Pokoli páros - Yves Saint-Laurent
[caption id="attachment_8342" align="alignleft" width="367"]
Yves St Laurent és Pierre Bergé[/caption]
Egy alig több, mint egy hónapja Kanadában megjelent könyv lerántja a leplet az egyik legismertebb francia homoszexuális pár, Yves Saint Laurent és Pierre Bergé rejtett életéről. A gyanú szerint marokkói villájukban kiskorúakkal folytattak szexuális viszonyt.
Dühöng a világon a zaklatási botrány. Ellenőrizhetetlenül szedi a fejeket, se szeri, se száma a vélt vagy valós „elkövetőknek”, akik valaha rosszban sántikáltak. Francia nyelvterületen most akkorát durrant egy könyv, hogy süket, aki ezt a hatalmas robajt nem hallja meg.
Bizonyíthatóan nem a mostani zaklatási kampány részeként íródott a leleplező mű, hiszen egy hónapja jelent meg Kanadában, tehát a könyv megírása, szerkesztése, nyomdába küldése miatt jócskán megelőzte a Hollywoodban kirobbant botrányt, amely végigsöpör a világon.
A szerző, Fabrice Thomas már kilenc éve Québecben él, az előző század utolsó évtizedeiben szeretőként – először sofőrként, majd ruhatervezőként – részese volt Yves Saint Laurent, a párizsi divatvilág meghatározó személyisége és párja, Pierre Bergé életének. A múlt hónap végén egy kanadai tévécsatornának nyilatkozva kijelentette: „Olyanokat éltem át és láttam, hogy hozzájuk mérve Harvey Weinstein (a zaklatási botrányt kirobbantó hollywoodi producer) higgyék el nekem, csak ministránsgyerknek számít.”
Az író nem holmi térdre nyúlásról, zaftosabb mondat megeresztéséről, simogatásról, hanem szexuális erőszakról számol be. Hogyan vált a heteroszexuális Thomas – mára megnősült, és családja körében él – a pokoli pár szexuális játékszerévé? Életében valami kapaszkodót keresett, 1984-ben úgy érezte, befogadták a „felső körök”, ám azt is tudta, ennek ára van, orgiákon kellett részt vennie. Hárman szadomazo csoportot alkottak: Bergé őt ostorozta, míg neki kellett Yves-t megvesszőznie, aki örömmel vállalta a megalázott szerepet.
Thomas meghívást kapott Saint Laurent marokkói, Oasis nevű villájába is, amely a marrákesi Jardin Majorelle-ben volt. Vendégként megfordult itt Andy Warhol, a The Rolling Stones tagjai, de számos párizsi politikai személyiség is. Akkoriban Marokkó a szexturizmus egyik fellegvára volt, a francia művészek, akik „új húsra” vágytak, gyakran keresték fel, hiszen az itteni fiúk mind kisportoltak voltak, egész nap a labdát rúgták, és pár frankért sok mindenre készen álltak. Yves és Pierre azonban mindig azt hangsúlyozta, ők itt nem turisták, állandó kapcsolatot ápoltak fiatal szeretőikkel.
Egy esetben a ház melletti parkban Thomas félreérthetetlen helyzetben találta Saint Laurent-t egy kiskorúval. „Ez megengedett errefelé?” – vonta kérdőre később a divatkirályt, aki ezt felelte neki: „Tudnád, mi folyik a pálmakertben!
A hatóságok úgy tesznek, mintha nem látnák. De persze mindenki tudja az igazat.” Bergé egy tévéinterjúban így nyilatkozott: „Nem vagyok pedofil. Sohasem rendeztem lumpolást marrákesi házamban. Aki mást állít, az hazudik.” Volt, aki mást állított. Például egy pap, aki 2013-ban Marokkóban járva arról számolt be egy francia magazinnak, hogy miként folyik „a gyermekprostitúció a Majorelle villa környékén”.
Kövess minket az azonnali hírekért!
„Két ikon, két különleges ember, de két szexuálisan beteg személyiség” – ez Fabrice Thomas magyarázata a nagy hallgatásra, amellyel a könyvet Párizsban fogadták.
„Franciaországban a sajtóban tapasztalható az egyik legnagyobb diktatúra” – ez a volt szerető meglátása. Csupán két hónapja, 86 éves korában halt meg Pierre Bergé (Yves Saint Laurent 2008-ban távozott az élők sorából), akinek a dicsőítő megemlékezéseit most át kellene hangszerelniük. Ne feledjük, hogy Bergé mennyire kötődött a „szabadság” eszméjéhez, persze, ahogy azt ő elképzelte. Mégpedig „a legszélsőségesebb baloldalhoz, a baloldali libertarianizmushoz”.
1930-ban radikális családban született. Semmirekellő, pokolfajzat, és hallatlanul lusta – ez volt az anyja értékelése róla. Az első tüntetésén az apja vállán ülve teli torokból énekelte az Internacionálét. Gyűlölte az egyházat, élen járt az LGBT mozgalom támogatói között, küzdött a homoszexuálisok házassági és örökbefogadási jogaiért, ellenezte a muzulmán fátyolviselést, a 35 órás munkahetet, a környezetvédőket, és nagy hanggal állást foglalt a föderális Európa, a külföldiek szavazati joga, a szabad droghasználat mellett. Egyetértett azzal, hogy a gazdagokat még jobban adóztassák meg. Kivéve a műkereskedőket, ő ugyanis műtárgyak kereskedelméből szerezte és gyarapította vagyonát.
Huszonnyolc éves volt, amikor találkozott Yves Saint Laurent-nal, jól ráérzett, hogy az ő segítségével előtte is megnyílnak a hatalom és befolyás kapui. Később egész Párizs a lábai előtt hevert, diszkrét volt, és nagylelkű, a barátain mindig segített, vagy ha nem tudott, ajánlott egy ismerőst, akire az illető számíthatott. „Maffiózó vagyok” – állította félig tréfásan magáról. A nyolcvanas évek elején hatalomra került nagy szocialista barátja, François Mitterrand.
A Chez Luluban, Párizs felkapott éttermében gyakran látták őket együtt vacsorázni. Bergé az ekkor erősödni látszó Nemzeti Front bekerítésén munkálkodott. Jelentős összegekkel támogatta az SOS Racisme fajgyűlölet-ellenes szervezetet, amelyet a Nemzeti Front ellenfeleként használt. 1985-től finanszírozta az igencsak Mitterrand-párti Globe politikai magazint. 1993-ban jól jött a szocialistáknak nyújtott támogatás: a bajban lévő Yves Saint Laurent cégét „aranyáron”, 1,51 milliárd frankért megvette az állami Elf egy leányvállalata, a Sanofi.
A médiában továbbra is voltak vállalkozásai, de a legnagyobb dobása az volt Bergének, hogy 2011-ben harmincszázalékos tulajdonrészt vásárolt a Le Monde francia napilapban. Aztán fokozatosan szembekerült a lap szerkesztőségével, a végső lökést a szakításhoz az adta meg, hogy a konszernhez tartozó la Vie katolikus lap homoszexuális házasságot ellenző vezércikket közölt.
Yves Saint Laurent-ról készült filmet itt nézhetitek meg. (-a szerk.)
