban a prostitúciótól mereven elzárkóztak.
A beavatási homoszexualitás mellett megkülönböztethetünk még ún. gazdasági és intellektuális homoszexualitást is, amelynek társadalmi hasznuk és szerepe is volt. A köznép életében főként az előbbi fordulhatott elő, amely egy problémára adott válaszként fogható fel. A probléma igen egyszerű: az archaikus korban relatív túlnépesedés fenyegette a görög népeket. Voltak, akik új haza keresésével próbáltak kiutat találni – ezt a folyamatot hívjuk gyarmatosításnak. Más népek egykézéssel próbálkoztak, míg voltak, ahol a házasodási kort igyekeztek időben kitolni. Szolón például a 35 éves kort tartotta ideálisnak a házasodásra, azonban a korabeli alacsony átlagéletkort nézve, egy 35 éves ember már igen idősnek számított. A házasságon kívüli férfi-női kapcsolatot igen súlyosan büntették, s mivel a prostitúció sem jelentett megoldást, így – egyes elméletek szerint – valószínűleg rákényszerültek a homoszexualitásra.
Legitimáló mítoszok
Az ún. intellektuális homoszexualitás főként az arisztokrácia világában volt elterjedt. A pederasztia nemcsak a nemi vágy kiélésére szolgáló testi kapcsolatot jelenthetett, hanem egy felnőtt férfi és egy fiatal fiú közötti lelki és intellektuális vonzódást is magában hordott. Az okokat itt is a társadalmi visszásságokban kell keresnünk. Az állandóan egymás mellett élő és dolgozó földművelő, alacsonyabb társadalmi rétegekben a férfi és nő közötti intellektuális szakadék nem volt olyan meghatározó, mint a magasabb társadalmi osztályokban.
Az arisztokrata nők kimaradtak a közéletből, s taníttatásukra sem fordítottak túl nagy figyelmet, így a szellemi összhang a házastársaknál legtöbbször hiányzott. Mivel a szerelem lelki kiteljesedését egyik fél sem kapta meg a másiktól, így a férfi máshol kereste azt: vagy egy fiatal fiúnál, vagy a hetairáknál, akik művelt, politikai életben is jártas női prostituáltak voltak. Tőlük a nemi kielégülés mellett a szellemit is megkapták, ám kevesen tudták megfizetni őket. A homoszexualitásra egyébként a hetairák – üzleti szempontból is – igen féltékenyen tekintettek.
A homoszexualitást az ókoriak a mitológiájukban is megerősítették, s legitimálták. A mítosz szerint a szerelméért, Eurüdikéért az alvilágba lemerülő legendás dalnok, Orfeusz Hádész otthonából visszatérve ajándékozta meg az embereket a saját nemük iránti szerelemmel. Mindez ugyanakkor az olümposzi istenek számára sem volt ismeretlen. A hűséget hírből sem ismerő Zeusz kicsapongásainak céltáblája egyik alkalommal egy pásztorfiú, Ganümédész volt, akit sas képében rabolt el, majd tett magáévá. A villámok ura az ifjút felvitte magával az Olümposzra, s az istenek pohárnokává tette. Robert Graves ókorkutató szerint a mítosznak nagy volt a népszerűsége, mert vallási alapon igazolta a férfiak fiúk iránt érzett vágyát.
