A hosszú távú, boldog kapcsolat nem azon múlik, kit választunk
Sokszor azt hisszük, egyéni jellemzőinken múlik, boldogok leszünk-e hosszú távon a párkapcsolatunkban, de egy átfogó, új kutatás a témában ennél fontosabb faktorokra világított rá. Lássuk melyek ezek!
Miért bomlanak fel még az olyan kapcsolatok is, ahol a felek látszólag tökéletesen összeillenek, és miért erősödnek meg hosszú távon olyanok, amelyek kezdetben reménytelennek tűnnek? Nagyon sok kutatás próbálta már beazonosítani a sikeres kapcsolat ismérveit, a konfliktuskezelési stratégiáktól kezdve az összeillés fontosságáig. Népszerű pszichológiai elmélet például Sternberg hármasa, aki szerint a beteljesült szerelemhez három dolog kell: elköteleződés, szenvedély, és intimitás. Popper Péter Füst Milán nyomán négylábú asztalhoz hasonlította a párkapcsolatot: ha bármelyik lába hiányzik, rövidebb, akkor sántít az egész és felborul. Ez a négy a hasonló életstílus, a szeretet, a szexuális összeillés és a pénzügyek. Valójában a legtöbb konfliktus a kapcsolatokban általában pont ezek körül keletkezik. Popper hosszú évek terápiás tapasztalata alapján azt is hozzátette, hogy szerinte a szolidaritás mindennél fontosabb a hosszú távú együttmaradásban.
Például nem nevetjük ki, járatjuk le mások előtt a társunkat, vagy nem barátkozunk olyanokkal, akik vele nem állnak szóba. Ez utóbbi már nagyon közel áll ahhoz, amit kanadai kutatók most 11000 párt vizsgálva megállapítottak. 43 különböző kutatás eredményeit vetették össze mesterséges intelligencia segítségével, és arra jutottak, hogy nem az a döntő, egyénileg milyenek vagyunk, hanem hogy milyen kapcsolatot alakítunk ki. Ennek legfontosabb faktorai az elköteleződés (pontosabban, hogy mennyire érezzük a társunkat elkötelezettnek), az intimitás, a szexuális élet, a megbecsültség érzése és a szeretet.
Megnézték, számít-e például, a két fél mennyire szorongó, milyen a kötődési mintázata, a szüleinek milyen volt a kapcsolata, és azt találták, hogy ezek az egyéni jellemzők kevésbé fontosak, mint az, hogy a felek hogyan érzik magukat a kapcsolatban, mennyire élvezik az együtt töltött időt, és mennyire elkötelezettek a kapcsolat mellett. Ebbe beletartozik a Popper által említett szolidaritás is, hogy mennyire érzem, hogy a partnerem kiáll mellettem, számíthatok rá, de az is, hogy a felek kölcsönösen elégedettek-e a szexuális életükkel, ezen a téren is élvezik-e az együttlétet.
Az intimitás megteremtésének kulcsa, hogy megosszuk egymással az élményeinket, vágyainkat, gondolatainkat, és hogy egy hosszú kapcsolat során is időről-időre „becsekkoljunk” a társunknál, mert folyamatosan változunk, és ha ezt nem tartjuk fent, könnyű eltávolodni egymástól.
Dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeuta erre ajánlja például a „szerelemtérképünk” frissítését: ismerkedjek meg újra és újra a párommal, beszélgessünk az aktuális kedvenceinkről (film, könyv, zene stb.), azokról a dolgokról, amik éppen foglalkoztatnak, ne vegyük készpénznek, hogy már mindent tudunk a másikról, mert közben változunk.
Természetesen az is számít, hogy a felek mennyire tudnak összecsiszolódni, és hosszú távon ne legyenek mindennaposak a súlyosabb konfliktusok. Pál Feri atya erre például azt mondja, előbb-utóbb minden kapcsolatban vannak megoldhatatlan konfliktusok, olyan ellentétek, amikben soha nem fogunk közös nevezőre jutni, de túlnőhetünk ezeken, megtanulhatunk együtt élni velük, ha a kapcsolat érdekeit tartjuk szem előtt, és amellett vagyunk elkötelezettek, hogy a kapcsolat működjön.
Gyakran beszélünk személy melletti elköteleződésről, de valójában a kapcsolat melletti elköteleződés is ugyanolyan fontos. John Gottman és mások kutatásai szerint egy hosszú távú kapcsolatban tudni kell a kapcsolat érdekeit a saját érdekeink elé helyezni ahelyett, hogy folyamatosan harcolnánk, épp melyikünk egója kerekedjen felül.
A kutatás szerint a hosszú távon jól működő párok számára fontos az is, hogy a partnerünket boldognak, elégedettnek lássák a kapcsolatban. Ide kapcsolódik Gary Chapman elmélete a szeretetnyelvekről, ami azért lehet döntő fontosságú, mert ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egy kapcsolatban, kölcsönös szeretetkimutatásra és tiszteletre van szükségünk. Lehet, hogy a párunk kimutatja a szeretetét, de mi mégsem érezzük szeretve magunkat, és akkor már csökken az elégedettségünk a kapcsolattal – holott lehet, csak arról van szó, hogy nem egymás szeretetnyelvét beszéljük. Ezt azonban meg tudjuk tanulni: fedezzük fel, miből érezzük igazán, hogy valaki szeret minket, és mi hogyan mutatjuk ki ezt! Az is árulkodó lehet, minek a hiányára panaszkodunk a leggyakrabban. Chapman szerint öt szeretetnyelv van: ez lehet az együtt töltött minőségi idő, az ajándékozás, az elismerő szavak, a szívességek, vagy az érintés. Itt sem az a legfontosabb, hogy alapból egyezik-e, hanem hogy ki tudjuk-e mutatni a másik felé a szeretetünket azon a „nyelven”, amelyből ő is megérti.
Ugyanígy hosszú távon a kapcsolat minőségét befolyásolja, hogy mennyire támaszkodhatunk a partnerünkre stressz esetén, tud-e úgy reagálni, amire éppen akkor szükségünk van. Ez szintén olyan, amit közösen alakíthatunk ki, jelezhetjük adott esetben, hogy mire van szükségünk egy nehezebb időszakban, vagy mi derít jobb kedvre, ha rossz napunk van. Nem reális elvárás, hogy a partnerünk ezt ösztönösen tudja, de ha közösen dolgozunk rajta, olyan kapcsolatot alakíthatunk ki, ahol mindenki támogatva érzi magát és tudja, hogy számíthat a másikra a nehézségekben.
Mindez munkát, befektetett energiát, és tudatosságot igényel, de egyben azt is jelenti, hogy a hosszú távú, boldog kapcsolat kialakításához szükséges tényezők egy jelentős része a mi kezünkben van, rajtunk múlik, milyen párkapcsolatot alakítunk ki közösen.
