A mozi meleg csillagai – 20., befejező rész: Jonathan Groff

Jonathan Groff a pennsylvania-i Lancasterben született 1985. március 26-án, édesanyja testnevelő tanár, édesapja lovas edző volt. Van egy fivére, David. Madoista családban nőtt fel. A Conestoga Valley középiskolában érettségizett 2003-ban, majd tovább tanult a Carnegie Mellon egyetemen, amíg nem kapta meg az első komolyabb szerepét 2005-ben az In My Life-ban. Másságát 2009-ben vállalta fel.

KARRIER

Jonathan egy swing táncos kapitányt alakított az In My Life musicalben, amelyet Joseph Brooks írt. A darabban volt egy fiú, akinek Tourette szindrómája volt. Ezt a szerepet még számos másik követte. 2007 áprilisában jelölték Desk Awardra, dráma kategóriában, a Spring Awakeningben nyújtott előadásáért, majd egy hónappal később a Tony Awardra, mint legjobb férfifőszereplő a musicalből, de a díjat végül David Hyde Pierce vitte el. Visszatérőként szerepelt az ABC szappanoperájában, One Life to Live-ben, mint Henry Mackler. Jonathan később megkapta Claude Buwoski szerepét a Hair musicalben, amely 2008. július 22. és augusztus 31. között volt látható.

Szerepelt továbbá a Michael Lang Ang Lee által rendezett nagyfilmben, a Taking Woodstockban. Vendégszereplőként játszott a Glee-ben, mint Jesse St. James, aki a rivális, Vocal Adrenaline kórus tagja volt. Groff visszatért a népszerű sorozatba, a Glee-be a második évad végén, ahol a karaktere megpróbál bocsánatot kérni Racheltől. 2012 augusztusától egészen októberig Ian Todd-ként szerepelt a Starz TV sorozatában, a Boss-ban. Jonathan játszotta el Ken szerepét a Tony díjas Redben, olyan színész mellett többek között, mint Alfred Molina, aki a festő, Mark Rothkot játszotta el. A show 2012. augusztus 1-jétől egészen szeptember 9-éig ment. 2013 augusztusában további hat előadást tartottak, ezúttal Los Angelesben. Az előadásokat a rádióban is sugározták.

2014-ben egy kisebb szerepet kapott az Amerikai mesterlövész című filmben Bradley Cooper oldalán, majd ugyanebben az évben kapta meg Patrick Murray szerepét a Keresem... című szériában.

A KERESEM

2014-ben debütált az HBO saját sorozata a “Looking”, ami három harmincas homoszexuális barát – Patrick (Jonathan Groff), Agustín (Frankie J. Alvarez) és Dom (Murray Bartlett) –  életét, szerelmeit követi nyomon. Az alkotók naturálisan és humorral mutatják be, hogyan keresik a boldogságot a szexuálisan nyitott San Franciscóban. Kezdetektől “a meleg” Szex és New Yorkként emlegették a szériát, a magyar HBO pedig a “Keresem” címmel vetítette. Sajnos a csatorna két évad után elkaszálta a produkciót, de a rajongók nyomásának engedve később leforgattak egy játékfilm hosszúságú búcsúepizódot.

A Keresem szereplői

Jonathan Groff elmesélte, hogy a pilot első leforgatott jelenetében éppen az erdőben volt a karaktere, méghozzá kézimunkázás okán… (Nem varrásra kell gondolni!)

“A sorozat többé kevésbé azokról az emberekről szól, akik a húszas éveikben próbálják meghatározni önmaguk, illetve azokról is, akik beléptek a harmincas-negyvenes korosztályba, és még mindig próbálják megtalálni a helyüket a világban” – nyilatkozta Groff egy magazinnak a bemutató kapcsán.

Szóba került az ikonikus Fiúk a klubból című sorozat is, ami az első olyan amerikai sorozat volt, ami naturálisan – és meglehetősen sikeresen -, ábrázolta a melegek életét.

“Gimis voltam. Emlékszem, egyszer meglátogattam pár barátomat az egyetemen, és elmentünk egy partira, a tévében pedig valaki ezt nézte. A jelenet, amit elkaptam arról szólt, hogy valaki megdugott valakit a gőzfürdőben. Emlékszem, arra gondoltam ‘Ó, te jó ég’. Ez túlságosan érzéki volt a számomra.” – nyilatkozta Groff, majd hozzáfűzte – “Akkor már tudtam, hogy meleg vagyok, de még mindig gimis voltam, így titkoltam is.“

MAGÁNÉLETE

2009. októberében Jonathan elmondta a Broadway.com-on, hogy részt vesz a Nemzeti Esélyegyenlőségi felvonuláson márciusban, Washington DC-ben, amellyel azt a tényt szerette volna megerősíteni, hogy „meleg és büszke”.

A sztárt 2012. elején Los Angelesben kapták lencsevégre párjával a paparazzik. A szintén színész Zachary Quinto-val épp négylábú kedvenceiket sétáltatták. Fél évvel azelőtt talált rájuk a szerelem. Zachary 2011 októberében vállalta fel homoszexualitását, majd 2012 szeptemberében Zachary Quinto megerősítette kapcsolatát Jonathannel. Akkoriban sokakat megrázott az eset, amikor egy 14 éves fiú, Jamey Rodemeyer öngyilkosságot követett el mássága miatt. Zachary az ilyen és hasonló tragédiák miatt érezte szükségét a nyilvános szerepvállalásnak, és úgy döntött párjához hasonlóan, ő sem titkolózik tovább. Ezt követően a melegek egyenjogúságának élharcosa lett, aktív támogatója például a Trevor Project nevű szervezetnek, amelynek célja, hogy megelőzze a szexuális hovatartozásból fakadó öngyilkosságokat.

Sajnos azonban Jonathan és Zachary szerelme nem tartott sokáig, a páros 2013 júliusában bejelentette szakítását.

Jonathan és egykori párja, Zachary

JONATHAN GROFF INTERJÚ

Brutálisan őszinte interjút adott Jonathan Groff a FourTwoNine vezető szerkesztőjének, Kevin Sessums-nak. (Az interjút magyarul a media-addict.hu közölte Bereczki Dávid fordításában 2015-ben.)

Kevin Sessums: Immár 8 éve ismerlek, Jon. Mi akkor találkoztunk, amikor Melchiort alakítottad a Tavaszébredés musicalben a Broadway-n. Most egy 30 éves férfi vagy. Sok minden történt az elmúlt 8 évben. Tekintsünk vissza a 22 éves énedre, még mindig felismered magad benne?

Jonathan Groff: Sok esetben ugyanúgy érzek. Úgy gondolom, ugyanaz maradt a személyiségem. Nagyon sok ugyanolyan dolog érdekel, de a legnagyobb dolog, hogy akkoriban még a „szekrényben voltam”. A különbség aközött, hogy a szekrényben legyél, vagy előbújj, egy meleg férfi számára hatalmas dolog. Úgy érzem, még mindig kötődök a 22 éves énemhez, de az hogy nem voltam nyitott az életem egyes részeivel – amivel most már nagyon is nyitott vagyok – teljesen szürreális.

KS: Hány éves voltál, amikor előbújtál?

JG: 23 éves voltam. Egy hónappal azután, hogy befejeztem a Tavaszébredést. Egyedül mentem Európába. Ez volt az első alkalom, hogy elhagytam az országot. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül vakációztam. Florence-ben voltam és naplót vezettem. Mindig volt nálam egy napló. Az egész Tavaszébredés alatt is, az egész középiskola alatt, minden egyes nap írtam a naplómat. Leültem az öltözőmben minden egyes Tavaszébredés előadás után és megszállottan írtam az aznapi előadásról. Tehát Florence-ben írtam a naplómat, amikor rájöttem, hogy még sosem írtam a naplómba a barátomról, és akkor már 3 és fél éve voltam kapcsolatban vele. Talán azért sem írtam róla soha a naplómba, mert féltem, hogy valaki elolvassa. De akkor Florence-ben egyik nap elkezdtem írni róla és rájöttem, hogy még soha nem csináltam, csak csodálkoztam. „Mi történik velem?” Abban a pillanatban tudtam, hogy elő fogok bújni a szekrényből. Hazajöttem és azonnal előbújtam a családomnak, majd a barátaimnak. Majd pedig szakítottam a párommal és kiköltöztem a lakásból, amiben csak „lakótársak” voltunk.

KS: Ő még „a szekrényben” volt?

JG: Igen, mi egy kétajtós szekrényben éltünk.

KS: Ez sokkal többnek hangzik, mint egy egyszerű lépés.

JG: Pontosan. Amikor 24 lettem, Gavin Creel-lel randiztam, elvitt engem a Washington-i felvonulásra, ez nagyon nyilvános volt, annak ellenére, hogy előbújtam a barátaimnak és önmagamnak is.

KS: Mindezt az egészet teljes higgadtsággal és elegánsan csináltad végig. Ez nagyon szép, amikor valaki nem csak a tehetségéről híres, hanem a személyiségéről is. Ez nem mindig egyszerű. Ugyanez a higgadtság és elegancia megvan az HBO-s Keresem című sorozat Patrick-jában is és még talán bátrabb is. Úgy gondolom sok esetben bátrabb dolog egy meleg színésznek meleg szexjelenetet csinálni, mint te és Russel Tovey – aki szintén előbújt – mint ha két hetero színész csinálná. Profi értelemben véve, elképzelhetetlen benyomások folytán akár be is tudnak téged skatulyázni, de ti mégis vállaltátok a feladatot.

JG: Ez nagyon vicces nekem, mert meleg szexjelenetet csinálni és hetero szexjelenetet csinálni – a különböző eszközök ellenére – ugyanolyan. Bár Russel megdugott a sorozatban, így úgy vélem ez egy kicsit más.

KS: De te is megdugtad őt.

JG: És én is megdugtam őt. De nekem, a szexjelenetek sokkal jobban szólnak az intimitásról, mint a szexualitásról. Az egész a kémiától függ egymás között, mindegy, hogy az férfi vagy nő.

KS: Neked és Russelnek úgy tűnt ez megvolt. Igazán „megmerevedtem” (szexuális szóvicc) a jelenetek láttán.

JG: Igen-igen, ezt már mondtad korábban, Kevin. Imádlak is érte. Ez egyfajta dicséret. De megismétlem, ez inkább az intimitásról szól. Például, amikor Lea Michele-lel voltam a Tavaszébredésben, nagyon intimek voltunk egymással. El kellett játszanom, hogy megujjazom őt, behatolok és elmegyek benne – mindezt az egész gyakorlati szexuális szarságot. Amit mi nagyon jól el is adtunk, bár megvolt a szikra köztünk és a bizalom is egymás iránt. Mi igazán érzelmesen is kezdtünk kapcsolódni egymáshoz. Semmit nem számít mint egy olyan gyakorlati dolog, hogy a farok a vaginában van. Nekünk már akkor megvolt a jó kémia, amikor először találkoztunk.

KS: Tudta Lea akkor, hogy te éppel bujkálsz a szekrényben?

JG: Sosem beszéltünk erről.

A Keresem és filmbéli partnere, Russel Tovey - szex jeleneteik is voltak

KS: Emlékszem, amikor bementem a backstage-be és dumáltam veled egy kicsit, ő egy olyan „Ki ez a vén buzi?” – nézéssel tekintett rám, mintha védeni akarna téged vagy mintha beléd habarodott volna. Te és Lea azóta is nagyon közeli barátok vagytok.

JG: Igen, azok vagyunk. Sosem jártam egyetemre, de elképzeltem, hogy milyen, amikor összenősz valakivel az egyetemen. Nagyon vad utazáson mentünk keresztül a Tavaszébredés alatt. Ráadásul, nem is azok voltunk, akik most vagyunk. Folyamatosan találtuk ki, hogy kik is vagyunk, mintha egyetemen lennénk. Egy nagyon intenzív és mély tapasztalat volt az egész munka folyamán. Így alakult ki – és azóta is tart – egy nagyon bensőséges barátság, ami csak akkor történhet meg, amikor abban a korban vagy, amikor nem tudod, hogy mégis ki vagy. De sosem beszéltünk a magánéletemről. Ez a fantasztikus benne, most már kendőzetlenül beszélek mindenről, amiről korábban Lea nem is kérdezett.

KS: Te ismersz más színészt, aki bujkál a szekrényben valamilyen okból?

JG: Ahham.

Jonathan és Russel - Keresem

KS: Fáradoztál már azon azóta, hogy előbújtál, hogy beszélj erről, mondjuk egy interjúban, vagy hogy te legyél a meleg színészek szóvivője, vagy csak inkább egy normális meleg ember?

JG: Amikor előbújtam, megértettem, hogy talán soha nem leszek egy Nicholas Sparks film romantikus főhőse. És ezzel tökre kiegyeztem. Imádom a színházat. Azért jöttem New Yorkba, hogy színpadi színész legyek. Nagyon sok nyíltan meleg színpadi színész van. Amikor előbújtam, megbékéltem a ténnyel, hogy talán nem leszek egy nagy mozi sztár vagy hatalmas TV sztár. De inkább lennék egy dolgozó színész és nem takargatni semmit a magánéletemben. Furcsaság, de miután előbújtam, sokkal több filmes és tv-s munkám lett. Ez mind módja annak a kimondásának, amit már százszor meg százszor átgondoltam, hogy ilyesfajta elfogadás igenis létezik, és ez az ami igazán letudja dönteni a falakat. Ez az, amit Harvey Milk mondott a barátainak az előbújásról. Az a fontos, hogy minél többet beszélünk valamiről, annál kevesebbet kell majd arról beszélni. Ez nekem személyesen, felszabadító érzés. Imádok beszélni arról, amiről sokáig nem is mertem.

KS: Mondták valaha a szüleid, hogy ne beszélj inkább erről?

JG: Soha nem mondtak ilyet, de ők sosem nézték meg a Keresemet. Ők nem is látták az első évadot. Miután elkezdtem forgatni a második évadot, de még mielőtt elkezdték volna adni a tv-ben, otthon voltam az ünnepekkor, és azt mondtam, hogy ez a projekt nagyon sokat jelent számomra és tényleg úgy érzem, hogy nézniük kéne. Ők meg azt mondták, hogy nem akarnak látni engem szexelni. Aztán amikor visszamentem New Yorkba és a második évad elkezdődött a tv-ben, kaptam egy hívást apától. Elmondta, hogy éppen kapcsolgatott a csatornák között, amikor meglátta, hogy a Keresem megy és emlékezett a beszélgetésünkre, hogy nekem mennyit jelentene, ha nézné. „Azzal elkezdtem nézni” mondta. „Valami sráccal voltál az ágyban, és amikor éppen az óvszerért nyúlt, na azt már nem tudtam megnézni.” Apa szó szerint a Keresem legkendőzetlenebb jelenetében kapcsolódott be a sorozatba, amiben Russel karakterével szexelek a 2. évad 3. részében.

KS: Édesanyád családja metodista. Édesapádé pedig mennonita. Ők vallásosak?

JG: Nem igazán. Csak egy konzervatív közösségből jöttek Pennsylvaniából. Miután apa látta „A szív bajnokai”-t, felhívott és elmondta, hogy rosszul érzi magát hogy látta Sandra Bullock-ot egy ágyban Tim McGraw-val, mert neki Faith Hill a felesége.

A Keresem egyik jelenete

KS: De elfogadták, hogy meleg vagy?

JG: Nem. Teljesen sokkoltam őket, amikor megtudták. Egy kis ideig tartott, míg feldolgozták. Egyszerűen nem tudták megérteni. De sosem tartottak fogva vagy bármi más. Találkoztak több párommal is. Az egyiket haza is vittem Karácsonyra egy pár évvel ezelőtt és ők vettek neki is ajándékot. Édesapám akkor mondta el, hogy nagyon rosszul érzi magát, amiért régebben viccet csinált a csajos srácokból a gimiben, és most pedig neki van egy meleg fia.

KS: Édesanyád egy általános iskolai tanár, ez elég leszbisnek hangzik.

JG: Teljesen. Ő nagyon sok leszbikus tanárral dolgozik együtt, de egy dolog, ha a munkatársad meleg, meg egy másik, ha a saját fiad.

KS: Van egy idősebb bátyád. Ő hogy fogadta?

JG: Nagyon jól, de ő is megvolt lepődve.

KS: Két srácot ismerünk akivel jártál, az egyik Gavin, akit korábban említettél is, míg a másik Zachary Quinto. Könnyebb színészekkel járni, mint egyszerű civilekkel?

JG: Nem hiszem, hogy könnyebb lenne. Úgy érzem színésszel járni azért jó, mert megértik a munkarendedet, ha például 3 hónapra elutazol forgatni és mindent, ami vele jár. Amikor Gavinnel és Zach-kel jártam, ez sokkal jobban szólt az emberről, nem pedig arról hogy éppenséggel színészek. Ennek a járás dolognak jobban kellene arról szólnia, hogy ők maguk, mint emberek milyenek, mint hogy mi a foglalkozásuk.

KS: Úgy gondolom egy másik színésszel járni egyfajta versenyzés a másikkal.

JG: Ez egy furcsa dolog. Azt hinnéd, hogy ez csak arról szól, hogy két srác együtt van. De ez pasi dolog. Mindemellett sosem éreztem egyik sráccal sem akivel randiztam, hogy versengtem volna.

KS: Gavin nem ugyanazt a szerepet játszotta a Hair-ben, mint te? Te voltál Claude a Central Park-i előadásban, míg ő játszotta a szerepet, amikor a Broadway-n adták.

JG: Nem csak ez, de ő játszotta Melchiort a Tavaszébredés eredeti workshopján.

KS: Ez egy kicsit vérfertőző, furcsa és nárcisztikus.

JG: Egyszerűen csak fura.

KS: Nagyon sikeres vagy a közéletben. Sikeresnek érzed magad a magánéletben meleg férfiként, amikor már házasodni és gyermekeid is lehetnek?

JG: Nem.

KS: Néhányunk a boldogságot melegként még mindig heteroszexuális kontextusban érti, de sokszor kérdezem magamtól, hogy túl szexista az a kérdés egy meleg férfitől, hogy lehet teljes értékű életed anélkül, hogy lenne férjed és gyereked? Ez az, amire mindig is vágytál?

JG: Imádom a gyerekeket és a bátyámnak is van. Nekem csak el kell kezdeni gondolkozni azon, hogy lehet-e saját család ugyanúgy, mint ahogy a bátyámnak, vagy a barátaimnak van. Nagyon sok meleg barátom van, akik vagy kapcsolatban vannak vagy szinglik, ők nem kevésbé sikeres, vagy boldogtalanok, mert nincsen gyerekük. De számomra ezt még nem is tudom.

KS: Egyszer azt mondtad, hogy megrögzött monogám vagy. Ezt most is kimondanád?

JG: Igen, az voltam.

KS: Tehát már nem vagy az?

JG: Nem. Egy évtizede, én csak kapcsolatról-kapcsolatra jártam. De az elmúlt 2 évben, csak randizgattam, de nem volt konkrét párkapcsolatom.

KS: Mennyire figyelsz oda, hogy éppen kivel randizol, vagy esetleg kivel fekszel le, mondjuk elmegy és elmeséli a történetet valahol. Tudom nem nagyon vagy része a közösségi médiának, de nagyon sokan igen. Nem aggódsz, hogy a szexuális életed közbeszéd tárgya lesz, attól eltekintve, hogy nyíltan meleg vagy? Ez két teljesen különböző dolog, hogy elmondod ki is vagy valójában, de a szexuális élet inkább tabu.

JG: Úgy vélem, hogy csinálni egy meztelen képet, egy videót, vagy netalántán egy szexvideót – ezek azok a dolgok, amiket soha nem fogok – mert nem is érdekelnek. De nagyon sok ember hazudik. Találkoztam már olyan sráccal, aki azt mondta, hogy találkozott valakivel, aki azt állította, hogy lefeküdt velem, pedig nem. Így egy kicsit tök mindegynek érzem. Egyáltalán nem érdekel.

KS: Mindenki azt tesz, amit akar, és ha valaki erről beszélni is akar, na és?

JG: Pontosan. Ha én lefekszek valakivel és elmondja a barátainak, az csak az élet. Ezzel senki nem tud csinálni semmit.

KS: De hiszen te vagy a főnyeremény, azaz én azt hiszem. Szexi vagy és híres. Egy elérendő célpont vagy.

JG: Nem, egyáltalán nem vagyok főnyeremény, nagyon nem.

KS: Hát, miután a cikk kijön, biztos az leszel. Beszélve a kapcsolatokról, bár egy kisebb belső sokként élted meg a Keresem kaszáját, ez valami olyasmi volt számodra, mint egy szakítás? Egy kicsit elhagyottnak és elutasítottnak érezheted magad.

JG: Teljesen. De kevésbe egy visszautasítás, mert egy színésznek meg kell küzdenie a visszautasítással napi szinten Úgy nőttem fel, hogy megtanultam kezelni azt a fajta erőtlenséget, amikor nem tudod egyszerűen irányítani a dolgokat. Számomra, a szomorúság az, ami sokkal jobban kihatott a második évadra és az egész világunkra. Sok-sok történet volt még benne. San Francisco, ahol a forgatások is zajlottak tele van történettel, mert olyan sokszínű és lenyűgöző és olyan sok hely van, ahova el lehet menni.

KS: És lehetséges, hogy lesz egy HBO-film, ami lezárja a dolgokat, mert a vége, ami volt, nem igazán volt a vége. Gondolom, nem tudod elengedni teljesen. Olyan érzelmes, szinte bűnös szerelmi kapcsolatban voltál a sorozattal.

JG: Még nem is akarom elengedni. Nem állok készen. Nagyon hálás vagyok, hogy visszamehetünk és egy kis lezárást adunk az élménynek. Mert én nem akarok búcsút mondani ennek, azóta, hogy hallottam a híreket.

KS: A Hamiltonban játszott szereped segített a továbblépésben? New York-ban nagyon közkedvelt darabról van szó és te vagy György király kirobbanó szerepében.

JG: Istenem, ez nagyon tompította az ütést. Ha nem lettek volna a Hamilton-beli élményeim, akkor amikor megtudtam, hogy a Keresemet törölték, nagyon-nagyon szomorú és elkeseredett lettem volna.

KS: De a stáb többi tagja nem rendelkezik a Hamilton élményével, ami segítené őket a továbblépésben. Rosszul érzed magad, hogy neked ott van a Hamilton, míg másnak nincs?

JG: Nem. Sarah Condon, a Keresem producere mindannyinkat elhívott ebédelni 3 nappal azután, hogy bejelentették a kaszát. Murray Bartlett (Dom) és én a kasza másnapján ebédeltünk együtt és zokogásban törtünk ki. Mi olyan sokat tapasztaltunk egy igazi csapatként. Mindannyian kaptunk rosszat a Keresemen kívül is, de mindenkinek ott volt a saját Hamiltonja.

KS: Hogy írnád le György király szerepét, számát az előadásban? A nyegle egy jó szó lenne, arra, hogy jellemezd ezt?

JG: Inkább olyan pléhpofának mondanám. Egy olyan nevetséges jelmezt viselek, amilyet még sosem láttam. Az előbb te hasonlítottad a Keresem kaszáját egy szakításhoz. Ők írtak is egy szakító dalt György királynak a darabba. Egy olyan 60-as évekbeli Beatles angol popot, egy adag R&B-vel és rappel. Majd György király kirobban és elénekel egy olyan igazi „baszdmegmagad”-szakítós dalt. Ez kibaszottul vicces. Amikor felkértek a szerepre, azonnal igent mondtam, mert szerettem a többieket – Lint, Andyt és Thomast. Sosem láttam az előadást így nem igazán voltam biztos benne, hogy mire is mondtam igent. De amikor először láttam zokogtam. Ötször láttam egy huzamban és mindig zokogtam. Ez egyértelműen egy cameo. Nem csak arra a 9 percre vagyok ott, de a pillanat kirobbanó a kosztüm miatt, és én fehér vagyok, senki más nincs a stábban aki fehér.

KS: Ez volt kimondottan a legkedveltebb darab a Publicban és most újra a Broadway-n játsszák. Csalódott voltál az estén, amikor Madonna ott volt és Lin-Manuel (a darab rendezője) megtiltotta, hogy hátulról elő gyere?

JG: Nem. Az a picsa folyton a telefonját nyomkodta. Nem is téveszthetted el a színpadról. Teljes feketeség volt a színpad előtt, de az iPhone-jának fényében teljesen jól láttam az arcát úgy az előadás háromnegyedében. Ami nagyon vicces, mert ez a szombat esti előadáson volt, a szombati matinén pedig maga Michelle Obama volt ott. Mi összegyűltunk a Broadway Cares tagjaival az előadás után és Mrs. Obama a közönség soraiban maradt míg a Broadway Cares beszédet tartott, majd Lin felhívta a színpadra és a közönség megtapsolta őt. Majd hátrajött a backstage-be és mindenkit megölelt, a fodrász hölgyet, az öltöztetőket, minden egyes stábtagot. Ő azt mondta – idézem – „Ez a legjobb fajta művészet, amit valaha láttam” Ez őrület. Sosem volt még ilyen színházi élményem, pedig már volt a közönségben Hillary Clinton, Michelle Obama, Bernadette Peters, Busta Rhymes, Black Thought, Jimmy Fallon vagy Dick Cheney…

KS: Várjunk csak, Dick Cheney? Ő is hátrament a backstage-be?

JG: Nem, ő nem jött.

Források: femina.hu, media-addict.hu, starity.hu

UTÓSZÓ

A Mozi meleg csillagai sorozatunk ezzel véget ért. A 20 folytatásban csupán néhány meleg sztárról írhattunk, de nem is a teljesség volt a cél (hiszen tudjuk, azt mondják, a fél Hollywood meleg), hanem az, hogy bemutassuk, miként változott az évtizedek alatt a társadalom viszonya a homoszexuális művészekhez; maguk a színészek hogyan kezelték másságukat; s hogyan válik napjainkban talán már elfogadhatóvá a film világában a melegség.

Az 50-es években tudtak a dologról, de nem beszéltek róla. Voltak, akik együtt éltek partnerükkel, mint Montgomery Clift, Rock Hudson vagy Cary Grant, mások alibi házasságot kötöttek, de férfival élték életüket, mint Marlon Brando. Mások csak megízlelték ezt a gyönyört, mint Paul Newman.

A 60-as évek vége szexuális forradalmat hozott, amikor talán egy picit divat is volt melegnek lenni. Ez jellemezte a 70-es éveket is. Alain Delon sokszor hencegett ilyen kapcsolataival, s habár nőkkel osztotta meg mindennapjait, egy-egy lehetőségért bizony ráheveredett arra a bizonyos szereposztó díványra.

A 80-as években azonban minden megváltozott, talán az AIDS megjelenése, s ennek okán a melegek általános társadalmi kirekesztettsége miatt. A 80-as évek sztárjai máig titkolják másságukat, köztük John Travolta, Tom Cruise…

A 90-es években voltak, akik felvállalták önmagukat, de ez akkortájt egyben az önkéntes száműzetést is jelentette számukra a film világából. Gondoljunk csak Rupert Everett példájára!

A változást a 2000-es évek hozták el. A fiatal alkotók közül sokan előbújtak, s ez nem törte derékba művészi karrierjüket. A lista hosszú: Xavier Dolan, Russell Tovey, Jonathan Groff… Reméljük, hogy ez a lista még hosszabb lesz.

A mozi meleg csillagai című sorozatunk ezzel véget ért, de hamarosan újabbat indítunk Szivárványsztárok címmel, amelyben egy-egy meleg alkotó pályafutásával ismertetünk meg benneteket, illetve sorra vesszük a legjelentősebb meleg tematikájú filmeket, sorozatokat.

Látogassátok továbbra is rendszeresen a gay.hu (melegfilmfelirat.hu) oldalt!

A sorozat további cikkei

Montgomery Clift James Dean Marlon Brando Rock Hudson Paul Newman Cary Grant Errol és Sean Flynn Tyrone Power Jr. Richard Chamberlain Alain Delon Rupert Everett John Travolta Tom Cruise Keanu Reeves Matt Bomer Wentworth Miller Patrick Swayze Xavier Dolan Russel Tovey Jonathan Groff