Poirot esete a tupírfésűvel – Hajmeresztő
Megkockáztatom, hogy nincs olyan ember, aki egy Agatha Christie vagy követői regényének olvasása közben, egy bűnügyi sorozatot nézve vagy a bulvárlapok krimirovatában mazsolázva ne vágyott volna legalább pár percig arra, hogy megoldjon egy igazi bűntényt. Az interakcióra építő darabok lassan ébredeznek is Csipkerózsika-álmukból, Paul Portner pedig igazán meglepő környezetet kínál fel a nézőnek arra, hogy néhány órára botcsinálta nyomozó legyen jó pár tucat társával együtt: egy fodrászszalont.
A történet vérbeli krimibe illő: adott egy fodrászat, két hajszobrásszal, törzs- és betévedő vendégekkel, plusz fűszernek van az emeleten egy a koncertezéshez visszatérő, koros, de világhírű zongoraművésznő, aki naphosszat gyakorol. Kezdetben, ahogy egy jó fodrászszalonhoz illik, pletyka követ pletykát, epés megjegyzés vált szurkálódást és ollócsattanást, majd hirtelen elszabadul a pokol: a művésznőt, aki biztonságát féltve titokban két rendőrt rendelt aznapra a környékre, meggyilkolják a lakásában – és a két fodrász, valamint két vendégük közül bárki lehetett a gyilkos!
