x
Xavier Dolan

Filmpédia: Xavier Dolan

08/24/2018 - 0 Hozzászólások

Xavier Dolan (1989. március 20. Quebecben, Kanada) francia-kanadai művész, rendező, modell, színész és szinkronszínész, napjaink egyik legnépszerűbb független filmese. Fiatal kora ellenére a Cannes Filmfesztivál díjazottja és nemzetközileg elismert rendező.

Édesapja, Manuel Tadros, egyiptomi-kanadai énekes és színész, míg édesanyja a kanadai-francia tanárnő Geneviéve Dolan. Xavier gyermekszínészként kezdte a karrierjét. Bevallottan homoszexuális, és a Megöltem anyámat ezért is félig fikciós, félig önéletrajzi dráma.

Xavier Dolan az egyik legelismertebb és legtermékenyebb fiatal rendezőnek számít, és különösen szereti őt a filmfesztiválok legnagyobbika, Cannes. 2015-ben bekerült a Cannes Film Fesztivál zsűrijébe, olyan nevek mellett, mint Guillermo del Toro, Sienna Miller, Jack Gyllenhaal és a Coen testvérek.

Színészként nem olyan elismert, mint rendezőként, de az évek során saját filmjein kívül több filmben játszott, valamint szinkronszínészként francia hangja volt Ron Weasleynek a Harry Potterből, Jacob Blacknek a Twilight filmekből és Peeta Mellarknak az Éhezők Viadalából.

Rendezői munkásságát saját bevallása szerint leginkább Michael Hanneke és Jane Campion inspirálták az évek során.

Formanyelve a szakma előtt csiszolódott, és a mozgókép szinte minden eleme stílusának játékterévé vált. Az alábbiakra érdemes figyelni Dolannál, melyek a legjellegzetesebb szerzői vonásai:

Játék a képszélességgel: Xavier Dolan leglátványosabb és talán legizgalmasabb stílusjegye egyértelműen a játék a képszélességgel. A modern filmek hagyományosan 1.85:1 vagy 2.35:1 képarányban készülnek. De nála nem: az Így is, úgy is Laurence 1.33:1 arányt használ, a Tom a farmon 1.77:1-es méretben készült, a Mommyt pedig egészen elképesztő módon 1:1-es méretben forgatta – többnyire. Ugyanis Dolan dramaturgiai okokból néha megváltoztatja az arányokat film közben.

Közeli képek a színészekről: Kis túlzással azt mondhatjuk, Xavier Dolannál a kamera mindig közeli képre fókuszál, és mindig arcokat rögzít. Pontosabban az emberi fejet elölről, oldalról, hátulról, néha a testet, de azt is csak középről szemléli. Lényegében alig hagy helyet az ember környezetének megfigyelésére, pedig a kép összeállításban a háttér legalább olyan fontos. Állandóan játszik a színekkel, az ember mögötti (vagy épp előtti) fal jellemzően kompozíciót alkot a fejjel. Pont ezért alkotásainak poszterein mindig egy arc látható, amelyhez valamilyen formában illeszkedik a háttér. Filmjéből tehát hiányoznak a nagytotálok, a széles perspektívát felölelő képek, pedig a vászonszélesség legtöbbször lehetővé tenné azt. Az arcokra leszűkített látvány révén Dolan minden mozija egyfajta kamaradarab (nem meglepő, hogy már kétszer is színházi adaptációt készített). Még ha sokszereplős jelenetet látunk, akkor sem foglalkozik senki mással, csak a főszereplőivel. A közeli képek révén a rendező világképében az egyéneket a társadalom kényszerzubbonyában látjuk, ahonnan mindig próbálnak kitörni, de ez csak súrlódásokkal, mások megsértésével valósulhat meg.

Homoszexualitás: Csaknem minden filmjében megjelenik a homoszexualitás (Megöltem anyámat, Képzelt szerelmek, Tom a farmon, Ez csak a világ vége) vagy a transzszexualitás (Így is, úgy is Laurence), mégis egészen máshogy, mint amit ennek kapcsán feltételeznénk. A téma iránti vonzalom hátterében természetesen önéletrajzi elemek húzódnak meg: Xavier Dolan bevallottan meleg. Érdekes módon a filmjei ettől még nem klasszikus melegfilmek, vagyis annak a második generációjába tartoznak. A rendező mindig különlegesen, mégis természetesen viszonyul a témához, őszinte érzékenységgel, de nem ártatlan rácsodálkozással. Nála ez inkább egyfajta szerzői álláspont, mellékes jelenség csupán. Nem lehet azt mondani, hogy Dolan világában teljesen elfogadott lenne a homoszexualitás, de nem is teljesen elfogad(hat)atlan. Főhősei nem küzdenek a társadalom ítéletei ellen, és nem büszkék rá, hogy ők fölvállalták önmagukat. A környezetük pedig, még ha nem is teljesen természetesen, de ahhoz egészen hasonlóan közelít hozzájuk. Meleg szereplői nem sérült alakok, pontosabban nem azért sérültek, mert a társadalom kirekeszti őket.

Zűrös anya, csonka család, hiányzó apa: Talán kevésbé látványos, de sokkal hangsúlyosabb a homoszexualitásnál Dolan családképe. Filmjeiben állandóan karakteres anyákkal találkozunk, akik az adott – jellemzően csonka – családban betöltött szerepüket mindig tragédiaként élik meg, amelynek elsődleges áldozatai ők maguk. A rendező alkotásaiban az anyák jellemzően nem akartak gyereket vállalni, de a társadalom rákényszerítette őket. Elvesztegetett fiatalságuk miatt túlkompenzálnak: túl sok sminket használnak, korukhoz nem illő ruhákat hordanak. Közben pedig kifejezetten energikusak, határozottak, tettrekészek. Az anyáknak kétszer is külön filmet szentelt (Megöltem anyámat, Mommy), és még a háromszereplős kamaradarabjában, a Képzelt szerelmekben is az egyetlen szereplő, aki beszélgetésbe elegyedik valamelyik főhőssel, az is egy anya. Mindeközben pedig nincsenek apák, vagy ha élnek, csak villanásnyi időre jelennek meg. A fiatal főhősök életében pedig mintha minden gond oka az apa hiánya lenne: Nic az apja miatt elkényeztetett (Képzelt szerelmek), Hubert a válás óta nem tud együtt élni anyjával (Megöltem anyámat), Francis az apja halála miatt kényszerül a farmon maradni (Tom a farmon). Steve vélhetően az apja halála miatt lett erőszakos (Mommy), Laurence talán a rideg apja miatt, akinek sose tudta kivívni az elismerését, lett transzszexuális (Így is, úgy is Laurence). Louis-Jean családja pedig a csonkaság miatt hever romokban (Ez csak a világ vége).

Karakteres zene: Legalább olyan hangsúlyos elem Dolan művészetében a karakteres zene, mint a képarány. Csak míg az utóbbiban újszerűséggel kísérletezik, a zenében elcsépelt és agyonhasznált daloknak ad új értelmet. Olyan betétdalokat választ, mint az Oasistől a Wonderwall (Mommy), a House of Paintől a Jump Around (Képzelt szerelmek) vagy a Mobytól a Natural Blues. Ezeket azonban képes megtölteni többlettartalommal. A Mommyban például még egy Celine Dion dalt is tudott úgy tálalni, hogy az giccstelen, mégis megható legyen. Gyakori, hogy a zenékből szinte klipet forgat filmjein belül (nem mellesleg kliprendező, ő rendezte Adele Hello c. számához a videót). A kisfilmbetéteiben pedig egészen egyedi megközelítéseket használ, szakít az addig őt kvázi béklyóként megkötő képszélességgel vagy közeli képekkel, és szabadjára ereszti tehetségét. Ezen klipjei olykor mozijának legjobb pillanatait adják: ilyen pl. Nicolas tánca a szülinapi buliján a Képzelt szerelmekben, Steve örömittas bohóckodása a Mommyban, Louis-Jean nosztalgiája a szobájában az Ez csak a világ végében.

Saját univerzuma van: Ha az ember egyszerre megnézi Dolan teljes filmográfiáját, olyan érzése támad, mintha filmjei összefolynának, és mind egy önálló univerzumban játszódnának, ahonnan csak egy-egy pillanatképet mutat be épp a rendező. A karakterek visszatérnek, máshol vagy már az idő múlása miatt némileg másképp, mégis ismerősként köszöntjük őket. Mintha a Megöltem anyámbatban Hubert kollégiumi szobatársa Nicolas lenne a Képzelt szerelmekből, aki pedig Tom elhunyt szerelme lenne a Tom a farmonban. Vagy mintha Hubert tanárnője a Megöltem anyámatban Steve szomszédja lenne a Mommyban. Ezt az érzést erősíti, hogy egy színésszel jellemzően többször is dolgozik a direktor: Anne Dorvallal háromszor (Megöltem anyámat, Képzelt szerelmek, Mommy), Suzanne Clement-nal szintén háromszor (Megöltem anyámat, Így is, úgy is Laurence, Mommy), Nathalie Baye-jel kétszer (Így is, úgy is Laurence, Ez csak a világ vége). Ő maga is három alkotásában vállalt főszerepet (Megöltem anyámat, Képzelt szerelmek, Tom a farmon). Ráerősít továbbá visszatérő szimbolikája (ilyen a cigaretta, ahogy Marie mondja a Képzelt szerelmekben: „imádok cigarettázni. Ez tart életben, amíg meg nem halok”), állandóan visszatérő konfliktusforrásai (város-vidék ellentét, a művészet és a valóság ellentéte) vagy épp egyedi eszközei (a stáblista alatt is folytató cselekmény).

Filmjeivel számos díjat elnyert, többek között a Cannes-, Sydney- és a Velencei Filmfesztiválon.

Filmek Rendezőként: 

  Színészként:

Drupal 8 Appliance - Powered by TurnKey Linux