„Az ölelés, amikor elbújok a szeretetben” - július első szombatja,az ölelés világnapja
Stresszoldás, lelki támasz és érzelmi biztonság a jó ölelés ismérvei
Napi 4 ölelés kell a túléléshez, 8 a szinten tartáshoz és 12 a gyarapodáshoz – mondta Virginia Satir, amerikai pszichológus, a családterápia egyik kitalálója. Amellett, hogy július első szombatján, az ölelés világnapján megfontoljuk a fenti tanácsot, érdemes utánagondolnunk: mit ad ez a gesztus a testnek, mit a léleknek? Létezik belőle jó, és mitől nem működik, ha rossz? Vajon tudunk szülőként ölelésre nevelni? A kérdésekre Geist Klára, pszichológus szakértőnk segítségével keressük a választ.
Ha az ölelésről mint lelki erőforrásról gondolkodunk, érdemes elsőként magának a gesztusnak a testre gyakorolt hatásait megismerni. Ez ugyanis sokat elárul arról, miért okoz örömöt, ha a megfelelő ember, a megfelelő módon ölel át minket. „Az érintésnek, valamint magának a haptikus (tapintási) csatornának fontos kulturális jelentősége van. A csecsemők, kisgyermekek testi-lelki fejlődése lelassul, ha kevés az érintés feléjük. De ha felnőttként érintést, simogatást kapunk, az is stresszcsökkentő hatású” – kezdi Geist Klára, pszichológus.
Ahogy a szakember mondja: az érintés, ölelés elsősorban az oxitocin hormon szintjét emeli, amelynek jelenléte együttjár az endorfinok termelődésével, ebből fakadóan szorongásoldó, fájdalomcsillapító hatása van. „Emellett az oxitocint kötődési hormonnak is nevezik, hiszen nemcsak a szülés, a szoptatás hormonja, de az agyban, az idegrendszeri működés módosítójaként is jelen van. Növeli a társas kapcsolat iránti fogékonyságot, illetve akadályozza az antiszociális viselkedést. Ezzel pedig áttételesen szerepet játszik a magasabb rendű érzelmek szabályozásában: többek között a szülői, valamint az újszülöttkori kötődési viselkedésre is hat” − fűzi hozzá a pszichológus.
Vonzások és taszítások
Persze maga az ölelés önmagától még nem lesz hasznos, kellemes, nem fejti ki jótékony hatásait. Abban, hogy ez megtörténjen, a résztvevők játsszák az igazán fontos szerepet: a köztük lévő intimitás, őszinteség, valamint az érintéssel kapcsolatos pozitív emlékek a fő mozgatói az átkarolás minőségének. „Az ölelés a pantomimika szintjén is jelzi jó szándékunkat. Kitárt, fegyvertelen karral érkezünk, közelengedve/húzva a másikat, beengedve őt személyes terünkbe. Ez a mozdulat azonban, a megfelelő kapcsolati tapasztalatokkal rendelkező ember számára jelenti a társas támaszt, az érzelmi biztonság felidézését. Akit bántalmaztak vagy elhanyagolóan neveltek, ő tartani fog a személyes tere csökkenésétől” – hangsúlyozza szakértőnk.
Geist Klára hozzáteszi: tiszteletben kell tartani, ha valaki számára az ölelés fullasztó, bizonyos érintés fenyegető, vagy csiklandós. A hasonló embereknek valószínűleg nincs tapasztalatuk megnyugtató érintésről és az érzelmi biztonság élményét sem tudják előhívni. Egyes kutatások szerint, a szorongókban és bizalmatlanokban az érintés és oxitocin hatása, csak fokozza a negatív érzelmeket.
„A jó ölelés kifejezi, hogy az igényeimre való válaszkészség fontos a másik számára: azt kapom, amit akarok és akkor, amikor szeretném. A nem megfelelő ölelés durva behatolás a személyes terembe. Meg kell tanulnunk jól kérni és jól adagolni” – hívja fel a figyelmet a pszichológus.
Amikor a kevesebb több, de nem lehet elég
Az ölelés jelentősége persze nem csupán család, kultúrafüggő is. A különböző országok, nemzetek között más-más szerepet kapnak az összefonódó karok: akad ahol a mindennapok része akár laza, felszínes kapcsolatokban is, másutt kizárólag a legszorosabb családi kötelékekben jelenhet meg. Nem véletlen, hogy a COVID-19 adta szociális visszafogottság és a vele járó érintésmegvonás eltérő módon viselte meg a különböző kultúrák képviselőit.
„Társadalmi szinten, ha túlteng az ölelés, akkor persze hozzászokást vált ki. Ezzel együtt nem feltétlenül szenvedte meg jobban a felszínes gesztusok hiányát, aki naponta 10-20 embert megölelt, mint aki heti egyszer átkarolhatta az unokáját, de most hónapokig nem tehette meg” – mondja a pszichológus.
Szakértőnk hozzáteszi: a jó kapcsolat csak ideig, óráig tudja nélkülözni a valódi érintést. Ezért is rendkívül nehéz a hosszú távon távkapcsolatban élő párok, családok helyzete. „Persze, fejben felidézhető a közelség élménye, az érzelmi biztonság élménye: meditatív állapotban a másik, elfogadó tekintetének, mosolyának, ölelésének érzése, de csak akkor, ha van tartalék, ha van mihez nyúlnunk. A kisgyermek kevésbé autonóm, nincs még tapasztalata a felidézésről, önnyugtatásról. A jelenben él, komoly hiányt szenved. Online kapcsolattartás során, segíteni kell őt az összetartozás élményének felidézésében, a kedves szavak, mimika, pantomimika segítségével. Tartósan azonban nem nélkülözhető az érintés sem kicsinek, sem nagynak”- hangsúlyozza Geist Klára.
Felülírható a rossz minta
De ha már szóltunk a jó ölelésről, milyen más arcait ismerhetjük ennek az ösztönös gesztusnak? „Átkarolni valakit érzelmileg összezavaró módon is lehet: például mereven, mert hiába a kitárt karok, az elutasítás a valódi üzenet. Vagy, hogy másik példát mondjak: akadnak kifejezett csimpaszkodó típusú emberek. Az ő számukra valószínűleg a szeretett személy sohasem volt igazán elérhető. Emiatt matricaként tapadnak, hiszen nem tudnak töltekezni az érintésből: félnek, hogy elvesztik a közelséget. Aztán meg ki tudja, mikor szerzik vissza újra.” – magyarázza a szakember.
Az öleléshez való viszony kialakulása a szülő-gyerek kapcsolatból fakad elsősorban: sok helyen nagyon kevés az érintés, egyszerűen kimarad a szocializációs folyamatból a szeretet ilyen módú kifejezése. „A legszélsőségesebb példákat családterápiából tudom hozni, amikor a kisgyermek annyira nem ismerte az ölelés gesztusát, hogy azt hitte, leporolták. Illetve, amikor neveltetésük, vagy bántalmazott múltjuk miatt illetlennek tartják azt, kizárólag a szexualitás részének hiszik” – fejti ki a pszichológus, aki azonban nem tartja lehetetlennek megtörni a rideg, rossz mintákat.
„Bár a temperamentum, azaz a genetika is befolyásolja a testkontaktushoz való viszonyt, gyakori az érintésben hiányt szenvedőknél, hogy a saját gyermekükkel már meg tudják élni a meghittséget. Érdemes akár terápiát is igénybe venni, ha megvan az elhatározás az érintett személyben, hogy számára szülőként fontos az érzelmi biztonság, a szeretetteljes érintés biztosítása a negatív példa ellenére is.”
Tudatosság az érintésben
Geist Klára párterapeutaként is dolgozik, munkája során pedig úgy tapasztalja, felnőttként is formálhatóak, nyitottabbá tehetők az emberek. „Létezik egy szexuálterápiás / intimitásépítő módszer: az érzéki fókusz gyakorlat. Egymást tanítják a pár tagjai, hogy az érintésben, bőr-bőr kontaktban örömet találjanak. Hiszen ez tanulható!”- figyelmeztet a szakember.
Ahogy mondja: szomorú a tapasztalat arra vonatkozóan, milyen sok ember nőtt fel a jóérintés élménye nélkül. Pedig ezt az ismeretet kamatoztathatná felnőttként: hiszen az ölelés érzelmi kötődés erősítű hatású.
Pozitív változás viszont, hogy mára már a legtöbben tudatosan keresik, mit szeretnének adni és kapni a párkapcsolatban: legyen az érintés vagy épp egy kedves szó. „A szeretetnyelv elmélete a hétköznapi kultúra részévé vált, szinte iskolázottságtól függetlenül tudják nők és férfiak, hogy épp ölelésből vagy minőségi időből vágynak többre a kapcsolatban. Ugyanezt látom a gyermeknevelés tekintetében: hála a hétköznapi pszichológiai kultúrának, egyre többen értik, hogy az ölelés, a szeretetteljes érintés segíti a gyermekek testi-lelki fejlődését” – osztja meg bizakodó tapasztalatait a szakember.
