"A cél szentesíti az eszközt"
Aki nem aludta végig az iskolai történelemórákat, az pontosan tudja, mennyi vér folyt e közmondás jegyében a mögöttünk hagyott évszázadok során. Amikor egy vallási vagy világi ideológiát olyan fontosnak érzünk, hogy hajlandóak vagyunk érte beáldozni az emberi szabadságot, vagy akár az életet is (többnyire persze másokét), az nyilvánvalóan mindig tragédiát jelent, vagy ahhoz vezet. Egészen elképesztő, hogy mennyire nem tanulunk a saját történeteinkből. Tényleg mindig olyanok formálják a közbeszédet, akikre semmi sem ragadt az iskolásévek során?
A fenti plakát a melegeket (leszbikusokat, biszexuálisokat stb.) védő Háttér Társaságé, s manapság az egyetemi faliújságokat díszíti. Őszintén hiszem, hogy a céllal - senkit ne érjen bántódás a szexuális hovatartozása miatt - a társadalom nagy többsége egyetért. Az eszköz azonban vérlázító és megengedhetetlen. A Rákosi-időket idéző propaganda - jelentsük fel egymást! - nem csupán ízléstelen, nem csupán mélyen etikátlan, de totál értelmetlen is. Akit fizikailag bántalmaznak a mássága (vagy bármi egyéb miatt), annak elemi joga, hogy megvédje magát, vagy a rendőrséghez forduljon. Minden más csak szimpla hangulatkeltés, semmi több. Ez a fajta attitűd és kommunikáció abszolút átzuhanás a ló túloldalára. Nem tűnik igazán sportszerűnek, sem pedig hatékonynak, amikor az emberi szabadságot hirdetve épp másokat igyekszünk megfosztani a személyes szabadságuktól.