Attól még lehetek jó orvos, hogy meleg vagyok?
A szexuális kisebbségekhez tartozó orvosoknak és orvoshallgatóknak rengeteg nehézséggel kell szembenézniük. Félnek, hogy szexuális beállítottságuk miatt kollégáik és betegeik megkérdőjelezik szakértelmüket. A diszkrimináció és a homofóbia miatt jobban ki vannak téve a stressz okozta testi-lelki problémáknak, a kiégés és a pályaelhagyás kockázata is nagyobb náluk. Mivel Magyarországon melegként nem házasodhatnak és nem vállalhatnak gyereket, többen fontolgatják, hogy inkább külföldön folytatják pályafutásukat.
Könnyű belátni, miért fontos kérdés az orvosok mentális egészsége: a stressz és a szorongás negatívan hat a munkájukra, romolhat a betegellátás minősége, megnőhet a műhibák kockázata. Különösen igaz ez a szexuális kisebbségekhez tartozó gyógyítókra és orvostanhallgatókra, akik a diszkrimináció, az izoláció és a homofóbia miatt még inkább ki vannak téve a többletstresszből fakadó testi-lelki problémáknak.
Attól még, hogy meleg vagyok, lehetek jó orvos?
Mégis az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer) orvosok és orvostanhallgatók helyzetével kevés tudományos kutatás foglalkozik, miközben például az Egyesült Államokban az LMBTQ személyek egészségügyi ellátása már az 1980-as években megjelent a közbeszédben. Az egyik orvosegyetem PhD-ösztöndíjas kutatója, Szél Zsuzsanna 2015 környékén kezdett el foglalkozni a témával. Akkoriban működött egy önsegítő LMBTQ diákkör az egyetemen. Az ehhez hasonló alulrólszerveződő kezdeményezéseknek az külföldön nagy hagyománya van, sőt, az Egyesült Államokban arra is van példa, hogy az egyetemeken LMBTQ orvosok mentorálják a hallgatókat.
A diákkör egyik központi kérdése az volt, hogy melegként hogyan érvényesülhetnek az orvosi pályán. Ez komoly dilemmát jelent az LMBTQ hallgatók számára, mert attól tartanak, hogy szexuális beállítottságuk miatt a kollégáik és a betegek megkérdőjelezik szakértelmüket.
Egy Kanadában készült 1998-as felmérésben a megkérdezettek 12 százaléka utasította volna el az orvos alkalmatlanságára és a szexuális zaklatástól való félelemre hivatkozva, hogy LMBTQ orvos lássa el.
Nem véletlen, hogy külföldi statisztikák szerint az LMBTQ hallgatók körében gyakoribb a lemorzsolódás és a pályaelhagyás, amit azzal magyaráznak, hogy nem látnak maguk előtt példaképeket, környezetüktől nem kapnak elég támogatást, ezért nehezebben küzdenek meg az egyetemi évek kihívásaival. Ezért gondolta úgy Szél Zsuzsanna, hogy érdemes lenne egy tudományos kutatás keretében megvizsgálni a problémát.
A cikk folytatását az abcug.hu oldalon olvashatod el.
