A legmelegebb sportág sokáig egyetlen meleg játékosa

Megkezdődött a Labdarúgó Világbajnokság.  A következő egy hónap csak a fociról szól a földgolyón. Ennek apropóján mi is többet foglalkozunk majd a focival, de egy kicsit „más” szemszögből. Például, hogy miért nevezik a legmelegebb sportágnak, s mégis miért ilyen kevés azon labdarúgók száma, akik előbújtak. Kik voltak azok, akik nyilvánosan is felvállalták másságukat, s mi lett a sorsuk? Ugyanakkor kíváncsian várjuk, történik-e esetleg coming out a futball láz őrületében az elkövetkező egy hónap alatt. Jó szurkolást mindenkinek e tekintetben is!

Justin Fashanu (1961-1998) volt az első afrikai származású játékos, akiért többet fizettek 1 millió fontnál. És Európa első és sokáig utolsó profi labdarúgója, aki a pályafutása alatt nyíltan felvállalta, hogy meleg. Az Index emlékezett meg róla néhány éve, ugyanis története sokat megmagyaráz abból a képmutatásból, amivel a profi labdarúgás a homofóbia kérdését kezeli. Bár vannak biztató fejlemények, például Van Gaal és a holland válogatott ott bulizott az amszterdami Pride-on, az amerikai bajnokságban zavartalanul játszik Robbie Rogers, a német Thomas Hitzlsperger személyében pedig egy volt Premier League játékos is coming outolt már, de az összkép még mindig elég sötét. Nem annyira, mint a nyolcvanas években, de majdnem.

Justin Fashanu húszévesen igazolt a Nottingham Forresthez, hatalmas reményekkel. Brian Clough edző csapata ekkoriban Európa óriása, 79-ben és 80-ban is elhódították a BEK-serleget. A stílusában enyhén fergussonos edző a Norwich City-ből igazolta le az előző szezon legszebb gólját jegyző csatárt, 1.25 millió fontért (viszonyításként: abban az évben a legdrágább igazolás 1.5 millió font volt). Amint Clough tudomást szerzett róla, hogy meleg - ami nem volt nehéz -, a játékos örökre elvágta magát nála. Így írja le a beszélgetést az edző önéletrajzi könyvében:

„Hová mész, ha kell egy vekni kenyér? - kérdeztem tőle. - Gondolom a pékhez. Hová mész, ha kellene egy báránycomb? A henteshez. Hát akkor minek jársz még mindig azokba a rohadt buzibárokba?"

Az angolok ma azt mondják, az öltöző simán befogadná a nyíltan homoszexuális játékosokat, de a közönség zaklatását sajnos nem kerülhetnék el. Fashanu senki zaklatását nem kerülhette el. Edzők, csapattársak, ellenfelek és a nagyközönség, mindenki feljogosítva érezte magát, hogy sértegesse.

Egy csapatnál érezte jól magát, a Southamptonnál, de náluk csak kölcsönben játszott, és nem volt pénzük, hogy végleg megvegyék. 1983-ban súlyos térdsérülést szenvedett, vagyonokat költött a rehabilitációra, angol csapatok és amerikai kórházak között ingázott, de nem adta fel. Megjárta a fél angol bajnokságot, illetve az Egyesült Államokat, Kanadát, Ausztráliát és Új-Zélandot.

1990-ben állt a nyilvánosság elé melegségének tényével, ekkor épp az angol Leyton Orient játékosa volt, és még mindig csak 29 éves. A Sunnak adta el a sztorit, ami nagy hibának bizonyult. A lap Fashanura hivatkozva parlamenti képviselőket is belekevert az ügybe, meg több más nevezetes személyiséget, semmi esély nem maradt a normális reakciókra, és semmi esély nem maradt, hogy szülőhazájában normális élete legyen.

Ennél is sokkal nagyobb tragédiaként élte meg, hogy saját bátyja is kitagadta, pedig neki profi játékosként - John Fashanu kétszeres angol válogatott volt - pontosan tudnia kellett, hogy min ment keresztül. John felajánlott neki 75,000 fontot, hogy ne álljon a nyilvánosság elé a történettel, miután pedig ezzel nem ért célt, egy másik bulvárlapban az egész családja nevében kitagadta őt.

Pályafutása az Egyesült Államokban végződött. Itt élt, amikor egy évvel később, 1998 márciusában egy 17 éves fiú nemi erőszakkal vádolta meg. Lakóhelyén, Marylandban 16 év volt a kölcsönös beleegyezésen alapuló szex korhatára, a homoszexuális aktust viszont büntette a törvény, így joggal tarthatott az eljárástól. A rendőrségen kihallgatták, de nem vették őrizetbe. Mivel félt attól, hogy a bíróság nem kezelné elfogulatlanul az ügyét, elhagyta az országot.

Amikor visszatért Angliába, a sajtó - többek közt a The Times és a BBC is - azt harsogta, hogy az amerikaiak nemzetközi letartóztatási parancsolatot adtak ki ellene, és a kiadatását kérték az angoloktól. Május 3-án betört egy üres raktárba, és felakasztotta magát.

“Rájöttem, már eldöntötték, hogy bűnös vagyok. Nem akarok több szégyent hozni a családomra és barátaimra" - írta búcsúlevelében. (Index, 2016)