Orvosok a transzneműségről: ez a létállapot nem változtatható meg
Már Ranschburg Jenő is leírta, hogy transzneműség esetén a pszichoterápia nem hatékony. A nemi identitás nem módosítható sem kezeléssel, sem jogfosztással.
Az Országgyűlés május 19-én elfogadta a Semjén Zsolt által benyújtott közigazgatási salátatörvényt, amely kimondja, hogy a biológiai nem alapján bejegyzett születési nem „nem megváltoztatható meg”, ezzel pedig megszünteti a transznemű emberek számára a megélt és külsejükben tükröződő nemük jogi elismertetésének lehetőségét. Válaszul az elmúlt hetekben több jogvédő szervezet és transznemű ember ismertette a sajtóban a nézőpontját és a megélt nem jogi elismerésének hiányában tapasztalt mindennapos nehézségeket. Erre a konzervatív média külföldi bulvárszélsőségek (egy magát őznek képzelő vagy éppen Ken babává operáltató ember) bemutatásával reagált. Feltűnően hiányzott az eddigi diskurzusból az orvosok és a pszichológusok véleménye – holott az, hogy a szakemberek miként látják a kérdést, remélhetőleg nem „teljesen közömbös”.
A jogi nem- és névváltoztatás eljárását már 2017-ben felfüggesztette az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyrészt az adatvédelmi törvényre (GDPR) hivatkozva, másrészt azzal az indokkal, hogy hamarosan új, egységes szabályozást fognak kidolgozni. Ez azóta sem történt meg. A „felfüggesztés” előtti években egységes szabályozás valóban nem létezett, kialakult azonban egy, a rendszerváltás óta többé-kevésbé működő gyakorlat. Ennek során a pszichiáterek és pszichológusok által kiállított szakvélemények képezték a (jogi és testi) nemváltási eljárás kiindulópontját. Szükség volt még – a biológiai nemnek megfelelően – urológusi vagy nőgyógyászati igazolásra, miszerint a „nemi átalakító műtétnek” orvosi akadálya nincs. Ezután nyújthatta be a transznemű ember az illetékes hivatalhoz a jogi nem- és névváltoztatási kérelmét, illetve fordulhatott endokrinológus szakorvoshoz a külsejét a megélt nemével összhangba hozó hormonterápia megkezdése érdekében. Hónapok, de inkább évek múlva, a folyamat utolsó lépéseként kerülhetett sor (elsősorban urológus által, jó esetben plasztikai sebész bevonásával) a nemi szervek műtétjére. Amit azonban azok az érintettek, akik igényt tartanak rá, inkább magánúton, jellemzően külföldön igyekeznek elvégeztetni.
A konzervatív (és esetenként a feminizmus „transzkritikus” ágát képviselő) médiában gyakran jelenik meg az az érv, miszerint a transznemű embereket a nemi átmenet lehetőségének biztosítása helyett olyan pszichoterápiával kellene segíteni, ami által harmóniába kerülnek a biológiai nemükkel. Így vélekedett Hazag Anikó klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta is, amikor pályája kezdetén, húsz évvel ezelőtt egy nemi diszfóriáról beszámoló kliens kereste fel:
– Egy pszichiáter kolléga irányította hozzám ezt a 19 éves fiút, aki elmondta, hogy gyerekkora óta úgy érzi, hogy téves testbe van zárva, és ő valójában lány. A kezdő pszichológusok szakmai naivitásával álltam az esethez: úgy véltem, hogy a probléma forrása a gyerekkorban keresendő, az akkori negatív tapasztalatokat kell megnézni és átértékelni. Reméltem, hogy a terápiával majd az érzelmi zavarokat is korrigáljuk, miáltal a páciens hozzáállása is megváltozik majd a biológiai neméhez. Egy éven át foglalkoztam vele. Végigvettük az életútját, a gyerekkorát, számos tesztet felvettem vele, rengeteget beszélgettünk, ami a személyiségfejlődése szempontjából nem vált hátrányára, de a nemi identitása mindvégig megkérdőjelezhetetlen maradt. Végül
"arra jutottam, hogy valóban nincs más megoldás a lelki problémái enyhítésére, mint a nemi átmenet lehetőségének biztosítása számára. Így pszichiáter kollégámmal együtt kiállítottuk számára a transzszexualizmust megállapító szakvéleményt, ami az élete további, pozitív alakulását tekintve helyes döntésnek bizonyult. Későbbi találkozásunkkor megbizonyosodhattam róla, hogy nőként élve kiegyensúlyozottá tudott válni."
Ranschburg Jenő Pszichológiai rendellenességek gyerekkorban című könyvében írja: „A biológiai nemmel ellentétes nemi identitás (transz-szexualizmus) esetén a pszichoterápia (akár dinamikus, akár viselkedésterápia) eredménytelen: az egyénnek önmaga neméről kialakult meggyőződése a lényeget tekintve megrendíthetetlen.” A pszichológusprofesszor ugyanitt világosan elkülöníti a nemi identitás zavarát a nemi szerep „zavarától”. Ezzel azt is világossá teszi, hogy ha egy kislány autóval, illetve egy kisfiú babával játszik, vagy egy felnőtt ember nem hozza a tőle elvárt nemi sztereotip viselkedésformákat, az önmagában még nem utal transzneműségre.
Az általam megkérdezett szakértők véleménye megegyezik abban, hogy a transzneműség a szó szigorú értelmében véve nem betegség, hanem inkább egy (lét)állapot, amit azonban a rendszer jelenleg a betegségek nemzetközi osztályozásában (BNO) F64.0 kóddal szereplő transzszexualizmus diagnózis alatt tud kezelni. Ez a feltétele a hormonterápia megkezdésének, majd az esetleges műtéti beavatkozásoknak.
– Pszichiáterként, egyrészt, feladatom az elmebetegségek (skizofrénia, bipoláris zavar, illetve értelmi fogyatékosság) kizárása, másrészt annak megállapítása, hogy a hozzám forduló, nemi diszfóriáról beszámoló páciens megfelel-e a transzszexualizmus BNO-ban rögzített diagnosztikai kritériumainak – mondja Dr. Fuchs Ágnes pszichiáter szakorvos. E kritériumok: az illető arra vágyik, hogy az ellenkező nem tagjaként élhessen és így fogadják el (és az esetek többségében orvosi segítséget szeretne igénybe venni ahhoz, hogy a külsejét a megélt neméhez igazítsa), ez az állapot tartósan, legalább két éve folyamatosan fennáll, és nem mentális zavar tünete.
A 2019-ben elfogadott, de Magyarországon még nem alkalmazott (kötelezően 2022-ben érvénybe lépő) BNO-11-ben a transzszexualizmus már kikerült a mentális betegségek köréből, és a nemi inkongruencia (össze nem illőség) állapotaként szerepel. Miért is nem tekinthető mentális betegségnek, ha valaki a másik nem tagjának érzi magát?
– A skizofrénia vagy más elmebetegségek által okozott téveszmék – például amikor a beteg valamely híres embernek, vagy vallási személynek, esetleg állatnak képzeli magát – átmenetiek, hullámzóak, sokszor ön- és közveszélyesek, és a munkaképességet súlyosan akadályozzák. A páciens a kezelés hatására visszatér a realitásba, és rendszeres gyógyszerszedéssel elérhető, hogy ne kerüljön újra a téveszmés állapotba. A transzszexualizmus viszont egy tartós, folyamatosan fennálló állapot, mélyen megalapozott attitűd, mely szerves része az egyén életének, személyiségének, egyúttal nem befolyásolja a munkaképességet – mutat rá Hazag Anikó.
A transzszexualizmus kialakulásának az oka nem ismert, jelenleg is több kutatás folyik ebben a kérdésben.
– Egyes nagy felbontású képalkotó eljárások segítségével a nem transznemű személyekhez viszonyítva eltérő agyi struktúrákat sikerült kimutatni – tájékoztat Dr. Gasztonyi Zoltán nőgyógyász-endokrinológus.
"A szakvéleményért hozzám forduló transz emberek egy része arról számol be, hogy már egészen kisgyerekként, amint öntudatra tett szert, a biológiai nemével ellenkező nemmel azonosult – ezekben az esetekben kizárhatjuk a személyiségfejlődésben vagy a társadalmi hatásokban, nemi szocializációban rejlő lehetséges okokat. Figyelembe véve azt is, hogy a transzneműség nem a 21. század terméke, hanem az orvostörténeti szakirodalom tanúsága szerint mindig is voltak ilyen létállapotú emberek, divatjelenségnek is aligha minősíthető. Én inkább egy biológiai eredetű variációnak gondolom"
– mondja Dr. Fuchs Ágnes.
– A tudomásul vétel a legérettebb hozzáállás a környezet és a társadalom részéről – vallja Hazag Anikó.
A transzneműeket segítő szakemberekben közös a megfontoltság, nagyfokú körültekintés is.
– Konfrontatív kérdéseket is fel szoktunk tenni a szakvéleményért folyamodóknak, éppen azért, hogy kizárjuk azokat, akiknél a nemi átmenet megkezdése egyáltalán, vagy az élete, személyiségfejlődése adott szakaszában nem indokolt – hívja fel a figyelmet Hazag. – Pszichológusként nekem azt is meg kell állapítanom, hogy az illető elég érett személyiség-e, megalapozott-e a szándéka, képes lesz-e elhordozni az új identitást, és megbirkózni a nemi átmenet okozta veszteségekkel és kihívásokkal. Például azzal, hogy nagy valószínűséggel lesz egy időszak, mialatt a testét, kinézetét tekintve egyfajta nemek közti, hibrid állapotban kell léteznie.
– Ha kiderül a páciensről, hogy még csak néhány hónapja ismerte fel a biológiai nemével ellentétes identitását, akkor nem szoktam szakvéleményt adni, hanem arra kérem, hogy várjunk egy évet. Kérdéses esetekben feltáró pszichoterápiát javaslok a nemi diszfóriával hozzám fordulónak – számol be Fuchs doktornő.
Mindez a szakmai körültekintés biztosítja, hogy a jogi nem- és névváltoztatáshoz, valamint a testi tranzícióhoz csak azok tudjanak hozzáférni, akiknek valóban erre van szükségük.
– Kizárólag az ezen a szakterületen megfelelő felkészültséggel rendelkező pszichiáter és pszichológus szakvéleménye alapján kezdek nemátalakító hormonkezelést, miután a pácienssel megismertetem ennek esetleges egészségügyi kockázatait is és kérem az írásbeli beleegyező nyilatkozatát – mondja Dr. Gasztonyi Zoltán.
"Megfelelően felállított diagnózis esetén nem fordul elő, hogy a páciens megbánja a hormonterápiát vagy a műtéteket. Az egészséghez, melynek joga törvényileg biztosított kell, hogy legyen, a lelki egészség is hozzátartozik. Transzneműség esetén ez csak a nemi átmenet révén biztosítható. A páciensek ezáltal válhatnak a társadalom hasznos tagjaivá."
Ezt támasztják alá Dr. Bordás Noémi urogenitális rekonstrukciós sebészetre szakosodott urológus tapasztalatai is, aki munkaidejét egy hazai kórház és a belgrádi Nemiszervrekonstrukciós Sebészeti Központ közt osztja meg, emellett transzegészségügyi specialista végzettséget adó továbbképzésben vesz részt.
– A nemzetközileg elfogadott transzegészségügyi irányelvek szigorú kritériumrendszereket fogalmaznak meg az egyes terápiafajták megkezdését illetően, beleértve a hormonkezelést és a nemi megerősítő műtéteket – szögezi le. – Betegeim jó része, amikor először megjelenik nálam, az élet minden területén nehézségekkel küszködik, sokszor képtelenek beilleszkedni, csak az öngyilkosság foglalkoztatja őket. A transzegészségügyre jellemző szorosabb, bizalmasabb, egyúttal hosszú távú orvos-beteg kapcsolatnak köszönhetően tanúja lehetek sok sikeres élet születésének.
"Csodálatos érzés megtapasztalni, hogy a tranzíciós folyamat eredményeként a betegeim hogyan állnak talpra és alakítanak ki egy kiegyensúlyozottabb életet: előrehaladnak a tanulmányaikban vagy a munkájukban, sokaknál a családi és párkapcsolati gondok is rendeződnek. Van a pácienseim között elismert orvos, színész, szállodai vezető, táncművész és számos más sikeres életpályát befutó ember."
Eddig tehát, ha problémáktól nem is mentesen, de Magyarországon is létezett egy, a szakmai előírásokkal összhangban levő út, ami reményt és élhető jövőképet adott a nemi diszfóriában szenvedő emberek számára. Az esetlegesen felmerülő intézményi elhelyezés sem bizonyult mindenütt áthidalhatatlan problémának.
– Korábban dolgoztam olyan kórházban, ahol volt egy egyszemélyes kórterem is – így megoldható volt a transznemű, vagy más okból elkülönítendő páciensek elhelyezése – idézi fel Fuchs Ágnes.
– Világos, hogy a transzneműség komplikált helyzeteket is eredményezhet – ismeri el Hazag Anikó –, de ez a tény inkább azt indokolná, hogy még többet foglalkozzunk ennek a csoportnak a társadalmi megértésével. A nem- és névváltoztatás eljárását ezen emberek speciális helyzetét figyelembe véve, differenciáltan kellene alkalmazni, nem pedig megszüntetni.
